Hosszú, viszontagságos utat tett meg a Warrior a mai formájáig: még a 70-es években Bruce Lee hozakodott elő a tévésorozat ötletével, amelyben egy kínai bevándorló (történetesen kungfumester) a vadnyugaton keveredik kalandokba a 19. század végén. A sorozatból semmi sem lett, viszont az ötletet lenyúlta a Warner Brothers, és így született meg a hetvenes évek egyik jelentős harcművészeti giccse, a Kung Fu David Carradine főszereplésével. A Warrior kissé megkésett igazságtétel
Leenek – az ő eredeti koncepcióját lánya, Shannon Lee, Justin Lin és a Banshee alkotója, Jonathan Tropper vette gondjaiba.
Ah Sahm (a japán és angol felmenőkkel bíró Andrew Koji alakítja kissé erőtlen Lee-manírokkal) több száz nincstelen társával érkezik San Franciscóba, és már a kikötőben kitűnik harcművészeti tudásával, ami azonnal bandatagsághoz segíti (a Tong-bandaháborúk idején járunk). A Warrior kicsit többet akar a jól koreografált harcjeleneteknél: feltárulnak a kínai bevándorlók közösségének szintjei, a polgárháború után új alakot öltő fajgyűlölet (a frusztrált ír-amerikai munkások sirámai rímelnek a kortárs osztályalapú rasszizmusra) –, sőt, a széria okosan játszik a nyelvi kódokkal is. A szex és az erőszak mind a szereplők árnyalását szolgálják. Sikerül erős és komplex női karaktereket is alkotni (pl. a biszexuális kínai madám vagy Ah Sahm húga, aki elvesztett önbecsülését a bűnözésben nyeri vissza), miközben (nagyjából) csorbítatlan marad a korhűség is. A Warriornak kissé nagy a mellénye, de látványos – és még szociális látleletnek sem utolsó.
Elérhető a Cinemaxon
