Tévésorozat

Warrior

Mikrofilm

Hosszú, viszontagságos utat tett meg a Warrior a mai formájáig: még a 70-es években Bruce Lee hozakodott elő a tévésorozat ötletével, amelyben egy kínai bevándorló (történetesen kungfumester) a vadnyugaton keveredik kalandokba a 19. század végén. A sorozatból semmi sem lett, viszont az ötletet lenyúlta a Warner Brothers, és így született meg a hetvenes évek egyik jelentős harcművészeti giccse, a Kung Fu David Carradine főszereplésével. A Warrior kissé megkésett igazságtétel
Lee­nek – az ő eredeti koncepcióját lánya, Shannon Lee, Justin Lin és a Banshee alkotója, Jonathan Tropper vette gondjaiba.

Ah Sahm (a japán és angol felmenőkkel bíró Andrew Koji alakítja kissé erőtlen Lee-manírokkal) több száz nincstelen társával érkezik San Franciscóba, és már a kikötőben kitűnik harcművészeti tudásá­val, ami azonnal bandatagsághoz segíti (a Tong-bandaháborúk idején járunk). A Warrior kicsit többet akar a jól koreografált harcjeleneteknél: feltárulnak a kínai bevándorlók közösségének szintjei, a polgárháború után új alakot öltő fajgyűlölet (a frusztrált ír-amerikai munkások sirámai rímelnek a kortárs osztályalapú rasszizmusra) –, sőt, a széria okosan játszik a nyelvi kódokkal is. A szex és az erőszak mind a szereplők árnyalását szolgálják. Sikerül erős és komplex női karaktereket is alkotni (pl. a biszexuális kínai madám vagy Ah Sahm húga, aki elvesztett önbecsülését a bűnözésben nyeri vissza), miközben (nagyjából) csorbítatlan marad a korhűség is. A Warriornak kissé nagy a mellénye, de látványos – és még szociális látleletnek sem utolsó.

Elérhető a Cinemaxon

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.