A patikamérlegen kimért, bemutatókat tekintve évekre előre lezsírozott hollywoodi stúdiórendszerben ritka az olyan kapkodó fejetlenség, amit az Universal művel a Sötét Univerzum franhchise-ával.
Ez az a sorozat, ami annak idején Classic Monsters címkével, Frankensteinnel, Drakulával, Farkasemberrel és társaival a nagyok közé emelte a stúdiót, aminek neve hosszú évtizedekig összeolvadt a maszkos rémisztgetéssel és olcsó szórakoztatással.
Miután a Marvel képregényfilmjei divatba hozták az univerzum-építést, a Universal ismét megpróbálkozott régi szörnyei leporolásával: a 2014-es Az ismeretlen Drakula még olyan észrevétlenül távozott a mozikból, ahogy érkezett, három évvel később azonban a Tom Cruise nevével fémjelzett A múmia már jóval nagyobbat bukott. A stúdió ennek hatására gyorsan vissza is vett a szörnyes filmterveiből, Javier Bardem Frankenstein-je ment a kukába és Johnny Depp is inkább csak a vásznon kívül igyekezhetett eljátszani a láthatatlan embert.
Idén azonban ismét változás köszöntött be szörny-fronton: a Blumhouse nevű, alacsony költségvetésű horrorokra szakosodott filmgyártó meglepő sikert aratott az Elizabeth Moss főszereplésével készült A láthatatlan emberrel.
Szegény jó H. G. Wells, ha ezt megérhette volna: láthatatlan nők gyűrik össze a gyöngyvásznat
És mindegyiket Erzsikének hívják. H. G. Wells 1897-ben írta meg A láthatatlan ember című tudományos-fantasztikus regényét, mely egy zseniális, ám kegyetlen tudósról, egy bizonyos Griffinről szól, aki képes láthatatlanná változtatni magát. A könyvből 1933-ban készült horrorfilm ma már klasszikusnak számít - ugyanúgy része a Universal stúdió Dark Universe vagy Classic Monsters nevű filmfolyamának, mint Az operaház fantomja, a Drakula, a Frankenstein, A múmia vagy A farkasember.
A mindössze 7 millió dollárba kerülő mozi két hét alatt világszinten máris 100 milliós bevétel felett jár, ráadásul
a kritikusok is agyondicsérték
hangvétele és egyedi megközelítésmódja miatt. A filmet gyártó Blumhouse néhány éve kötött üzletet a Universallal, amelynek értelmében a vállalat mozijaira a stúdió elsőként csaphat le. Ez történt A láthatatlan emberrel - és minden bizonyára ez vár a legújabb Drakula-remake-re is, amelyet a napokban jelentettek be.
A Blumhouse a rendezői teendőket arra a Karyn Kusama-ra bízta, aki legutóbb címéhez méltó neo-noirt rendezett Nicola Kidman-nel (Pusztító) - a felkéréshez viszont sokkal jobb ajánlólevél lehetett 2015-ös alacsony költségvetésű, borzongatóan remek pszichothrillere, A meghívás. A legújabb vérszívó-kaland A láthatatlan emberhez hasonlóan várhatóan nemcsak a napjainkban játszódik, de üzenete is kortárs lesz. A karakter manapság ismét reneszánszát éli, az év elején debütált a Netflix három részes Drakula-minisorozata Claes Bang-gel a főszerepben.
Nem az erdélyi gróf az egyetlen, amely a közeljövőben feltámadhat a sírból. A Fűrész és az Aquaman rendezője, James Wan Frankenstein-szerű, modernnek reklámozott horrorral érkezik; a Koszorúslányokat készítő Paul Feig pedig Dark Army néven készül szörnyfilmmel, amiről egyelőre nem sokat tudni.
Hogy a fejetlenség teljes legyen,
ott van még az Elizabeth Banks főszereplésével készülő A láthatatlan ember (melynek semmi köze az Elizabeth Moss-os filmhez, melyet a Blumhouse készített), valamint a Drakula világában játszódó Renfield (melynek ugyancsak nincs köze a most bejelentett, szintúgy Blumhouse-os Drakulához) melyet a Rocketman-rendező Dexter Fletcher készít - mindkét film a Universal égisze alatt készül.
Mindezek ellenére a stúdió két kézzel tiltakozik a feltételezés ellen, hogy újraélesztenék Sötét Univerzumukat. Állításuk szerint a filmek egymástól teljesen függetlenül készülnek, azok világait nem akarják egymásba erőltetni.
Az ismételt bukástól tartva igyekeznek a költségeket alacsonyan tartani, sztárok helyett pedig arra készülnek, hogy egyediségükkel adják el a filmet a közönségnek. Mindez jól hangzik, a stúdiót ismerve azonban egyetlen gyengébben teljesítő mozi bármikor keresztbe húzhatja az egész szörnyesdit.
(Nyitókép: jelenet a Netflix Drakula című sorozatából, Claes Bang.)
