Narancs XXI. évf. 28. szám (2009-07-09)
Az ideiglenesnek szánt magyar választási rendszer megújítása körüli lassan két évtizedes kálvária kiválóan példázza újkori demokráciánk intellektuális állapotát: míg a főbb politikai szereplők néhány ciklussal korábban legalább a rendszer tényleges problémáiról vitatkozva nem jutottak megegyezésre, addig mára nem maradt más, mint az üres, sehová sem vezető "kisebbparlamentezés".
Magyar Narancs, 2009. június 11. Sajnálatos (leírói?) tévedés nyomán Rákosi lett a 24.
Kedves MaNcs! Félix Péter sokadszor írja le azt, amit már sokszor elmondott a magyarországi zsidóságról, és aminek nem sok köze van a reális elemzéshez, ezért vitára sem nagyon érdemes. Egyetlenegy felháborító állítására azért kénytelen vagyok reagálni: "(...) hiszen ma már lámpással sem lehet találni holokauszt-túlélőket".
Elnökválasztásra készül a Szadbad Demokraták Szövetsége! Támogatjuk Weinek Leonárdot, a debreceni zászlóbontót, a megyék emberét, a tapasztalt polgármestert! Legyen ő az SZDSZ elnöke, vivát! Azért támogatjuk őt, mert a liberalizmus reneszánszáért száll síkra, s mert a budapesti választmányban zuglói létére egy elnökjelölő szavazatot sem kapott. Ne csüggedj, Leonárd, a miénk a tiéd! És... és,
A szombati Erzsébet téri tüntetést, amely az előző nap jogerősen betiltott Magyar Gárda Egyesület melletti demonstrációvá alakult át, és heveny zsidózás lett a vége, azért számolta fel a rendőrség, mert az egy be nem jelentett megmozdulás volt, és az ilyeneket a rendőrségnek a gyülekezési törvény értelmében fel kell számolnia. Ha a demonstrálók ellenállnak, akkor erővel kell ezt tennie. Hogy miért volt ez be nem jelentett demonstráció, arra két magyarázat is van. Az egyik, hogy ugyanezt a demonstrációt pár sarokkal odébbra, a Szabadság térre próbálták bejelenteni, de azt az V. kerületi önkormányzat különféle furmányos, ám nem okvetlenül jogszerű módszerekkel megakadályozta. (Lásd lapunk 16. oldalát.) A másik magyarázat, hogy ez a feloszlatott tüntetés nem a betiltott tüntetés volt, hanem egy másik, ami spontán módon alakult ki, és spontánul tüntetni valószínűleg ér. Ezen viszont azért nem kell elmerengenünk, mert a betiltott tüntetést már napokkal előtte szervezni kezdték, tehát nem lehetett spontán, tehát fel kellett oszlatni.
Wimbledonban ismét győzött, ezzel Roger Federer lett a tenisz statisztikai királya: "trónra ült", "megkoronázták" és így tovább. Sokféle királyság létezik, ez nyilván csak az egyik, talán mind közül a legegzaktabb. Szubjektíve persze van, amit ennél is nagyobb királyságnak gondolhatunk; lehet, hogy Don Budge érte el a csúcsot 1938-ban, amikor a Roland Garros döntőjének megnyerése után maga Pablo Casals hívta meg őt egy házi koncertre. A cselló legnagyobb királya a vacsorát követően két órán át muzsikált - kizárólag a bajnoknak. Ez is csak egy történet, a statisztika viszont nem hazudik - mondhatnánk -, de tudjuk, hogy az igazi király leginkább a továbbhagyományozott történetek révén juthat az örökléthez. Ezek egy része olyan, ami csak vele eshetett meg, adott időben, adott helyen. Ennél azonban még többet jelent, ha olyan történetek is születnek, amelyek bárki mással is megeshettek, a továbbmesélők mégis a királyt teszik meg főszereplőnek. Bár a mondák tipológiájában tovább nem merészkednék, annyi azért valószínű, hogy a valódi királyok esetében a két történettípus együtt létezik. Az alábbiakban az egyetlen valódi teniszkirályról és történeteiről lesz szó.
Úgy látszik, egyetlen kormány és egyetlen befolyásos párt sem tud megbékélni azzal a gondolattal, hogy a független nemzeti intézmények vezetőit nem lehet csak úgy fenéken billenteni. Kiszekálni persze bárkit lehet: a legfüggetlenebb intézmények legjobban védett posztjain is előfordulhat, hogy kellő nyomás alatt elszakad a cérna. Az ritkábban (nálunk gyakorlatilag sohasem) fordul elő, hogy önnön hibáját beismerve távozna önként egy tekintélyes vezető. Nyilván eleve csak az vállalja az ilyen intézmény irányításával járó megtiszteltetést, aki nemcsak feddhetetlennek, de tévedhetetlennek is tartja magát.
Magyar Narancs, 2009. július 2. Kedves MaNcs! Félix Péter Zsidókérdés Magyarországon - 2009 alcímű írásával kapcsolatban két megjegyzést szeretnék tenni.
Bajnai Gordon szerint a pénzpiacok visszaigazolták a vállalt idejének negyedénél tartó kormány munkáját, ezért kell a készülő költségvetésnek is tükröznie az eddigi irányt. Az MSZP jól felfogott hosszú távú érdeke miatt támogatja a népszerűtlen intézkedéseket - véli a miniszterelnök, akinek továbbra sincsenek pártpolitikai ambíciói.
Ha elege van az áramszolgáltatójából, az interneten párat kattint, és már át is szerződött egy másikhoz. Ez a nálunk sci-fibe illő jelenet Svédországban mindennapos. A rendszer alapjai az ún. intelligens fogyasztásmérők. Magyarország is ebbe az irányba indult el egy tender erejéig. Csakhogy.
Ott volt a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapító levelének aláírásakor, az SZDSZ megalakításakor, s már az első szabadon választott parlamentben is. Több éven át az országos tanács elnöke, illetve ügyvivő - utóbbiról néhány hete lemondott. Nemrégiben fölmerült a pártból való kizárása - ám a megsemmisítő választási vereség ezt az ötletet is elsodorta.
Mécsessel és virággal emlékeztek a romák szombaton Kiskunlacházán a tavaly meggyilkolt H. Nórára. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke azt követelte: véget kell vetni annak a politikai ámokfutásnak, amely a helyi romákat tette felelőssé a gyilkosságért, kollektíve megbélyegezve a népcsoportot. Habár Nóra gyilkosa részletes beismerő vallomást tett, a településen mindenki retteg a másiktól.
Antidemokratikus módszerekkel akadályozták a 2009. július 4-i szélsőjobbos demonstrációt, egy kulturális rendezvény ugyanis utólag beelőzhette a rendőrségen szabályosan bejelentett tüntetést. Az ügy újfent rávilágít: a közterületek tulajdonosai gyakorlatilag korlátlanul korlátozhatják a szólásszabadságot.
Sokáig túl szigorú volt, majd túl hamar lazított a monetáris politikán. Miért nem emelt kamatot, majd amikor emelt, miért emelt ekkorát? Miért nem vág már az alapkamaton, miért vág ekkorát? Miért nem fogta vissza a belső keresletet, mikor szánja rá magát végre a hazai gazdaság stimulálására? A válság begyűrűzése óta a jegybank össztűz alatt áll, ám a bírálók véleménye is ellentmondásos. Megpróbáltunk a kritikák mögé nézni.
Szabad, szuverén és független - így jellemzi magát Honduras bohókásan színes állami címerének körfeliratában. Még pár hete is kevesen hitték volna a Magyarországnál alig nagyobb közép-amerikai köztársaságban, hogy a példátlanul egységes külső nyomás következtében mindez megkérdőjeleződhet. Márpedig ez történt: egyszer csak az egész kontinenssel szembekerült az ország, ahol a nagyrészt mesztic lakosság fele a szegénységi küszöb közelében tengődik, miközben virágzik a korrupció és az átmenő kábítószer-kereskedelem, a fiatalok pedig tömegesen próbálnak három határon és rengeteg életveszélyen át eljutni az ígéret földjére, az Egyesült Államokba.
"Sok államnak van maffiája, de csak nálunk van a maffiának saját állama" - vonatkoztatják magukra rezignáltan a bolgárok a Balkán-szerte ismételgetett közhelyet. És ha talán túloznak is, tény, hogy a szervezett bűnözés Bulgáriában már a konszolidáció időszakába lépett, olyannyira, hogy az Európai Uniót is cselekvésre késztette. A hét végi választásokon a szavazók mindenesetre megbüntették az állam kriminalizálásában fő vétkesnek gondolt Bolgár Szocialista Pártot.
Pestújhely valaha a vendéglátóipar fellegvárának számított, valószínű, hogy az egy négyzetméterre jutó kocsmák, kávéházak száma a II. világháborúig itt volt a legmagasabb az országban.
CHEB MAMI BÖRTÖNBE Egy párizsi bíróság öt évre ítélte Cheb Mamit, amiért az algériai rai-sztár elraboltatta és abortuszra kényszerítette korábbi partnerét: a francia fotográfusnő azt állította, hogy egy hivatalos útja alkalmával Algírban elkábították, és egy villában magzatelhajtást próbáltak végrehajtani rajta - kiderült, hogy sikertelenül, s meg is szülte a gyermeket. Cheb Mami tagadta, hogy része lett volna az akcióban.
Néhány éve még különlegességszámba mentek, csak ínyencüzletekben lehetett hozzájutni az olasz friss sajtokhoz, ma már szinte minden nagyobb szupermarket polcán megjelennek. Hármójuk közül kedvencem a pugliai specialitás, a burrata, amely maga a lágy krémesség, ha valaki megkóstolja, nemigen fog róla leszokni.
Most olvastam ki épp Csikós Nagy Béla Szocialista árelmélet és árpolitika című friss munkáját, úgyhogy nem lesz semmi probléma - szólt vissza az ideológiai titkár ajtajából a távozó Bútorraktár. És, jé, tényleg 1974-et írunk, milyen jól néz ki az afféle "na, húzzon már" mozdulattal, fáradtan búcsút intő Óvári elvtárs.
A Magyar Rádió legendás zenei fejtörője, a gazdag utóéletű Ki nyer ma?, mely műsornak mellesleg e sorok írója is őszinte híve és lelkes játékosa volt, több ezer adása során napról napra feladta a leckét a kérdések összeállítóinak: vajh' minő kapcsolatot teremtsenek az egy-egy adásban egymás mellé kerülő öt zenei részlet és az adott nap között? Ha jobban belegondolunk, hát a zenei ajánló műfaja is egészen hasonló srófra jár, s így hasonlók a kínálkozó megoldások is, csak épp persze bejátszások és Astoria szálló nélkül. Ott van például a számokkal való ügyeskedés, mondjuk, hogy 9-én vegyük a 9-es opus- vagy sorszámmal megjelelt műveket, ajánló esetén pedig csapjunk le a szerencsés egybeesésre: csütörtökön, a Nemzeti Hangversenyterem nyári szünet előtti utolsó koncertjén Kobayashi Ken-Ichiro a MÁV Szimfonikus Zenekar és egy japán kórus élén Beethoven Kilencedik szimfóniáját vezényli majd (július 9., fél nyolc).
p>rés a présen: Augusztus 1-jétől Tematikus Közép-európai Színházi és Filmfesztivál lesz a Zsámbéki Színházi Bázison, azon belül a Senkiföldje projektben vesz részt a társulatod. Kikkel és hogyan jött létre ez a program? Debreczeni Márton: A zsámbéki előadás egy tíz hónapos projekt második része, melyben a nyitrai Stary Divadlo, a brnói Atelier Ticha, a lévai Poton Színház, a prágai Divadlo na Zabradli és az opolei Teatr Jednego Wiersza vesz részt.A színészek, képzőművészek, zenészek a közös, kelet-közép-európai identitás utópiájára próbálnak meg rákérdezni az elmúlt évtized megerősödő szélsőséges megmozdulásai és a párbeszéd teljes hiánya tükrében.
Deskripciós munkánkat ugyan jelentősen megkönnyíti, ha Finket, polgári nevén Fin Greenallt egyszerűen csak a Ninja Tune kiadó José Gonzálezeként jellemezzük, ám igazságtalan volna a brit énekes-dalszerzőt oly sikeres svéd kollégája szimpla kópiájának beállítani. A hasonlóság persze tagadhatatlan, hiszen Greenall zenéjének éppúgy a minimalista és repetitív akusztikus gitárfutamok s az ezeket kísérő szomorkás, puha férfihang a legmarkánsabb vonásai, énekstílusa azonban inkább kötődik a soul-r'n'b hagyományhoz, s ez a roppant érzelemdús tónus pompásan illeszkedik a csendes éjszakai zenéhez, amelyet két kísérőtársa, Guy Whittaker basszusgitáros és Tim Thornton dobos (jól hallhatóan mindketten a bristoli trip-hop szerelmesei) tölt meg diszkréten vibráló feszültséggel.
Biztonsági öveket tessenek bekapcsolni, lapunk tényfeltáró stábja időt és fáradságot nem kímélve megtalálta Magyar Bálint főművét! Már ha hihetünk a korabeli feljegyzéseknek. Mindenesetre a kiváló Veres József így ír 1980-ban a Filmvilág hasábjain közreadott szellemes és informatív vitaindítójában: "Az átültetések közül egyébként alighanem Magyar Bálinté viszi el a pálmát.
Az Amerikai szépség híres nyitójelenetében felülről közelítettünk a polgári nyavalyákat rejtő kertvárosra, és az sem volt akármi, amikor Kevin Spacey főszereplőtől szokatlan beletörődéssel már a legelején bemondta, hogy 42 éves amerikai férfi létére egy éven belül halni készül. Bár ezúttal oldalirányból közelítünk a medencés (kis)polgári síkra, mely valamelyest el is marad a Lester Burnham-i nívótól, a kezdeti panaszhang majdhogynem ugyanaz: íme egy férfi, aki nincs is itt.
Ilyenkor, kalászonyos idején, a hibernális hónapoktól távol, midőn nem jósol hóhömpöt a légtüneménytan, annál gyakrabban fias ménkűt, jólesik begördülni nyargonczánkon, jobban mondva gyorsonyánkon, ha már bérszáguldóra nem telik, a serkápolna kertjébe, hol a hömpöc mellett ajánl helyet az étnök. Mindenféle hajdanócokról, ősotrombról, ásatagemberről beszél éppen a baromtudományban is eligazodó, amúgy a taglalati mértanban otthonos, föllengész cimboránk, aki belefáradt mára a dülények, hegyes gömbölyegek, tetények és egyéb önmik külzeléki hánylás útján végzett tanulmányozásába.
A történelmi magazin kiemelt témái ezúttal az 1942-es januári és az 1944-es őszi-téli délvidéki vérengzések. Az 1942-es "hideg napokon" a magyar honvédség és csendőrség partizán- és csetnikellenes tisztogató akciója közönséges tömeggyilkosságba torkollott, melynek 3340 polgári áldozata volt (köztük 147 gyermek).
Orlan, az excentrikus művésznő 1990 óta dolgozik önmagán, hogy elérje a tökéletes szépséget: a sebészeti műtétek hozzásegítették például Vénusz állához és Psyché orrához, továbbá az általános szépségeszménytől eltérően homlokán még két szilikondudort is visel - a műtéti hegek és az éppen aktuális hibridideál állapot ellenőrizhető az interneten. Ha leszámítjuk, hogy Orlan az évek során - nyilván nem szándékosan, de - elképesztően ronda lett, tevékenységében felfedezhetjük azokat a szálakat, melyek a Collegium Budapest ebédlőtermében bemutatott három fotósorozat elkészítését is motiválták.
Ahogy a posztmodern, úgy annak ikonja is fárad és öregszik, ám emiatt talán egyiküket sem fogjuk inkább vagy kevésbé szeretni. A győri püspökség által is gerjesztett kiemelt érdeklődéssel kísért program mindazonáltal - netán meghallgattattak a közös imák, elérte célját a koncerttel egy időben tartott szentségimádás? - kiábrándítóan unalmas, fölöslegesen elmaszatolt volt; s ha az említett egyházkerületből (vagy bármely másikból) bárki is a nézők között lett volna, hamar belátná: ettől ugyan senkit és semmit nem kell félteni. A díszletezés minimalizmusa mellett kifejezetten nevetségesen hatott a koncertkezdetkor leeresztett fekete függöny, mely egészen az énekes első megszólalásáig takarta a teljes színpadot, majd hirtelen lehullt, s a túláradó füstben feltűnt a jócskán elhízott frontember sziluettje - persze a megjelenésén sem a sejtelmes és szinte kizárólag fentről érkező fények, sem a köztudomásúlag slankító fekete ruha nem segített sokat.
Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját többnyire minimum borongósra szokták hangszerelni, és nemcsak azért, mert mostanság divatja van a félig zárt szájjal és feszes testtartással artikulált komédiáknak. Hanem azért is, mert a gyilkossággal fűszerezett hatalmi intrikákon, a (politikai) ellenfelek egymással való gátlástalan kiszúrásán mostanság nehéz nevetni - és ezt persze szereti legalább az előadásokban a maga hasznára fordítani az ambivalenciában utazó színház. Ami pedig az Ahogy tetsziket illeti, a fentieken kívül kínál némi borongást a romlott város és romlatlan természet egymásnak feszülése, a filozofikus tépelődés az emberi élet majdnem hiábavaló körforgásáról, a szerelmi vágyakozások körkörös szövevénye is.
Biztos ismerik, biztos van arra szó, amikor minden ugyanolyan, mint amikor jó volt, de mégis üres, érdektelen az egész, de akkor sem bírjuk elengedni. Amikor a tudat minden tiltakozása ellenére, tehetetlenségből válik bűnrészessé az ember.
Az iszlám kultúrába nem lehet csak úgy átabotában belekóstolni, ahhoz komoly elszánás, nekibuzdulás és türelem meg alázat kell - ezt sugallja a szép, vászonkötéses könyv, amely hangnemében és funkciójában csak félig-meddig rímel a Corvina hasonló kiadványainak immár hosszú sorára. Emezek is mind egy-egy kultúra egészét igyekezték a maga sokszínűségében megragadni, de jelentős arányban a mai jelenségek, szokások, jellemző tárgyak, élethelyzetek és a többi bemutatására törekedtek - a tavaly megjelent olasz tárgyú kötet például egy-egy sajátos szófordulat fordításához még a kimondását kísérő jellegzetes gesztus rajzát is mellékelte. A mai magyar iszlámkutatás elismert vezéregyénisége, Simon Róbert egészszemlélete szigorúbb ennél, "az anyagi és szellemi kultúra lényeges megnyilvánulásaira" összpontosít, mindig utalva "a rejtett lényegre - az arab zene maqám elvének megfelelően". Már lapozunk is tovább,
Ha kinézek az ablakon, a Klezmer-Hois teraszát látom, öt kis asztal, békebeli, piros kockás viaszosvászon abrosszal. Az egyiknél Leopold Kozlowski mesél, ha Zsidó Kulturális Fesztivál van, akkor nyilván ő az egyik legkeresettebb forrás Krakkóban.
Utolsó rendezése, a Rachel esküvője most jött ki nálunk DVD-n. A bárányok hallgatnak, a Philadelphia és a Valami vadság 65 éves, Oscar-díjas rendezőjével Toronto és San Sebastián filmfesztiválján beszéltünk.
Szabadkán született. 13 éves korában deportálták; a koncentrációs és munkatáborokban irodalmi esteket szervezett. A háború után visszatért Szabadkára, majd Belgrádban tanult filmkészítést. 1950 óta Tel-Avivban él. Jelenleg négy rendezése fut Budapesten (a Hat hét, hat tánc című csaknem kétszáz telt házas előadást élt meg eddig) - a Sírpikniket július 6-án mutatta be a Thália Színház.
Két éve, hogy egy késő aggkori nagy esést követően a közel fél évszázadon keresztül zseniális íróként elismert Kurt Vonnegut meghalt. Az Ördögcsapda posztumusz kötet.
Nem akarnék nagy feneket keríteni neki, engem mégis meglepett, hogy ez a kötet nem a Habsburg Intézet gondozásában jelent meg.
Első ránézésre érthetetlen, hogy a kötetnyi szabálykönyv, papírmunka és a kikerülhetetlen fejszámolás dacára miért szánják Magyarországon több mint ötvenezren ráérő idejüket szerepjátékra. A hobbijáték a nyolcvanas évek végén vert gyökeret nálunk, és még az első generáció sem unta meg.
A gombaméregről a legtöbben nyilván a gyilkos galócára és kalapos rokonaira asszociálnak, pedig kevésbé látványos rendszertani rokonaik néha még náluk is nagyobbat "kaszáltak".
Jackson-vírus Michael Jackson című e-mail vírus terjed világszerte: az elhunyt popsztár eddig még ki nem adott dalait és exkluzív, soha nem látott fotóit ígéri a hiszékeny felhasználóknak. Vak hacker Telefonbetyárkodásért ítéltek 11 év börtönre egy a vak hackert az Egyesült Államokban, aki kommandósokat riadóztatott gyanútlan áldozatok házaihoz, a telefontársaság rendszerét manipulálva. Szuperkolónia Egyetlen hangyakolónia uralja a fél világot: a dél-európai, japán és kaliforniai szuperkolóniákban élő argentin hangyák felismerik egymást; a tudósok szerint azért, mert valójában egyetlen hatalmas családba tartoznak. Szuperkatica A Kelet-Ázsiából származó, Európába pár éve betelepült harlekin-katicabogár mértéktelen elszaporodása ezer rovarfajt fenyeget kipusztulással brit tudósok szerint - elsősorban a többi katicafajt. Óriáspiranha Az egyméteres testhosszt is elérte az óriáspiranha, amely 8-10 millió évvel ezelőtt élt Dél-Amerika vizeiben. A hivatalosan a Megapiranha paranensis nevet kapott szörnyeteg állkapcsára egy múzeum raktárában bukkant egy paleontológus. Gondolatvezérlés Agyhullámokkal irányítható elektromos tolószéket fejlesztett ki a Toyota.
Csak egy magyar kajakos van Storcz Botondon kívül, aki képes volt ugyanazon világbajnokságon mindkét olimpiai egyest megnyerni - de Csapó Géza nem lett olimpiai bajnok. Storcz viszont háromszor is: igaz, nem egyesben, hanem párosban (Sydney, 2000, Kammerer Zoltánnal) és négyesben (2000, Sydney és 2004, Athén, Kamererrel, Horváth Gáborral és Vereckei Ákossal). Peking után lett szövetségi kapitány, és egyelőre egy jó Eb-szereplés igazolja, hogy csapatemberként képes rendet tenni az olykor kusza sportági érdekek és viszonyok között.
