Gyász

Temetői járat

Búcsú Térey Jánostól

Nekrológ

A villamosbarát szót nem érti az értelmező szótár, pedig ugyanarra a rugóra jár, mint a kertbarát, a sportbarát.

De míg azok elfogadott, sokszor nagyra becsült szenvedélyek, a villamosbarát inkább gyanús. Sokan villamosbolondnak mondanák, ami érthető is, ha magunk elé képzeljük azokat a megszállottakat, akik menetrendekbe révedve, kocsiszínek körül ólálkodva sorolják a pályaszámokat a hozzájuk rendelt évszámokkal együtt. Akik nem tudtak kigyógyulni a gyerekbetegségből, mert nem fogott rajtuk a leghatásosabb szérum, a valóságos tömegközlekedés.

Ahogy minden mást, a villamosbarátságot is megpróbálhatjuk felemelni, de nagy szárnyalá­sokra nem számíthatunk. Persze a régi térképek és fényképek láttán a téma iránt érzéketleneknek is megdobbanhat a szívük – a mindent átható nosztalgia, ahogy mindenhova, úgy a felsővezetékre is fészkelhet –, de ez a legritkább esetben tart a valóságos menetidőnél tovább, ér messzebb a végállomásnál. Noha irodalmunkban egymásba érnek a villamosok, Kosztolányitól Mándyn át Nádasig több kocsiszínre valót gyűjthetnénk össze, ám ilyenkor szó sincs „barátságról”. Náluk a villamos attól evidens, mert nincs nála jellegzetesebb mozgó pesti kulissza, hőseik nem utazhatnak például városnéző busszal.

Térey János az egyetlen, aki nemcsak felszállt, utazott, utaz­tatott, de megvizsgálta, körüljárta is ezeket a villamosokat; aki nemcsak tudta, hogy mit jelent villamosbarátnak lenni, de arra is képes volt, hogy egy egészen más polcra helyezze a sokak számára megmagyarázhatatlan monomániát.

Ez lehet az oka, hogy amikor pár éve megláttam egy képet a Fortepanon, egyből ő jutott az eszembe. A fotó 1950 táján készülhetett, a helyszín a napsütötte Debrecen. A kereszteződésben rendőr áll, mögötte a villamos és további egyenruhások, a jármű oldalán a felirat: „Szájápolás=Egészség”, így a verőfénynek is lett némi többletjelentése.

„Köszönöm. Fantasztikus” – válaszolta, miután elküldtem neki a képet, hogy aztán a 2015-ös karácsonyi Narancsban bővebben is kifejtse. „Debrecen akkor vidéki középhatalom volt a hét vonalával. Harminc motoros és tíz pótkocsi bonyolította a forgalmat a két világháború között. A képünkön látható felsővezeték-rendszer pedig pókhálóként fonja be a debreceni eget. Az 1975. június 23-án utoljára fölszámolt egyvágányú viszonylat éppen a Béke útjai 4-es volt: Megyei Tanács–Vágóhíd, már a neve is szép” – írta le azt, amit egy villamosbarát sem írhatott volna precízebben – a szövegben a pályaszámokról, az oldalablakok számáról, az ikerkocsikról sem feledkezett meg –, mégis amikor olvastam, úgy éreztem, hogy többet tudok meg a régi Debrecenről, mintha belelapoznék egy történelemkönyvbe. Ha volt ebben titok, legfeljebb annyi volt, hogy János képes volt arra, hogy – annyi sok más mellett – a villamosbarát attribútumokat, a számmágiát, a menetrendi adatokat, a megállóhelyeket is úgy fűzze a szövegeibe, verseibe, hogy azoknak már a puszta léte drámai hatást váltson ki. A Tizenöt éve Zugló című versében így: „E tér a dudvával benőtt sínekkel / Szakasztott, mint a módjával borotvált / Szeméremdomb: tüzes kedvében itt járt / A 44-es villamos”, a Szabályos körcikkben pedig így: „A cikkely / szélén csörömpölt a Csapó utcai 6-os / temetői járat, e sorok írója már nem vehette / igénybe”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.