Pár éve a koreai Hwang Woo-Suk vezette csoport őssejtkutatásaival szemben merültek fel komoly aggályok. Először a petesejtdonorok toborzása bizonyult etikátlannak, majd később a kutatási eredményekről derült ki, hogy hamisak. Napjainkban pedig Magyarországon folyik nyomozás őssejtterápiát gyakorló orvosok működésével kapcsolatban.
Pedig ha megfékezhetnénk az etikai szempontokat is legyűrő üzleti mohóságot, lassan bár, de egy új klinikai diszciplína, a helyrehozó (regeneratív) medicina kibontakozásának örülhetnénk. A regeneratív gyógyítás igyekszik ugyanis átültetni az őssejtkutatások eredményeit a klinikai gyakorlatba. Ha a tudományos folyóiratok közleményeit vizsgáljuk, a jelenlegi kutatások egyik jellemző iránya, hogy megpróbálják átfordítani a laboratóriumok eddigi eredményeit a klinikai orvosi hasznosíthatóság számára. De ez az átfordítás további kutatásokat kíván, hiszen a sikeresen azonosított és kutatási célokra elkülönített őssejtektől még hosszú út vezet a betegeken alkalmazott terápiáig.
A közvélemény számára azonban a sajtóban megjelenő tudományos hírek gyakran azt a képzetet keltik, mintha maholnap alkalmazható eljárásokról lenne szó, holott a laboratóriumi kutatás után számos fázisban kell az emberen is alkalmazható terápiát megvizsgálni. Különösen így van azoknál, akik súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Számukra a "majd" elfogadhatatlanul hosszú időnek tűnik.
Ha az elmúlt hónapok őssejt-szabadalmaira tekintünk, világosan kitűnik, hogy a legtöbb találmány még mindig az őssejtek izolációjára irányul. Például kísérletek történtek bölcsességfog mellől vagy épp tejfog közeléből nyerni őssejteket. A kinyerés vagy újabb őssejtforrások kutatása nem jelenti azt, hogy az őssejtkoncentrátum - a sikeres izoláció után rövid időn belül - a beteg számára beadható készítmény lehetne.
*
A modern biotechnológia mint minden versenyképes kereskedelmi ágazat, marketingeszközökkel is él, igyekszik a termék, sok esetben a leendő termék előnyeit kidomborítani, kormányok, befektetők figyelmét felkelteni. Ez önmagában nem is ítélhető el. Baj csak akkor van, ha az orvos-üzletember a páciensekkel szemben is ezt a stratégiát folytatja. A tájékoztatás jogi és etikai kötelessége a magánszektorban is fennáll. Semmiféle üzleti szándék nem eredményezheti a páciens vagy kutatási alany megtévesztését. Az eljárás biztonsága és az etikai feltételek betartása ugyanúgy érvényes az üzleti magán-egészségügyi szektorra, mint a közpénzből finanszírozott egészségügyi ellátásra. Az információ-aránytalanság ugyanis itt is fennáll, az orvos-kutató jóval többet tud egy új eljárás eredményességéről, mint a páciens.
Eddigi ismereteink szerint az emberi embrió mutatkozik a leghatékonyabb őssejtforrásnak, ezért elsőként az embrionális őssejtek felhasználását kell megvizsgálni. Az etikai dilemmák java része is az embrionális őssejtek létrehozását és felhasználását érinti. A "megengedett" és "tiltott" kategóriájának kijelölése még Európán belül sem konzisztens: szabad-e az embrión kutatást végezni, sejtjeit szétválasztani, tilos-e az embrióból sejtvonalat előállítani, fel lehet-e használni a már meglévő embrionális őssejteket? Mi az in vitro embrió jogi státusza? (Azé tehát, amelyik "az üvegben", azaz nem a testben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények között, mesterséges megtermékenyítéssel jött létre - a szerk.) Miként lehet biztosítani, hogy a petesejt-adományozókat akár lombikprogramon belül vagy azon kívül ne használhassák ki tudományos célokra? Van-e alternatívája az embrionális őssejtkutatásoknak, és mi a megítélése a hibrid embriók létrehozatalának pusztán kutatási célokból?
Nagy reményeket kelt világszerte, hogy az Egyesült Államokban Barack Obama egy elnöki rendeletével elhárította az akadályokat az emberi őssejtek felhasználása elől. Július 7-én lépett hatályba a Nemzeti Egészségügyi Intézet Irányelve az emberi őssejtkutatásokról. Ennek alapján a reprodukciós eljárásból hátrahagyott embriókon lehet kutatást folytatni. Kínát még most is sokan az őssejtkezelések paradicsomának tartják, de még Kínában is szigorítják az őssejtbeültetés szabályait.
*
Magyarországon az emberen végzett orvostudományi kutatásokról szóló 2002-es EüM-rendelet szerint orvostudományi kutatásnak minősül nemcsak az élő emberen végzett kutatás, hanem az élő emberből vagy halottból eltávolított sejtekkel, sejtalkotórésszel, szövettel, szervvel, testrésszel vagy akár az ivarsejteken, embrión végzett kutatás is. Fontos kiemelni azt is, hogy kutatást csak engedély alapján, az abban foglalt feltételek szerint lehet végezni. Az engedélyben foglaltaktól nem lehet eltérni, ha módosításra van szükség, azt is engedélyeztetni kell. Magzati eredetű őssejt esetében figyelembe kell venni még az egészségügyi törvényt és a magzati élet védelméről szóló szabályokat is. Így például meg kell vizsgálni azt is, hogy törvényes volt-e a terhesség megszakítása, hogy az a törvényben rendelkezésre álló idő alatt és az anyára gyakorolt bármiféle pressziótól mentesen történt-e.
Az embrionális őssejtek felhasználása esetén azt is tudni kell, hogy az egyes országok nem egységesen definiálják az embrió fogalmát. A magyar törvény alapján embrióról beszélünk a megtermékenyítés befejeződése után, a terhesség 12. hetéig. A magzatot pedig úgy definiálja az egészségügyi törvény, mint a méhen belül fejlődő emberi lényt - a terhesség 12. hetétől. Ezzel szemben a magzat védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény a terhesség 12. hetén belül is magzatról beszél.
Míg a méhen belül nevelkedő magzat státuszát a terhességmegszakítás esetében még jóval az embrión végezhető kutatások megjelenése előtt szabályozta a jog, a testen kívül és belül nevelkedő embrió fogalma Magyarországon csak az 1997. évi egészségügyi törvény kapcsán került elő. Ennek alapján a beteg írásbeli beleegyezése szükséges bármely életében eltávolított sejtjének, sejtalkotórészének, szövetének, szervének, testrészének - egészségügyi ellátásával össze nem függő - felhasználásához. A magzati élet védelméről szóló törvény pedig szoros időbeni korlátokat állít fel a terhességmegszakítás kivitelezésére és jogi feltételeire. Tilos például anyagi ellenszolgáltatásért rávenni valakit a magzat szöveteinek adományozására.
Fontos azonban tudni, hogy előzetes etikai engedélyezés alapján Magyarországon lehetséges embrión kutatást végezni, a megtermékenyítéstől számított 14. napig. De vitatott, hogy az őssejtkutatásokra vonatkoztatható-e az a passzus, amely szerint az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születendő gyermek valószínűsíthető megbetegedésének, az embrió károsodásának megállapítása érdekében lehet. Álláspontom szerint ez a rendelkezés keletkezése idején, 1997-ben az ún. beültetés előtti (preimplantációs) genetikai vizsgálatokra vonatkozott. Azóta azonban a jogfejlődés megrekedt. Nem született jogszabály az őssejtkutatásokról. Ennek oka főként a mögöttes morális politikai kérdések súlyában, a megegyezés nehézségeiben keresendő.
*
Egy új jelenséggel állunk tehát szemben, amire még nem született megfelelő etikai és jogi megoldás. Míg az egészségügy nonprofit körülményei között nincs komoly érdekellentét a beavatkozás előtt a tájékoztató orvos és páciense között, addig az üzleti alapon szolgáltatott egészségügyi ellátások során az orvos-üzletember érdekeltsége nem csak a gyógyítás. Erre a helyzetre sem a páciensek, sem az egészségügy ellenőrzési mechanizmusai nem készültek fel kellően. A páciensekben él egy olyan hit is, hogy a külön díjazás fejében szükségképpen jobb ellátást kapnak, és esetleg megvásárolhatnak olyan egészségügyi szolgáltatást is, ami másutt még kutatás alatt áll. Ezek a tévhitek pedig melegágyai lehetnek súlyos csalódásoknak. A tévhitek táplálása az orvos-üzletember részéről pedig több mint etikai vétség.
A szerző a CEU Bioetikai és Jogi Intézetének igazgatója.
