A tapasztalat azt mutatja, hogy a Kerülőutak című film megtekintése után az avatott filmrajongók jelentős része szinte azonnal borszakértővé avanzsál és igyekszik a tannin, a házasítás és a filoxérajárvány szavakat minél többször belecsempészni a baráti beszélgetésekbe. A Városfejlesztési ügyosztály óta az egyik első számú női komikusnak kikiáltott Amy Poehler pedig úgy érezte, muszáj neki is elkészítenie a saját változatát, a ma uralkodó trendeknek megfelelően női castinggal.
A sztori és a tematika azonban változatlan maradt: életközepi válságban szenvedő barátnők érkeznek a híres amerikai borvidékre, hogy a hétköznapokat és problémáikat elfeledve kirúgjanak a hámból – ám ahogy az lenni szokott, a gondok nemhogy elmúlnának, de a legkevésbé váratlan pillanatokban inkább előkerülnek. Van, aki a munkájától képtelen szabadulni, mást épp most tettek lapátra; baj van a lusta férjjel és a futó leszbikus kalandokkal is.
Sajna a Kerülőutak valódi mondanivalóját és eredeti párbeszédeit nem tudták és nem is akarták újrakreálni az alkotók. Ezért a Wine country olyan, mintha Poehler és baráti köre szabadidejében leruccantak volna borozni, néhány kamera pedig véletlenül épp követte volna őket: egyértelmű, hogy Tina Fey-nek vagy épp Maya Rudolph-nak remek a humorérzéke, csak épp most nem volt kedvük önfeledten bolondozni. A Netflix híres arról, hogy teljes kreatív szabadságot biztosít, és bizonyára itt is ez történt – pedig a film elbírt volna egy erőskezű rendezőt, aki kicsit felrázta volna az álmos és unatkozó komikákat.
Elérhető a Netflixen
