Mint legrosszabb rémálmaitokban – az NMHH leendő elnökéről

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 15.

Narancsblog

Karas Monika jelölése újabb üzenet: erre számíthatunk a következő kilenc évben, ha Orbán marad hatalmon – és nem csak a médiában.

Emlékszünk még az új jegybankelnök kinevezését megelőző találgatásokra? Amikor valójában mindenki tudta, hogy Matolcsy lesz a befutó, de sokan egyszerűen nem akarták elhinni? Mármint azt, hogy tényleg a bohóc fogja vezetni a Magyar Nemzeti Bankot. Pedig már fél éve ez a helyzet, és sokáig ez is marad. Természetesen lehet úgy érvelni, hogy voltaképpen mindegy, hogy Orbán melyik kifutófiúja hajtja végre az utasításokat, hiszen a fontos döntéseket úgyis a főnök hozza. És valóban, akárki ülne Matolcsy helyén, kisebb befolyása lenne a monetáris politikára, mint a kiváló bútorrestaurátornak, Habony Árpádnak (van is róla szép fotó, ahogy a jegybankelnök és a koronaőr konzultálnak az euróövezeti válságról). De azért az mégse mindegy, hogy a politikai parancsokat milyen színvonalon hajtják végre, hogy a politikafüggetlen szakmai munka rendben zajlik vagy sem. Hogy a jegybankelnök a főnök kiszolgálása előtt és után a dolgát végzi derekasan, vagy úri passzióból kirúgja a fél stábot, esetleg mikrofonnal a kezében prédikál erkölcsről a székház folyosóin (Matolcsy eddig leginkább ilyesmikkel vétette eddig észre magát – lásd bővebben a ma megjelenő nyomtatott Narancs elemzését).

false

 

Fotó: Krokodiles Mária

A fentieket érdemes figyelembe venni, amikor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vélhetőleg hamarosan hivatalba lépő vezetőjére gondolunk. Habony Árpádnak ezentúl nem kell messzire mennie, ha utasításokat oszt: a magyar média helytartója ugyanis az ő saját ügyvédje lesz. Karas Monikáról – Matolcsyval ellentétben – a szélesebb közvélemény nem sokat tud, a következő hónapok nagy élménye lehet a vele való megismerkedés. De ha áttekintjük azt a keveset, amit tudni lehet róla, kiviláglik, hogy életművének ékkövei a sajtószabadság korlátozása, a fideszes házi média védelmezése és a rágalmazás. Karas a magyar média legsötétebb bugyraiból érkezik: a HírTV-t, a Lánchíd Rádiót és a Magyar Nemzetet képviselte a tárgyalóteremben. Vagy épp a részben Lévai Anikó által tulajdonolt kft.-t, hiszen Karas az Élet és Irodalom elleni sajtóperben a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. jogi képviseletét látta el. Legutóbb a hvg.hu-nak írogatott hülyeségeket arról, hogy miért kellene azonnal leszedniük a Habonyról készült fotókat.

Talán ennyiből is érzékelhető, hogy milyenek a kilátások, úgyhogy most nem is részleteznénk tovább.

Most inkább figyeljünk az üzenetre, amelyet az ő kinevezése is hordoz. Figyeljünk arra, amit az a tény jelent, hogy megint egy Orbánnak vakon elkötelezett figura kerül egy kiemelten fontos állami intézmény élére, miközben akadna a közhangulatot kevésbé borzoló, szakmailag kompetensebb pártkatona is elég. De épp ez a lényeg, ez az üzenet: hogy a lehető legrosszabb döntést, a legpofátlanabb gesztust kell elfogadnotok. Hogy ezt is megteszem, mert megtehetem.

Ezzel a lépésével is azt mondja nekünk Orbán Viktor, hogy nincs enyhülés és nem lesz kegyelem. Ha száz évig kormányzok négyharmaddal, akkor se leszek méltányos vagy belátó. Nem lesz jobb, magyarok. A legrosszabb rémálmotokban fogtok élni – és hálásak lesztek érte

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.