Mint arról lapunk beltestében bővebben harangozunk, magyar és külföldi náci szervezetek felvonulást szerveznek szombatra Hitler helyettese, Rudolf Hess emlékére. Budapestre! Egyfelől ne szervezzenek sehova sem, inkább vigye el őket az ördög, másfelől végzetesen el van rontva valami, hogy pont Budapest látszik számukra a megfelelő helynek. Hogy lapzártánkkor (kedd délután) éppen arra várunk, hogy holnapra a rendőrség előáll valami ötlettel, amire hivatkozva megtilthatja a rendezvényt. Bajnai Gordon miniszterelnök is ebbéli reményét fejezte ki, amikor az MSZP illetékes szervével egyeztetve arra jutott, hogy a felvonulást "így vagy úgy" meg fogja akadályozni a rendőrség.Õ'k meg, ugye, holnapra ígérték magukat.
Pedig nem kéne holnapig várni, s fölösleges terheket rakni a rendőrségre. Azonnal cselekedni kell, magasabb szinten, a törvénykezésben. Ahol pedig olyan helyzetet kell teremteni, hogy egyetlen helyi vagy külföldi nácinak soha többet eszébe se jusson díszmeneteket szervezni Magyarországon. Ehhez elég egy szimpla tiltó törvény. Ha momentán hazánk nem rendelkezik kellő konkrétsággal fogalmazó törvénnyel, az elég nagy szégyen, de még nem késő, épp most teremtettek rá precedenst. Szombaton vonulnátok? Összehívjuk azonnal a parlament rendkívüli ülését, mire (péntekre) a kérdéses törvényt nyilvánvalóan becsületbeli ügynek tekintő összes honatya visszatér Ibizáról, Mexikóból, bárhonnan, ahol épp nyaral, már az asztalukon is a törvényjavaslat, ami nem igényel bonyolult és hosszan tartó jogi előkészítő munkát, hisz csupán annyi áll benne, hogy "Magyarországon tilos Hess-felvonulást tartani!", s lehet - közfelkiáltással - megszavazni. És amikor a gépírókisasszony kiveszi a papirost, már ott áll mellette a Hajtás-Pajtás, s a legrövidebb úton becélozza a Sándor-palotát (via Lánczhíd). Sólyom László államelnök az esemény fontosságára tekintettel lesiet elé egészen a Várhegy lábáig, s a kicsit még lihegő futár készségesen odatartott hátán aláírja a törvényt (majd a fuvarlevelet is, s nem feledkezik meg a máskor szokásos jatt duplájáról sem). S ekkor, mintegy égi jelre, dübörögni kezdenek a nyomdagépek, a szedő gondos tekintettel tanulmányozza a Magyar Közlöny első legördülő példányát, nincs-e akár egy apró hiba is abban, hogy "Magyarországon tilos Hess-felvonulást tartani!".
És akkor mindenki tiszta lelkiismerettel és szívvel tér nyugovóra pénteken: a munka elvégeztetett, nincs már mitől félni. Mert ha holnap avval jönnek a nácik, hogy ők felvonulnának Hess emlékére, akkor a rendőröknek nem kell törni a fejüket, hogy mivel tiltsák meg nekik, legfeljebb azon, melyik börtönbe vigyék őket. Az így nyugodtan eltöltött hétvége után, hétfőn a parlamentben benyújthatnak a pártok majd mindenféle kiegészítéseket az ország újsütetű büszkeségéhez, a nácikat hazazavaró törvényhez: beleírhatják Hitlert, a Waffen SS-t, a becsület napját, meg az összes többi közveszélyes baromságot, amiért a náciknak parádézni lehet kedvük. És akkor Európa is elismeréssel nézhet össze: na végre, most már a magyaroknak is van olyan törvényük, amilyen minden rendes országnak van.
De addig, amíg nincsen ilyen törvény, a nácik fő bázisukként tekinthetnek a Mi Hazánkra - itt oda masírozhatnak, ahova jólesik. S ne értékeljük le ennek a veszélyességét, mert ha mindenki azt látja, hogy itt szabad felvonulni náciknak, akkor az válik normálissá, elfogadott dologgá, hogy masíroznak és óbégatják gyilkos jelszavaikat.
Pedig tudja azt minden ember, hogy tisztességes helyen nem masíroznak nácik.
