„Now I'm at your door and I hope you're unusual”
(Iggy Pop: The Horse Song)
Történt néhány szokatlan dolog május 26-án.
Pár napja azt írtam, a választások szokásos fő kérdése – ki lesz a győztes – eldőlt, de maradtak még érdekes kérdések. Azt találtam írni, hogy olyan ez, mint az NBA volt Michael Jordan fénykorában, amikor nem volt kérdéses, hogy ki lesz a bajnok, de jókat lehetett tippelgetni arra, hogy melyik csapat jut a döntőbe, vagy ki szerzi a legtöbb lepattanót. Dessewffy Tibor barátom, aki nem csak a társadalom rezdüléseinek avatott elemzője, de a kosárlabdához is ért, erre joggal jegyezte meg, hogy azért Jordan nem fizette le a bírót, nem lopta el az ellenfél cipőjét, es nem vigyázott arra, hogy kettővel többen legyenek a pályán.
| ||
Most mégis azt gondolom, hogy bár az alapvető kérdés valóban eldőlt, a helyzet teljes reménytelensége enyhült. Nem változott meg minden. De úgy tűnik, mintha valami mégis.
Az EP választás következményeiről nagyjából mindent megírt Böcskei Balázs és Lakner Zoltán. Nézzük hát, mi marad a későn eszmélő elemzőnek.
- Győzött, de elmarad a várttól
A Fidesz nyert. Győzelme arányában és szavazatmennyiségben is nagyobb, mint 2014-ben, arányaiban azonban elmarad a 2009-es győzelemtől vagy a kiszivárgott saját várakozásoktól is, amelyek 14 mandátum (vagyis a kétharmad) megszerzését tűzték ki célul.
Ha ez igaz, akkor elmondható, hogy a Fidesz elmaradt kitűzött céljától. Az 1,7 millió szavazat irdatlanul sok egy EP választás kontextusában, de mégiscsak arról árulkodik, hogy a mozgósító gépezet nem mindenható.
- Csökkent a radikális jobboldali tábor.
Tavaly még 68% felett volt a Fidesz és Jobbik szavazók összege, idén, a Mi Hazánk fasisztáival kiegészülve 62%. A csökkenést minden bizonnyal a Jobbik összezuhanása is magyarázza. Az mindenesetre tény, hogy míg 2018-ban Budapesten kívül mindössze 3 megyében nem érték el a 70%-ot, idén egyetlen ilyen megye sincs.
Jelen pillanatban úgy tűnik, maga a centrális erőtér is megbillent: 2009 óta nem volt olyan választás, ahol a Jobbik ne szerzett volna legalább 12%-ot. Idén 10% alatt maradtak.
- Már az ellenzék is képes mozgósítani
A DK és a Momentum önmagában és a várakozásokhoz képest is parádésan szerepelt, 4-5 százalékponttal mutatott jobb teljesítményt a vártnál. Ugyanakkor a választási részvétel is meghaladta a várakozásokat, hiszen egyedül a Závecz Research jelzett 40%-nál magasabb értéket. Okkal tételezhetjük fel, hogy a két jelenség között összefüggés áll fenn, az utolsó napokban a DK és a Momentum is remekül mozgósított. A legnagyobb területi lefedettséggel rendelkező MSZP és Jobbik támogatottsága viszont összeomlott a végére.
| ||
Tegyük hozzá, hogy a DK és a Momentum kampányuk révén is mindvégig kiemelkedtek az ellenzéki mezőnyből.
- A DK jelenleg az ellenzék vezető ereje
2014 óta a Jobbik volt az. A baloldal pártjai csak összefogva tudták megelőzni. Most ez megváltozott. A DK minden megyében és Budapesten is stabilan második, a fővárosban csak a Momentum tudta megközelíteni.
A jó szereplés okozta stratégiai dilemmára már rámutattak mások: a DK úgy érte el történetének legjobb eredményét, hogy háttérbe tolta emblematikus arcát, Gyurcsány Ferencet.
- Ismét van liberális párt a politikai kínálatban.
1994 (!!) óta nem ért el 10% körüli eredményt liberális erő, 2006 után ismét 300 ezer felett van a liberális pártra szavazók aránya. A generációs vonzerőn túl az egykori SZDSZ támogatóknak is politikai otthont nyújt a Momentum. A rendszerváltás óta alapított pártok közül választáson eddig kettőnek sikerült 10%-os vagy afölötti eredményt elérni: a Jobbiknak, a DK-nak és most majdnem a Momentumnak.
- Képes-e az MSZP talpra állni?
A szocialisták sokadik kudarcukon vannak túl, ami akár biztató előjel is lehet számukra. Az viszont aggodalomra adhat okot a baloldali szavazóknak, hogy politikai válaszok helyett máris beindult a harc az EP mandátumért, szembenézés helyett pedig a másokra mutogatás.
- Az ellenzéki képlet leegyszerűsödött
Az LMP a megszűnés szélén, a Jobbik cukisodás stratégiája úgy tűnik, zsákutca, egyfajta politikai senkiföldje. Újratervezésre lesz szüksége, ha fenn akar maradni. Mindezzel együtt, az ellenzéki együttműködés előnyére válhat, hogy két korábbi, az ellenzéki térfélen domináns (Jobbik) vagy magát annak gondoló (MSZP) politikai erő összement, egy pedig kiiratkozott (LMP).
Persze ehhez az is szükséges, hogy az új nagyfiúk olyan fokú önmérsékletet tanúsítsanak, amire elődeik jellemzően nem voltak képesek.
