rés a présen

A legnagyobb élmény

Rédey Soma klubvezető, MTA kommunikációs főosztály

  • rés a présen
  • 2019. június 23.

Mikrofilm

rés a présen: Milyen filmek kerülhetnek be a Filmklub az Akadémián c. sorozat vetítéseire?

Rédey Soma: Két fő szempont érvényesül a válogatás során: ne legyen régi és legyen hazai készítésű, illetve hazai vonatkozású. Lehet az tájegységről, történelmi eseményről vagy egy személyiségről szóló film, de lehet akár hazai részvétel valamilyen nemzetközi kutatásban. Ilyen volt például az idei sorozat nyitófilmje is, amely a rádiócsillagászat fejlődését mutatta be, kiemelkedő hazai kutatók részvételével. Vagy említhetném a Kazinczy Ferenc életútját bemutató filmet is. Mindig igyekszem tartani az arányt a humán- és természettudományos területek között.

rap: Kit érdekelnek a tudományos filmek manapság?

RS: Közönségünk a középiskolás korosztálytól a nyugdíjas korú résztvevőkig nagyon széles. Az évek során kialakult egy visszajáró közönség, akik témától függetlenül minden vetítésre eljönnek. Ugyanakkor minden témakörnek megvan a maga szűkebb érdeklődői köre is. Így például egy amatőr csillagászok munkájáról szóló vetítésre rengetegen jöttek el az ország különböző pontjairól profi és amatőr csillagászok egyaránt. Nagyon jó visszajelzés, hogy az évek során már kinőttük az MTA-székház második emeleti nagytermét, így már szinte valamennyi alkalommal a díszteremben vetítünk körülbelül 300–350 fő részvételével.

rap: Mikor vetődött fel a klub ötlete?

RS: Ötödik éve szervezem a sorozatot. Az Akadémián fő feladatunk a tudományos eredmények ismertetése, ezek elsősorban a honlapunkon jelennek meg. A filmek iránt viszont már egész régóta érdeklődtem: ennek köszönhetően végeztem el az ELTE-n 2010-ben a filmtörténet és filmelmélet szakot, illetve vettem részt éveken keresztül a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál szervezésében is. Ezek az élmények adták az ötletet, hogy hozzuk be az Akadémiára kifejezetten az ismeretterjesztő filmeket. Az első – kísérleti – sorozat annyira sikeres volt, hogy folytatásra ösztönzött.

rap: Milyen filmek vannak még hátra az évadból?

A tavaszi sorozat minden alkalommal nyolc vetítésből áll nyolc héten keresztül, heti egy film. Idei – a nyári szünet előtti – utolsó filmünk május 30-án Katona Zsuzsa alkotása, amely Weiss Manfréd és családjának történetét mutatja be. A vetítés után a rendező mellett Bolla Dezső helytörténész és Ungváry Krisztián történész jön majd el beszélgetni. Ezt követően nyáron nincsenek rendezvényeink, de ősszel ismét szervezünk programokat. November első két hetében, a Magyar Tudomány Ünnepén szintén lesznek filmvetítések.

rap: Hogyan kutatod fel a filmeket?

RS: A filmesek az elmúlt években már maguk jelentkeznek, ha elkészülnek egy-egy filmmel. Így inkább már az okozza a nehézséget, hogy melyik kerüljön be a sorozatba. A legnagyobb élmény, ha nálunk lehet a filmnek a premierje. Ilyen volt például a Szent Koronáról szóló film bemutatója. Pálffy Géza történész kutatócsoportjának eredményeit vették filmre, és ennek bemutatóját szerveztük meg nálunk. Aznap este az épület több termében is vetítenünk kellett a filmet, olyan sokan érdeklődtek iránta. De az idei sorozatban a Kádár-film vetítése is telt házzal ment. Ez a téma annyira megérintette a résztvevőket, hogy többen be is kiabáltak, illetve hevesen felszólaltak a beszélgetés közben.

rap: Mi volt az első kedves filmélményed?

RS: Meghatározó élmény volt számomra Az Androméda törzs. Arra emlékszem, hogy megvolt VHS-en és legalább 10-15-ször láttam, voltam vagy tíz­éves. Nem hiszem, hogy értettem volna az egészet, hogy miről szólt, de a hangulata nagyon megragadott. Egy másik, szintén nagyon sokszor újranézett film volt fiatalkoromban az Hulot úr közlekedik. Ebben van egy jelenet, amikor a holdra szállást nézik egy szerelőműhelyben, az volt a kedvencem.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.