Erősödik a gyanúnk, hogy a BKV nem csak a fővárosi utazóközönség kiszolgálását tekinti feladatának, a háttérben más - kifejezetten szórakoztatóipari, már amennyiben a cirkuszt, a botránykeltést és a pankrációt ide soroljuk - ambíciók is mocorognak. És bár korábban is akadtak jelentős és következmények nélküli balhék, vízválasztónak talán 2006 nyara tekinthető, amikor megjelentek a Combinók és kis híján lebontották a Margit hidat. A Combino-ügy a társasági összezárás kulcsfigurájának, a 13 évig regnáló Aba Botond vezérigazgatónak a fejébe került. Utóda, a 2006 karácsonyán kinevezett Antal Attila sem húzta sokáig, elég volt egy gyanús - afféle családi biznisznek tűnő - használtbusz-megrendelés, hogy megromlott egészségi állapotára hivatkozva 2008 áprilisában lemondjon. Ellenben úgy tűnik, a jelenlegi főnök, a tavaly augusztusban csatasorba állított Kocsis István, aki korábban a Magyar Villamossági Műveknek és a Paksi Atomerőműnek is a vezére volt, remek kondícióban van.
Kocsis első közismertté vált intézkedése egy Audi 6 típusú szgk. saját célra való beszerzése volt, amire persze akadt logikus magyarázat. Tavaly decemberben ezt olvastuk: "A vállalat szóvivője szerint pont azért van szükség az új Audira, hogy Kocsis István eljusson olyan tárgyalásokra, ahol újabb kölcsönökről tárgyalhat." Ennek fényében az is evidens, hogy a BKV-hoz hasonló, legatyásodott céget csak profikkal lehet rendbe tenni. A vezér már tavaly októberben tanulmányt rendelt meg a nemzetközi consulting iparág két nagyágyújától, a svájci székhelyű Everest Capital S.A.-tól "hitelfelvételi lehetőségek felmérésére", a bermudai Dandy Trading Limitedtől pedig "devizapiaci változások hatásának elemzésére" 78500, illetve 81 900 euróért. Ezek mellett még vagy 25 "tanulmányi szerződésről" számolt be a sajtó. Kocsis azonban így nyilatkozott: "Elégedett vagyok saját munkámmal, mert a BKV élén tavaly szeptember óta azon dolgozom, hogy elzárjam a csapokat, amelyeken keresztül elfolyhatnak a közpénzek." Talán arra utalt, hogy az Antal-féle vezetés - időközben kiderült - százmilliós panamái helyett ő csak apróval fizetett. Ezt követően néhány hónapig a BKV-t legfeljebb az új népszórakozás, a járművezető- és ellenőrverés miatt találta meg a sajtó, és a fene gondolta volna, hogy mindjárt kezdődik a vállalat történetének eddigi leglátványosabb cirkuszi száma - a Kocsis megsemmisítésére irányuló operáció.
Amelynek érdekében jelentős erők moccanhattak meg. Miután az index.hu cikksorozatban emlékezett meg a vezérigazgató MVM-es görbe dolgairól, július 3-án az MTI arról számolt be, hogy ezek miatt a "városvezetés jelentős részének bizalma megrendült Kocsis Istvánban", sőt "Kocsis működését a kezdetektől fogva gyanús szemmel nézte Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és a fővárosi szocialisták". A BKV július 6-i sajtóközleményében már az állt, hogy "Hagyó és Kocsis között kiegyensúlyozott, korrekt a kapcsolat", majd néhány nappal később - ahelyett, hogy tisztázta volna magát a BKV-felügyelőbizottsága előtt - Kocsis is szabadságra ment. Ezután pedig bemondta a Kossuth rádió (július 20.), hogy Kocsist a következő felügyelőbizottsági meghallgatás után meneszthetik, sőt már az utód is megvan Balogh Zsolt személyében, aki megbízott vezérigazgatóként tavaly áprilistól augusztusig egyszer már vezette a BKV-t.
Végül mindennek épp az ellenkezője valósult meg. Kiderült ugyanis, hogy a Hagyó emberének tartott Balogh nevéhez két olyan, párját ritkító végkielégítési ügy fűződik tavalyról, amely még a Kocsisról szőtt feltételezéseket is elhomályosítja: Szilágyiné Szalai Eleonóra humánpolitikai igazgató 100 milliója, majd tovább foglalkoztatása ugyanis cáfolhatatlan, ahogy más, szintén tízmilliós nagyságrendű végkielégítések is olyan exvezetőknek, akik alig egy évig dolgoztak a BKV-nál. A szabadságáról hazatérő Kocsis viszont vélhetően sziporkázott a BKV felügyelőbizottsága előtt, mert bár a bizottság elnöke nem árult el részleteket a meghallgatásról, annyit elmondott, a vezérigazgató tisztázta magát, Balogh Zsolt viszont önként, végkielégítés nélkül távozott a BKV-tól. Ha kinézünk az ablakon, a közeli végállomáson a sofőr slaggal locsolja a koszos Ikarus motorját, hogy egyáltalán elindulhasson. Fogalmunk sincs, hogy sikerül-e, és legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy a főnöke valószínűleg tud valamit, amit rajta kívül csak nagyon kevesen. Kár, hogy ennek nem sok köze van a közlekedéshez.
