Publicisztika

A többször módosított 1978. évi IV. törvény, ismertebb nevén a büntető törvénykönyv (Btk.) két tényállására hívta fel a figyelmet Tóth Mihály büntetőjogász tíz nappal azután, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet és mozgalmat.

Magyar Narancs, 2009. július 2. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2009.

Magyar Narancs, 2009. július 16. K.

Hétfőn ismét nagy napja volt az utóbbi időben megbízhatóan ellenséges magyar-szlovák politikai kapcsolatoknak. Budapesten a parlamenti pártok közös nyilatkozatban szorgalmazták a szlovákiai nyelvtörvény visszavonását, lévén az magyar- és kisebbségellenes. Nemes cselekedet ez részükről - szlovák ügyekben nem is az első, ám a maga nemében (parlamenti összefogás) egyedülálló.

Bár különösebb illúzióink nincsenek e tárgyban, hátha mégis úgy van, hogy összefüggéstelen ostobaságokat beszélve nem lehet választást nyerni, vagy legalábbis nem érdemes. De fogalmazhatunk pozitívan is: a választási győzelemért induló talán nagyobb eséllyel fut neki, ha kérelméhez valamiféle összefüggő világképet is mellékel, mely nem csak a társadalom ideálisnak vélt állapotát skicceli fel, de a realitásokkal és a rendelkezésre álló eszközökkel is számot vet. (Nem igaz egyébként cikkünk első félmondata: vannak illúzióink.)

Agrária termékeny földjén minden megtermett, amit csak szem-száj kívánhatott, s a helyiek méltán voltak büszkék állattenyésztésükre is. Kétakkora ország élelmiszerét is megtermelhették volna, a többletet exportálták. Persze, ahogy máshol is, a lakosságnak már csak a töredéke élt mezőgazdaságból, ám a fogyasztóként érdekelt többség is együtt érzett a termelőkkel, az őket támogató kormányzati intézkedések a nép egyöntetű helyeslésével találkoztak.

Magyar Narancs, 2009. július 9. Kedves MaNcs! Szakmabeliként Te is tudod, milyen rosszul esik egy magára valamit adó újságnak, ha bértollnoknak, ilyen-olyan érdekek kiszolgálójának minősítik.

Magyar Narancs 2009. július 2. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.

A kinti ízléshez képest tán kissé extravagáns, de itthon már megszokott formaruhákban jelent meg a Jobbik három képviselője kedden az Európa Parlament strasbourgi alakuló ülésén. Szegedi Csanád a minap jogerős bírósági döntéssel feloszlatott Magyar Gárda mezét hordta, s kifejtette: ő csupán új színt próbált vinni az EU-ba, ezért választotta a magyar népviselet alapelemeit (lásd: sildes pártszolgálatos sapka, árpádsávos nyakravaló, bakancs stb.). Volksgenossin Morvai és Volksgenosse Balczó képviselők sujtásos pruszlikban, illetve atillában tették tiszteletüket. Mindez persze csupán egy újabb epizód az egész évben tartó beöltözős farsangban; de fessen is mutatott például a gárdistaruhát öltő Vona pártelnök a Jobbik s a vele összefonódott Gárda szombati, úgynevezett "újraalakuló" gyűlésén!

Mielőtt azt gondolnánk, hogy az SZDSZ-ben a hétvégén történteknek bárminő köze lenne a kormány működéséhez, a választások időpontjához vagy az ország 2010-es (még mindig: válság)költségvetéséhez, számoljunk. A bruttó 386 országgyűlési képviselő nettó máris 384, mert a bruttóból lejön Toller László betöltetlen mandátuma, valamint a gyengélkedő Horn Gyuláé, miből adódóan a többséghez 193 képviselő szükséges, amiből ha a szocfrakció a maga nettó 188 szavazatát hiánytalanul szállítja, a kormánynak további mindösszesen öt partizánra lesz szüksége a talpon maradáshoz. Ehhez az igényhez képest a négy parlamenti szabadúszóról (a sportos Gyenesei, a kisüsti Császár, Vass a Tisztelet Társaságából, és az exfideszes Tóth András) már jól tudjuk, hogy olyan apró szívességekért, mint egy tárca nélküli miniszteri poszt, egy pekingi repülőjegy (full panzióval) vagy némi készpénz igény szerint teszi ki az asztalra szociális érzékenységét és/vagy elkötelezettségét a költségvetési fegyelem imperatívusza iránt. 'hozzájuk már csak egyetlen főnek kell csatlakoznia az ex-MDF-frakció hat árvája közül (köztük a közismerten kidolgozott felsőtestű Lengyel Zoltánnal), vagy az SZDSZ-frakció 19 tagja közül - a végkövetkeztetést önökre bízzuk.

Az ideiglenesnek szánt magyar választási rendszer megújítása körüli lassan két évtizedes kálvária kiválóan példázza újkori demokráciánk intellektuális állapotát: míg a főbb politikai szereplők néhány ciklussal korábban legalább a rendszer tényleges problémáiról vitatkozva nem jutottak megegyezésre, addig mára nem maradt más, mint az üres, sehová sem vezető "kisebbparlamentezés".

Magyar Narancs, 2009. június 11. Sajnálatos (leírói?) tévedés nyomán Rákosi lett a 24.

Kedves MaNcs! Félix Péter sokadszor írja le azt, amit már sokszor elmondott a magyarországi zsidóságról, és aminek nem sok köze van a reális elemzéshez, ezért vitára sem nagyon érdemes. Egyetlenegy felháborító állítására azért kénytelen vagyok reagálni: "(...) hiszen ma már lámpással sem lehet találni holokauszt-túlélőket".

Elnökválasztásra készül a Szadbad Demokraták Szövetsége! Támogatjuk Weinek Leonárdot, a debreceni zászlóbontót, a megyék emberét, a tapasztalt polgármestert! Legyen ő az SZDSZ elnöke, vivát! Azért támogatjuk őt, mert a liberalizmus reneszánszáért száll síkra, s mert a budapesti választmányban zuglói létére egy elnökjelölő szavazatot sem kapott. Ne csüggedj, Leonárd, a miénk a tiéd! És... és,