Hétfőn ismét nagy napja volt az utóbbi időben megbízhatóan ellenséges magyar-szlovák politikai kapcsolatoknak. Budapesten a parlamenti pártok közös nyilatkozatban szorgalmazták a szlovákiai nyelvtörvény visszavonását, lévén az magyar- és kisebbségellenes. Nemes cselekedet ez részükről - szlovák ügyekben nem is az első, ám a maga nemében (parlamenti összefogás) egyedülálló.
De nem maradt rest a "szlovák fél" sem. E fél egyik fele, miszerint a negyed, Fico miniszterelnök menten a mikrofon előtt termett, s élénk magyarozásba csapott a sajtó színe előtt, amivel mérsékelt, bár távolról sem osztatlan sikert aratott. A Magyar Koalíció Pártja pedig utcai demonstrációkat helyezett kilátásba, khm, amint véget érnek a nyári szabadságok...
Azon, hogy Szlovákia régi (az országnál is régebbi, 1992-es) tervét számos csiszolgatás, reszelgetés (melyek minden mozzanata a magyarok újabb és újabb bosszantását célozta) után épp most valósította meg, nincs csodálkoznivaló. Hiszen Szlovákia kormányában található egy mélyen populista baloldali párt (Ficóék), egy már alig is létező szoft náci párt (Meciarék) és egy nagyon is virulens full náci párt (Slotáék). Mit vártunk tőlük? Logikus, hogy a nyelvtörvényük fényévekre esik Európától. Az milyen már, hogy aki "Hasta la Vista, Baby!"-t mond hivatalos helyen, az "Ahoj, Poplacek!" helyett, az ötezer euró büntetést fizet?
Azon sem csodálkozunk különösebben, hogy az unió erre a füle botját sem mozgatja, vagy mentében odaveti, hogy oldjátok meg magatok. Megértjük, sok a dolga. De ennek nem feltétlenül kell így lennie...
Az Európai Unióhoz ugyanis úgy ér el biztosan az e törvény által megalázottak szava, ha nem csak választott (mérsékelten potens) képviselőik által, de személyesen is kifejezik nemtetszésüket. Van lehetőség a törvény packázása ellen is, bár kétségkívül személyes vállalás, döntés kérdése. Mert olykor, indokolt esetben lehet (például egy náci) törvényt nem betartani is. S lemérni vele, hogy Ficóék mennyire gondolták komolyan szándékaikat, vagy épp csak kicsit korán kezdték a jövő évi parlamenti választásokra a kampányt. Egyszerű: már az első Poplacsek-bírságot sem kell befizetni, de azonnal el kell vinni egész Strasbourgig.
És akkor Európának felelnie kell Robert Fico felvetésére. Ha hű önmagához, az csak egyféle felelet lehet.
