„it’s not easy facing up
when your whole world is black”
(The Rolling Stones: Paint It Black)
2009-ben a Fidesz úgy érte el eddigi legjobb eredményét, hogy a baloldali-liberális pólus éppen összeomlott Magyarországon. 2014-ben pedig úgy győzött ismét fölényesen, hogy a baloldali Összefogás pártjai és szavazói még fel sem ocsúdhattak a másfél hónappal korábban kapott sokkból. Idén más a helyzet.
Az ellenzéki pártok fontosabbnak gondolták, hogy egymással vetélkedve, egymáshoz képest határozzák meg önmagukat, de ehhez gyorsan tegyünk két megjegyzést. Egyrészt a szavazói igényekre hallgatva az MSZP meglehetős következetességgel képviselte a közös lista gondolatát – hasonló kísérletre kerül sor Lengyelországban. Más kérdés, hogy végül csak a Párbeszéddel sikerült megállapodni. Másfelől az is kétségtelen, hogy az ősszel esedékes önkormányzati választások mellett több egyéb, amúgy politikailag racionális szempont szólt amellett, hogy a demokratikus ellenzék pártjai külön-külön is megméressék magukat.
Mindennek következményeként az idei magyarországi Európa Parlamenti választás kérdései csak a politika iránt megszállottan érdeklődők, illetve a pártvezetők számára relevánsak, az alapkérdés tudniillik eldőlt: az EP választáson a Fidesz sorozatban harmadszor, összességében kilencedik (ebből nyolc fölényes) választási győzelmére készül. Kicsit olyan ez, mint az NBA volt Michael Jordan fénykorában. Nem kérdéses, hogy ki lesz a bajnok (Chicago Bulls), sem az, hogy ki a legeredményesebb (Jordan), de jókat lehetett tippelgetni egyebek között arra, hogy melyik lesz a döntőben vesztes csapat, vagy a legtöbb lepattanót szerző játékos.
Ilyen ez a választás is. A fő kérdés eldőlt, de érdemes megvizsgálni, milyen részletkérdések vannak.
A Fidesz győzelmének mértéke.
Bár előzetesen különféle okoskodások voltak arról, hogy a Fidesz nem érdekelt a mozgósításban és Európa ellen fog kampányolni, a helyzet ennél bonyolultabb, kevésbé udvariasan: éppen az ellenkezője történt. A Fidesz teljes gőzzel mozgósít és Európa mellett kampányol – egészen pontosan az európai radikális jobboldali mainstream Európa-képe mellett. (Egyszer majd beszélnünk kell arról is, hogy mit ért – fundamentálisan – félre az ellenzék a Orbán Európa-viszonya kapcsán, de ez most nem az az alkalom.)
Jelen állás szerint a Fidesz simán hozza a 2014-es eredményt (12 mandátum), de – többek között a várhatóan több százezres „elveszett” ellenzéki szavazatnak köszönhetően – az sem kizárt, hogy eddigi legjobb eredményével a Magyarországon kiosztható mandátumok kétharmadát (14) szerzi meg, amivel az Európai Néppárt (EPP) egyik legerősebb frakciója lehet, feltéve, hogy nem sodródik ki a Salvini-féle radikálisokhoz. Egy nagy Fidesz győzelem mindenesetre erős ütőkártya lehet az EPP-ben is.
Melyik lesz a legnagyobb ellenzéki párt?
Eddig az MSZP és a Jobbik vetélkedett ezért a pozícióért. Ezúttal azonban más lehet a helyzet. A Jobbikot megviseli a párt szakadása (néppártosodók vs. radikálisok) egyfelől, az MSZP kampánya nem különösebben erőteljes másfelől, végül pedig a DK nemcsak okosat húzott a listavezetővel (Dobrev Klára), hanem egészen professzionális kampányt tol a rendelkezésre álló kevés felületen.
A DK esetleges második helye bizonyosan robbanásközeli helyzetet idézne elő a másik két versenyző belső viszonyaiban. Minden más eredmény magyarázható lenne – legalábbis az „aktíva” felé.
Melyik lesz a legnagyobb baloldali párt?
Itt a verseny egyértelműen az MSZP-Párbeszéd közös lista és a DK között zajlik. Az elmúlt időszak közvéleménykutatásai alapján az látszik, hogy a DK feljövőben van, míg az MSZP-P lista stagnál. Az egyszeri demokrata viszonylag könnyen túlteheti magát kedvenc pártja gyengébb szereplésén, de – különösen az MSZP esetében – a „legnagyobb baloldali (értsd 10+/- százalékos) párt” pozíciójának elvesztése erőteljes mozgásokat idézhet elő a (párt)hatalmi viszonyokban és akár a nehezen kialkudott önkormányzati megállapodásokat is veszélyeztetheti.
Lesz-e momentuma az LMP-nek?
A felmérések szerint az 5 százalékos határt súrolja a Momentum és az LMP is. Minden bizonnyal vagy az egyik éri el az 5 százalékos küszöböt vagy a másik. Az összellenzéki összefogás szempontjából az LMP gyengébb szereplése kívánatos, bár sajnálatos fejlemény volna. Az LMP ugyanis évek óta az ellenzéki együttműködési képlet legkevésbé kiszámítható szereplője.
Ha a Momentum lesz a sikeresebb, az őszi ellenzéki együttműködés minden bizonnyal elveszít a nagyvárosokban néhány százalékot, ha az LMP kimarad abból. Ha az LMP, akkor pedig a Momentum vezetésének eddigi stratégiája kerül „górcső alá”, bizonytalanságot okozva ezzel.
*
A szerkesztő arra szokott buzdítani, hogy írjak valami biztatót is az ellenzékről. Nos, emlékeztetnék arra, hogy a Fidesznek a biztos választók körében van abszolút többsége, a magyar társadalomban nem. Ha egyszer az ellenzék is olyan komolyan veszi a mozgósítást, ahogyan a kormánypárt, akkor ezt meg is lehetne mutatni. Igen, tudom: ehhez jóval kevesebb eszköz és erőforrás áll az ellenzéki pártok rendelkezésére. De éppen a kisebb pártok választási szereplése mutatja azt, hogy az erőforrások hiányát bőven pótolhatja szavazóik lelkesültsége.
Azaz tessék elmenni szavazni és elvinni a rokonokat, barátokat is. Minden olyan eredmény, ami alulmúlja a Fidesz várakozásait, jó eredmény.
