Publicisztika

Most, hogy az iráni hatóságok is beismerték azt, amiben eddig sem kételkedett senki - hogy tudniillik az elcsalt júniusi választásokat követő tüntetéseknek nagy számban vannak halálos áldozataik, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszídzs milícia számos tiltakozót gyilkolt meg és vetett börtönbe, hogy a bebörtönzötteket gátlás nélkül kínozták -, a kép egyre tisztább lesz. Pedig Irán talányos ország, harminc éve, az 1979-es forradalom óta olyan államformával, az "iszlám demokráciával" kísérletezik, amilyen sehol a világon nem működik. Iránban vannak is választások, meg nincsenek is, van is értelmük, meg nincs is - valamiféle fragmentált politikai teret mégiscsak létrehoznak, ám e sokszereplős térben mindig a papságé a végső döntés, legyen szó napi ügyintézésről, külpolitikáról, az ország államformájáról, alkotmányáról, vagy a bíróságok ítéleteiről. A demokratikus intézmények, mint az elnök, a kormány, a törvényhozás, a bírói hatalmi ág csak korlátos jogkörökkel, mintegy a teokrácia funkciójaként működhetnek.

Mint arról lapunk beltestében bővebben harangozunk, magyar és külföldi náci szervezetek felvonulást szerveznek szombatra Hitler helyettese, Rudolf Hess emlékére. Budapestre! Egyfelől ne szervezzenek sehova sem, inkább vigye el őket az ördög, másfelől végzetesen el van rontva valami, hogy pont Budapest látszik számukra a megfelelő helynek. Hogy lapzártánkkor (kedd délután) éppen arra várunk, hogy holnapra a rendőrség előáll valami ötlettel, amire hivatkozva megtilthatja a rendezvényt. Bajnai Gordon miniszterelnök is ebbéli reményét fejezte ki, amikor az MSZP illetékes szervével egyeztetve arra jutott, hogy a felvonulást "így vagy úgy" meg fogja akadályozni a rendőrség. Õk meg, ugye, holnapra ígérték magukat.

Tíz kelet-közép-európai ország 21 politikai személyisége 2009. július 15-én nyílt levéllel fordult Barack Obama adminisztrációjához. A kritikus hangütésű dokumentum aláírói között hét egykori államelnököt találunk, egy volt miniszterelnököt, kilenc volt minisztert, illetve államtitkárt, továbbá nagyköveteket és kutatókat. A Narancs múlt heti vezércikkében (Atlantista Pisták, 2009. július 30.) szépen meg is dicsérte őket. De miért is?

Az őssejteken folytatott kutatások megannyi terápiás lehetőséggel kecsegtetnek - de a felfokozott várakozások nem kedveznek a higgadt és etikai szempontoknak is megfelelő tudományos munkának.

Magyar Narancs, 2009. július 16. Tisztelt Mészáros Bálint! Érdeklődve olvastam 29.

Talán azt, amelyiken kiment egy lázas csecsemőt az égő hűtőházból? Vagy azt, ahol csendes szóval egyesíti a tágra nyílt szemmel reá figyelmező Európát? Esetleg azt, amelyiken beindítja az első hideg vízzel hajtott autót? És amikor gyorsan elkapja a süllyedő hajóból a mozgássérült nyugdíjas fejére eső kolerás téglát? Nos, mielőtt teljesen belemerülnénk annak találgatásába, hogy Kósa Lajos vajon milyen róla készített szobrot nem akarna betiltani, nézzük meg egy pillanatra e különösen kellemetlen eset nem is olyan távolra mutató összefüggéseit.

Erősödik a gyanúnk, hogy a BKV nem csak a fővárosi utazóközönség kiszolgálását tekinti feladatának, a háttérben más - kifejezetten szórakoztatóipari, már amennyiben a cirkuszt, a botránykeltést és a pankrációt ide soroljuk - ambíciók is mocorognak. És bár korábban is akadtak jelentős és következmények nélküli balhék, vízválasztónak talán 2006 nyara tekinthető, amikor megjelentek a Combinók és kis híján lebontották a Margit hidat. A Combino-ügy a társasági összezárás kulcsfigurájának, a 13 évig regnáló Aba Botond vezérigazgatónak a fejébe került. Utóda, a 2006 karácsonyán kinevezett Antal Attila sem húzta sokáig, elég volt egy gyanús - afféle családi biznisznek tűnő - használtbusz-megrendelés, hogy megromlott egészségi állapotára hivatkozva 2008 áprilisában lemondjon. Ellenben úgy tűnik, a jelenlegi főnök, a tavaly augusztusban csatasorba állított Kocsis István, aki korábban a Magyar Villamossági Műveknek és a Paksi Atomerőműnek is a vezére volt, remek kondícióban van.

Bármennyire sajnálatos, bűnözőkről nem írtam (Hátsó udvarok hentesei, Magyar Narancs, 2009. június 25.), az e cikkben szereplő V. Jóska bácsi sem volt az, hanem megbecsült darus, míg élt. Pedig vannak bűnözők az élelmiszer-forgatagban, egyet a velem vitázó szerzőtrió is megjelenít (Gál Tamás-Kajner Péter-Szabadkai Andrea: Az leszel, amit megeszel, Magyar Narancs, 2009. július 23.), a lejárt szavatosságú termékek átcímkézőjét. A Marokkóból származó, rovarirtó szerrel permetezett paprikát - mindet permetezni kell, a kérdés az élelmezési várakozási idő eltelte - importáló cég aligha volt bűnöző, legföljebb elővigyázatlan. Említhettek volna sokkal többet is, csakhogy azok mind hazaiak voltak, borzasztó körülmények között dolgozó "házi savanyítók" és húsfeldolgozók. A baj azonban százszorta nagyobb. Rendőri vagy kommandós akciókkal nem lehet fölszámolni.

A politika annyiban hasonlít a futballhoz, hogy a lelátón ülők mind úgy vélik, ők ügyesebben csinálnák. A fociban kizárt, de a politikában is kivételesen ritka, hogy a kerületi bajnokság tartalékja egyszer csak magára ölthesse a válogatott 9-es mezét.

Magyar Narancs 2009. július 16. A cikkből kitűnően John H.

Magyar Narancs 2009. július 16. Olvasva az önök kitűnő kiadványában, valamint más kevésbé kiváló kiadványokbanaz SZDSZ prominenseinek magyarázatait a párt sajnálatos elmúlásáról, mindig eszembe jut, mit írt Art Buchwald a New York Timesban a berlini fal lebontásának idején.

A kelet-európai jófej srácoknak Truman Harry óta pechjük van a demokrata elnökökkel. Az elején, nevezett seriff idején minden olyan egyértelmű volt - a világszabadság, a népeket rabigába taszító szovjet kommunizmus elleni harc, a népek önrendelkezése meg a demokratikus internacionalizmus eszméiből tökös amerikai külpolitika keletkezett. (Mondjuk sokra avval sem mentünk.) A demokraták aztán csúnyán ráfaragtak a vietnami háborúra, s attól fogva a rossz lelkiismeretből fakadó izolacionizmusuk valahogy mindig a Szovjetunió malmára hajtotta a vizet. És bár a republikánus kormányok időnkénti "reálpolitikája" is inkább a kelet-európai kis nemzetek rovására őrizte a világbékét, az, hogy a Szovjetunió már rég beomlott volna, ha hagyják, mégiscsak egy republikánus géniusznak esett le; és ezért, bármennyi esze is volt vagy nem volt Ronald Reagannek, örök hálával tartoznak neki a szabadság kelet-európai barátai.

Parasztbűnözők? A hazai élelmiszerek biztonságát vonja kétségbe, különösen a kistermelőktől származó gyümölcsöktől, zöldségektől, húsoktól óvna minket Kun István Hátsó udvarok hentesei - Tévhitek az élelmiszer-biztonságról című cikkében (Magyar Narancs, 2009. június 25.). Azt a - meglátása szerint - tévhitet igyekszik eloszlatni, miszerint a hazai élelmiszer biztonságosabb az importnál.

A Népszabadságban (2009. július 3.) olvasom a gyászjelentések között: Kövesi Endre "Bandi" író, költő, újságíró, matematikus 2009. május 31-én elhunyt. Temetése a Rákoskeresztúri Köztemetőben 2009. július 14-én, 9 órakor.