Nekrológ

Mit tehet egy magyar építész, ha az apját egy koncepciós per nyomán a kommunista rezsim kivégzi, és elátkozott neve, továbbá ellenzéki kötődései miatt nem jut munkához? Minimum tudomásul kell vennie, hogy jó ideig nem az örökkévalóságnak fog tervezni, hanem a mulandóságnak. Nos, filmépítésznek és látványtervezőnek áll (ennyit enged a hatalom is neki: majdcsak elvész a léha művészek közt). Olyan tereket és építményeket alkot, amelyek között szabadon garázdálkodhat a fantázia – mások fantáziája.

Ritka, amikor egyetlen ember hiányával egy egész fogalom is eltűnik, amikor senki sem viszi tovább azt, amit ő képviselt, ami számára létfontosságú volt. Most ez történt: Rajk László halálával a magyar építészetből kiveszett a játékosság.

Nem indokolatlan először is föltennünk a kérdést: politikus volt-e Rajk László? Hiszen sosem törekedett professzionális politikai karrierre, sosem tört közhatalmi pozíciók megszerzésére, miniszteri, államtitkári posztra, nem tűzte ki célul, hogy a demokratikus közélet politikai ranglétráján egyre magasabbra és magasabbra jusson. Nem jelentkezett be politikai vezérszerepre, nem publikált nagy ívű politikai elemzéseket, programokat, nem jelent meg politikai beszédeit és állásfoglalásait tartalmazó kötet. Publicisztikáiban a politikai állásfoglalás ugyan markánsan, de mégis rendszerint áttételesen, kulturális témák szűrőjén keresztül jelent meg (Lásd legutóbb Bodyguard építészet c. írását a Magyar Narancs 2019. augusztus 8-i számában).

A rendszerváltás hajnalán a szamizdat Beszélő első nagyszabású nyilvános estjén a Jurta Színházban, az Amerikából éppen csak hazaérkezett Konrád György kérdéssel fejezte be beszédét. „Hogy kell-e még szamizdat? Muzeális emlék lett, mert mindent ki lehet nyomtatni?” Válaszként pedig a korszak egyik legfontosabb mondatát fogalmazta meg: „Bizonyára, de azért maradjon tartalékban egy-két nyomdagép.” A még mindig illegálisan nyomtatott lap színpadon ülő szerkesztői és a sok száz fős közönség hihetetlenül feldobott, euforikus hangulatban hallgatta a szónokokat 1988 decemberében, mindenekelőtt a jetlag miatt kialvatlan Konrádot, aki élete egyik legjobb és legszellemesebb beszédét mondta el.

A pszichológia és az oktatásügy neves szakértője 84 éves volt.

A Magyar Narancs Rajk Lászlóra emlékezik.

71 éves korában egy müncheni kórházban hunyt el.

A Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus 86 éves volt.

Rajk László építész, látványtervező művész, politikus, az ország kevés bátor és tisztességes embereinek egyike volt.

Vasárnap este még nála voltunk vendégségben, a balkonon ültünk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra déli irányból. Összesen heten voltunk, ittunk ezt-azt, s nem mertük bevallani, hogy jó kedvünk van. Nem úgy a házigazda, Heller Ági, aki talán kevesebbet ivott vendégeinél, mégis láthatóan élvezte az életet. „Majd hagyom magam elkeseríteni az urainktól.

Élőszóban és írásban egyaránt lehengerlő előadó volt, szinte bármilyen témában. Sok évtizedes, szüntelen sziporkázása még azokat is lenyűgözte, akik komoly fenntartásokkal tekintettek pályafutására, s éppígy roppant változatos és elegyes életművére. Nagy idők tanúja és rég elhunyt kortársainak fanyar bírája volt, ám vallomásai és ítéletei korántsem minden esetben állják ki a tényekkel való szembesítés próbáját.

A pénteken elhunyt filozófus Magyar Narancsban 2016-ban megjelent, Kertészt búcsúztató írása.

Az Irigy Hónaljmirigy egykori gitárosa 54 éves volt.

A villamosbarát szót nem érti az értelmező szótár, pedig ugyanarra a rugóra jár, mint a kertbarát, a sportbarát.