Az igazgató szerint „sajnálatos esemény”, hogy Emese néni szart sikáltatott a kilencéves gyerekekkel

  • narancs.hu
  • 2016. május 15.

Narancsblog

Emese néninek alighanem elgurult a gyógyszere, szerencsére itt a „hosszú hétvége”.

Harmadik osztályosok súrolták az összemocskolt vécét Dunaújvárosban, többen elsírták magukat. Ha nem tűnne túl profánnak, azt mondanánk, ízlelgessük még egy kicsit ezt a hírt.

9-10 éves kisgyerekek súrolták a szart három tanár és egy takarítónő felügyelete mellett (az utóbbi feladata nyilván az akció szakmai tökéletességének biztosítása volt, míg a tanerők a pedagógiai hátteret biztosították). És akkor még egyszer: reggel elengeded a gyerekedet az iskolába, ahol jön Emese néni, és „közös döntés alapján” „megkéri” a gyerekeket, hogy ugyan húzzanak már a sloziba ürüléket sikálni. Erre két másik osztályfőnök, ahelyett, hogy lefognák és udvariasan orvoshoz kísérnék Emese nénit, végigasszisztálják a példastatuálásnak is nevezhető büntetést.

false

Amikor pedig látszott, hogy ezt mégsem nyeli le mindenki, a szigorú tanítónő levelet intézett a szülőkhöz, melyet így idéz fel a castellum.do: „a tanárnő már tegnap délután levelet írt az érintett szülőknek, amelyben az eset előzményeire is kitér, mondván, az előző napi (szerdai) napközi idején valaki összerondította a fiúmosdót (a levélből kiderül, nem húzta le maga után a WC-t, ráadásul élete fő művét egy diáktársa benti szandáljával »koronázta meg«). Miután az nem derült ki, ki volt a »tettes«, úgymond »közös döntés alapján« megkérték a fiúkat, tegyék rendbe a mellékhelyiséget.”

Hogy kinél mi számít fő műnek, arról nyilván az utókor ítél, de lássuk be, nagy a verseny. Odatette magát nagyon az összes felnőtt szereplő. Nem csak az eddig említettek, de az igazgató is, aki ugyancsak levélben igyekezett csillapítani a – ki tudja, miért? – felháborodott szülőket. (Ez biztos valami levelező tagozatos iskola…). Nos, a diri azt írja: „az intézményben csütörtökön történt sajnálatos esemény kapcsán felmerült panaszukat feltétlenül szeretnénk kivizsgálni, amit már egyeztettünk a szülői szervezet egyik képviselőjével. A hosszú hétvége miatt csak a keddi napot tudtuk megbeszélni, melynek konkrét időpontjára vonatkozólag várjuk az Önök javaslatát…”

Ebből különösen a „sajnálatos esemény” mint formula nyerte el a tetszésünket, eh, volt, amikor az ’56-os forradalom is annak számított. De az sem rossz, hogy „várjuk az Önök javaslatát”, mármint az időpontra.

Az esetnek persze kétféle értelmezése is lehetséges.

1. Ez a következménye a pedagógusok végletekig vitt kizsigerelésének. Egyszerűen bekattannak, s a végén úgyis mindig – kivétel nélkül, mindig – a gyerek szívja meg. Itt konkrétan a 9 éves.

2. És persze nincsenek eszközök a fegyelmezésre, sok az óra, sok az adminisztráció, nulla közeli a fizetés. De akárhogy is agyon van sanyargatva egy felnőtt, ilyet mégsem tehet  a gyerekekkel, pláne, ha pedagógus az a felnőtt. Ebben pedig 4 felnőtt (három pedagógus) is benne volt, legalább egy mondhatta volna, hogy na, most már elég ebből. Nem mondták.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.