K. történetei - Somogyi és az igazság

  • .
  • 2009. július 23.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. július 16. K.
Kőszegnek nem tudom mit jelent a barátság, egy 20 éves barátság. Még akkor is, ha véget ért. Akkor már meg lehet hamisítani a történteket, visszamenőlegesen?

Abban még bizonyára most is egyetértünk K. Kőszeggel, hogy "a vélemény szabad, a hír szent". Vagyis K. Kőszeg véleménye változhat az évek múltával az eseményekről, emberekről, barátokról. Ez meg van engedve.

Megértem, hogy az általa vezetett Magyar Helsinki Bizottság munkatársainak politikai pártszimpátiája nem lehet eltérő az elnökétől (noha, nem titok, hogy gyakran egyetértettünk az SZDSZ működésének bírálatában is, mi több, egymás közt a cigányokat is cigányoknak neveztük, miután jómagam egy cigánytelep szomszédságában nőttem fel, és számomra a "cigány" kifejezés nem egy pejoratív jelző, hanem egy népcsoport magyar nyelvű megnevezése.)

Megértem, hogy nem vette jó néven, hogy írói álnéven ún. jobboldali lapokban publikáltam számomra fontos közéleti kérdésekben, nemegyszer olyan társadalmi visszás jelenségeket kipellengérezve, aminek tényalapját a munkám révén ismertem meg. De egy 24 éves fiatalember (Magyar Zoltán) justizmord 1958-as kivégzésének az utóéletében, az özvegyének és a gyermekének napjainkbani igazságszolgáltatási megalázásában nem az a lényeg, hogy az esetet nyilvánosságra hozó szerző hol dolgozik, vagy az ügy hogyan került hozzá. És ezt K. Kőszeg, úgy tűnik, még ma sem érti.

Megértem, hogy amikor olyanokat nyilatkozom vagy publikálok, amivel K. Kőszeg egyetért, akkor ezt az ő helyes irányú nevelői hatásárnak tudja be, és ha olyasmit olvas vagy hall tőlem, ami nem tetszik neki, akkor a "nemzeti oldal" hatását vizionálja.

Egyvalamit azonban nem tudok elfogadni, tolerálni, ha a szakmai becsületembe gázolva rágalmaz K. Kőszeg (vagy bárki más).

Nyeste Ferenc gyalázatos ügye kapcsán azt írja K. Kőszeg: "Magyarán Somogyi cserben hagyta az ügyfelét. Ekkor már nem volt a Helsinki Bizottságnál. Pedig ezért K. csak kirúgta volna."

A Helsinki Bizottságtól idestova öt éve eljöttem, de Nyeste Ferenc sérelmével még ma is foglalkozom. Nyeste Ferenc igazságáról cikket írtam a Magyar Nemzet 2006. október 2-ai számába ("Az igazságszolgáltatás áldozatai, avagy a vesztesek igazsága" címmel) és a legfőbb ügyésznél is kezdeményeztem a jogerős büntető ítélet felülvizsgálatát. Ma is folyamatban van az a bírósági eljárás, amit a két verekedő (de a bántalmazás hivatalos eljárásban vádja alól jogerősen felmentett) rendőr indított személyiségi joguk megsértése miatt nemcsak a cikket közlő napilap - ahogyan K. Kőszeg írja -, hanem a cikk szerzője, vagyis ellenem is. A rendőrök kereseti kérelmét egyébként a bíróság elutasította, de az ítélet még nem jogerős.

A vádlott rendőrök elleni büntető perben egyébként a sértett jogait a vádat emelő és a tárgyaláson jelen lévő ügyész volt hivatott és jogilag felhatalmazott képviselni, védeni.

Ennyit K. Kőszegről és az igazságról.

Somogyi János

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.