Szegény jó H. G. Wells, ha ezt megérhette volna: láthatatlan nők gyűrik össze a gyöngyvásznat

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 30.

Mikrofilm

És mindegyiket Erzsikének hívják.

H. G. Wells 1897-ben írta meg A láthatatlan ember című tudományos-fantasztikus regényét, mely egy zseniális, ám kegyetlen tudósról, egy bizonyos Griffinről szól, aki képes láthatatlanná változtatni magát.

A könyvből 1933-ban készült horrorfilm ma már klasszikusnak számít – ugyanúgy része a Universal stúdió Dark Universe vagy Classic Monsters nevű filmfolyamának, mint Az operaház fantomja, a Drakula, a Frankenstein, A múmia vagy A farkasember.

Ezek a filmek mind egy egységes univerzum részei voltak, és nagyban hozzájárultak a stúdió felemelkedéséhez – és persze ahhoz is, hogy a horrort, a thrillert vagy épp a sci-fit évtizedekig a legalantasabb műfajként, csak egyfajta olcsó szórakoztatásként tartották számon az emberek.

2019-ben ismét az univerzumépítés a divat– a Marvel letarolta vele az egész világot, a DC azonban csúfosan megbukott saját birodalma kiépítésével. Két éve a Universal azért nyúlt vissza egykori klasszikusához, A múmiához (amiből 1999-ben Brandon Fraser főszereplésével már csinált egy remake-et, élt: 3 filmet és egy spin-offot), hogy

felélessze Sötét Univerzumát,

és a Marvelhez hasonlóan saját világot építsen mindenki kedvenc szörnyeiből. A Tom Cruise-zal megspékelt A múmia azonban csúfosan elhasalt a kasszáknál, Amerikában még a gyártási költségeit sem tudta behozni.

Pedig a stúdiónál ekkor már a következő mozikra készültek:

  • Javier Bardem lett volna Frankenstein szörnye az új Frankenstein menyasszonyában,
  • Johnny Depp pedig arra készült, hogy láthatatlan emberré váljon.

A múmia buktája után mindezekből nem lett semmi – most azonban úgy néz ki, az élőhalott Sötét Univerzum ismét feltámadhat: a Hollywood Reporter adott hírt róla, hogy Elizabeth Banks rendezésében és az ő főszereplésével készülhet A láthatatlan nő – vagyis a jelenleg uralkodó trendeknek megfelelően

a férfi professzorból hősnőt kreálnak.

Igen ám, de a történet kicsit bonyolultabb: a Blumhouse ugyanis A szolgálólány meséjéből ismert Elisabeth Moss-szal a főszerepben épp jövőre készül moziba hozni A láthatatlan embert, amelynek már az előzetese is kijött. (A filmet február végén mutatják be Magyarországon.)

Viszont ez A láthatatlan ember nem kapcsolódik majd a Universalnál készülő Banks-fél variánshoz, az ugyanis kizárólag Banks ötletén alapul majd. A közeljövőben tehát két láthatatlan emberről szóló film érkezik majd a mozikba, amelyeknek a hasonló cím, a hasonló nevű főszereplők (Elisabeth, illetve Elizabeth) és a hasonló koncepció mellett elvileg a világon semmi közük nincs egymáshoz.

Azt azonban még mindig nem tudni, a Banks-féle láthatatlan-sztorival mi a terve a Universalnak: különálló filmet terveznek, vagy csak nekifutnak még egyszer az univerzum-építésnek. Az mindenesetre árulkodó, hogy Paul Feig, a Koszorúslányok rendezője Dark Army címmel készít rémfilmet a stúdiónak – ebből tehát még bármi lehet.

(Nyitókép: jelenet A láthatatlan ember című 1933-as filmből.)

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.