Mint legrosszabb rémálmaitokban – az NMHH leendő elnökéről

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 15.

Narancsblog

Karas Monika jelölése újabb üzenet: erre számíthatunk a következő kilenc évben, ha Orbán marad hatalmon – és nem csak a médiában.

Emlékszünk még az új jegybankelnök kinevezését megelőző találgatásokra? Amikor valójában mindenki tudta, hogy Matolcsy lesz a befutó, de sokan egyszerűen nem akarták elhinni? Mármint azt, hogy tényleg a bohóc fogja vezetni a Magyar Nemzeti Bankot. Pedig már fél éve ez a helyzet, és sokáig ez is marad. Természetesen lehet úgy érvelni, hogy voltaképpen mindegy, hogy Orbán melyik kifutófiúja hajtja végre az utasításokat, hiszen a fontos döntéseket úgyis a főnök hozza. És valóban, akárki ülne Matolcsy helyén, kisebb befolyása lenne a monetáris politikára, mint a kiváló bútorrestaurátornak, Habony Árpádnak (van is róla szép fotó, ahogy a jegybankelnök és a koronaőr konzultálnak az euróövezeti válságról). De azért az mégse mindegy, hogy a politikai parancsokat milyen színvonalon hajtják végre, hogy a politikafüggetlen szakmai munka rendben zajlik vagy sem. Hogy a jegybankelnök a főnök kiszolgálása előtt és után a dolgát végzi derekasan, vagy úri passzióból kirúgja a fél stábot, esetleg mikrofonnal a kezében prédikál erkölcsről a székház folyosóin (Matolcsy eddig leginkább ilyesmikkel vétette eddig észre magát – lásd bővebben a ma megjelenő nyomtatott Narancs elemzését).

false

 

Fotó: Krokodiles Mária

A fentieket érdemes figyelembe venni, amikor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vélhetőleg hamarosan hivatalba lépő vezetőjére gondolunk. Habony Árpádnak ezentúl nem kell messzire mennie, ha utasításokat oszt: a magyar média helytartója ugyanis az ő saját ügyvédje lesz. Karas Monikáról – Matolcsyval ellentétben – a szélesebb közvélemény nem sokat tud, a következő hónapok nagy élménye lehet a vele való megismerkedés. De ha áttekintjük azt a keveset, amit tudni lehet róla, kiviláglik, hogy életművének ékkövei a sajtószabadság korlátozása, a fideszes házi média védelmezése és a rágalmazás. Karas a magyar média legsötétebb bugyraiból érkezik: a HírTV-t, a Lánchíd Rádiót és a Magyar Nemzetet képviselte a tárgyalóteremben. Vagy épp a részben Lévai Anikó által tulajdonolt kft.-t, hiszen Karas az Élet és Irodalom elleni sajtóperben a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. jogi képviseletét látta el. Legutóbb a hvg.hu-nak írogatott hülyeségeket arról, hogy miért kellene azonnal leszedniük a Habonyról készült fotókat.

Talán ennyiből is érzékelhető, hogy milyenek a kilátások, úgyhogy most nem is részleteznénk tovább.

Most inkább figyeljünk az üzenetre, amelyet az ő kinevezése is hordoz. Figyeljünk arra, amit az a tény jelent, hogy megint egy Orbánnak vakon elkötelezett figura kerül egy kiemelten fontos állami intézmény élére, miközben akadna a közhangulatot kevésbé borzoló, szakmailag kompetensebb pártkatona is elég. De épp ez a lényeg, ez az üzenet: hogy a lehető legrosszabb döntést, a legpofátlanabb gesztust kell elfogadnotok. Hogy ezt is megteszem, mert megtehetem.

Ezzel a lépésével is azt mondja nekünk Orbán Viktor, hogy nincs enyhülés és nem lesz kegyelem. Ha száz évig kormányzok négyharmaddal, akkor se leszek méltányos vagy belátó. Nem lesz jobb, magyarok. A legrosszabb rémálmotokban fogtok élni – és hálásak lesztek érte

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.