A féltől az egészig

Publicisztika

Most, hogy az iráni hatóságok is beismerték azt, amiben eddig sem kételkedett senki - hogy tudniillik az elcsalt júniusi választásokat követő tüntetéseknek nagy számban vannak halálos áldozataik, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszídzs milícia számos tiltakozót gyilkolt meg és vetett börtönbe, hogy a bebörtönzötteket gátlás nélkül kínozták -, a kép egyre tisztább lesz. Pedig Irán talányos ország, harminc éve, az 1979-es forradalom óta olyan államformával, az "iszlám demokráciával" kísérletezik, amilyen sehol a világon nem működik. Iránban vannak is választások, meg nincsenek is, van is értelmük, meg nincs is - valamiféle fragmentált politikai teret mégiscsak létrehoznak, ám e sokszereplős térben mindig a papságé a végső döntés, legyen szó napi ügyintézésről, külpolitikáról, az ország államformájáról, alkotmányáról, vagy a bíróságok ítéleteiről. A demokratikus intézmények, mint az elnök, a kormány, a törvényhozás, a bírói hatalmi ág csak korlátos jogkörökkel, mintegy a teokrácia funkciójaként működhetnek.

Most, hogy az iráni hatóságok is beismerték azt, amiben eddig sem kételkedett senki - hogy tudniillik az elcsalt júniusi választásokat követő tüntetéseknek nagy számban vannak halálos áldozataik, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszídzs milícia számos tiltakozót gyilkolt meg és vetett börtönbe, hogy a bebörtönzötteket gátlás nélkül kínozták -, a kép egyre tisztább lesz. Pedig Irán talányos ország, harminc éve, az 1979-es forradalom óta olyan államformával, az "iszlám demokráciával" kísérletezik, amilyen sehol a világon nem működik. Iránban vannak is választások, meg nincsenek is, van is értelmük, meg nincs is - valamiféle fragmentált politikai teret mégiscsak létrehoznak, ám e sokszereplős térben mindig a papságé a végső döntés, legyen szó napi ügyintézésről, külpolitikáról, az ország államformájáról, alkotmányáról, vagy a bíróságok ítéleteiről. A demokratikus intézmények, mint az elnök, a kormány, a törvényhozás, a bírói hatalmi ág csak korlátos jogkörökkel, mintegy a teokrácia funkciójaként működhetnek.

De június közepe, a demonstrációk kezdete óta ez a rend megingott - még ha az elején úgy is tűnhetett, hogy az utcai harc múló jelentőségű díszlet csupán a valódi hatalomért folytatott láthatatlan küzdelemben. E küzdelem részleteit megérteni szinte lehetetlen volt. Vajon a 2005-ben megválasztott Ahmadinezsád csak a főpapok bábja-e, vagy ő a tényleges hatalom letéteményese, aki kétségtelen népi támogatottságának betudhatóan, no meg a Forradalmi Gárda, a terror mozgatójaként a tempót diktálja? És a főpapok közt vannak-e politikai különbségek, vagy személyes érdekellentéteik adják a ritmust? A közkeletű értelmezés szerint az elnökválasztáson vesztes Muszavi és mentora, Khatami exelnök alapvető kérdésekben nemigen akarnának mást, mint a keményvonalasok. Ha ők győztek volna, ugyanúgy marad a teokrácia, mint Ahmadinezsáddal és Khamenei nagyajatollahhal, legfeljebb lazul kissé, megszabadul túlzásaitól, emberarcúbbá válik; és marad a világpolitikai bajkeverés is, az orosz és kínai orientáció, a púposkodás Amerikával, és a törekvés Izrael megsemmisítésére. És még csak nem is azért maradna a "reformerekkel" minden (majdnem) úgy, mint eddig volt, mert Irán félig diktatúra, hanem mert Irán félig demokrácia: mert ott a nép nagyon vallásos, és kifejezetten kívánja, hogy papok igazgassák, és szívéből gyűlöli Amerikát is. Kicsit, a lelke mélyén fundamentalista azért, na. Tudják, az a barna bőrű, fanatikus fajta. Nem is való annak a parlamentarizmus, a hatalmi ágak szétválasztása, az állam és az egyház elkülönítése, meg a sok hasonló nyugati elmeszülemény. A kokakóla!

Ehhez képest az "iszlám köztársaság" nem azért bomlik most meg, mert kevés vagy hamis volt benne az iszlám, hanem mert kevés és hamis volt benne a demokrácia. Mert elcsalták a választásokat. Ezért, az egyetlenegy ellopott szavazatukért hajlandók irániak tízezrei, százezrei a verést, a börtönt, sőt az életüket is kockáztatni - ha valami inog Iránban, az a vallási ideológiával igazolt represszió. Irán most az 1989-es Kelet-Európához hasonlít, még ha a reformajatollahok talán nincsenek is tisztában a változások lehetséges kimenetelével. (Annak idején mifelénk se voltak.) A tüntetők már nem az iszlám, hanem a jelzők nélküli - vagy egyetlen jelzővel, az iránival ellátott - demokráciáért küzdenek. Győzelmük nemcsak világpolitikai fordulatot hozna - az atomprogram békéssé, de legalábbis ellenőrizhetővé és kiszámíthatóvá tételével, a Hezbollah és a Hamász támogatásának felszámolásával -, hanem azt is megmutatná, hogy az iszlám világban nem csupán az autokrácia vagy a fundamentalizmus, vagy ezek kombinációja a megvalósítható kormányzati modell. A - Törökország mintájára - szekularizálódó és a nemzetek közösségébe visszailleszkedő Irán azt bizonyítaná be, hogy a demokrácia univerzális, mert a legalapvetőbb emberi szükségletből, a szabadság utáni vágyból építkezik.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.

Éltanulók

Az elmúlt években Magyarországon is részben marketinges buli lett a Budapest Pride, ám most, hogy a kormány betiltaná a felvonulást, elkezdtek mellőle eltűnni a multik. Úgy tűnik, idén a legnagyobb látható partner Budapest önkormányzata lesz.