Elnökválasztásra készül a Szadbad Demokraták Szövetsége! Támogatjuk Weinek Leonárdot, a debreceni zászlóbontót, a megyék emberét, a tapasztalt polgármestert! Legyen ő az SZDSZ elnöke, vivát! Azért támogatjuk őt, mert a liberalizmus reneszánszáért száll síkra, s mert a budapesti választmányban zuglói létére egy elnökjelölő szavazatot sem kapott. Ne csüggedj, Leonárd, a miénk a tiéd!
És... és, hát Badacsonyi Szabolcsé, mert ő vállalja a megmérettetést, s most olyan emberre van szükség, aki vállalja a megmérettetést, mert nehéz helyzetben vannak a liberálisok. Legyen Badacsonyi az elnök!
S mielőtt elmerülnénk a részletekben, szögezzük le, Retkes Attilánál nem látunk alkalmasabb személyt a nagy múltú Szabad Demokraták Szövetségének az élére. Az egykori demokratikus ellenzék hajtásain széles fává terebélyesedő magyar liberális párt egy szerény, következetes munkára elszánt elnököt érdemel. Retkes Attila épp ennek a programját hirdette meg. Legyen elnök Retkes!
De Retkes a demszkysták embere! Na, és? Badacsonyi meg a kókistáké! Weineket ellenben a vidék támogatja, feltesszük egy (azaz 1) emberként.
A párt nevük elhallgatását kérő befolyásos tagjai (+ Gusztos Péter) az utóbbi napokban többször is kiszivárogtatták, hogy az SZDSZ mint párt megszűnt létezni. Nyilvánvalóan tévednek, hiszen nem hallottunk egy bizottsági hely megszűntéről sem. A pártnak járó költségvetési támogatást sem a levélszekrény tetejére rakja ki a postás, nem találván az SZDSZ feliratú postaládát... És sorolhatnánk még az életjeleket. Hogy mást ne mondjunk, vasárnap elnökválasztást tartanak, éljen Weinek, a népfi!
Mire megy ki akkor a játék? A jövő évi választásokig még felvehető fizetésekre? A választások után sem teljesen reménytelen 1 százalékért járó apanázsra? Vivát Badacsonyi, a tettek embere!
Hogyan lehet az, hogy egy húsz éve a magyar politikai élet protagonistájának tekinthető, három választás után kormányra került párt számos nagy tekintélyű vezetője közül egy, de egy sem állt ki a bebukott európai választás után? És mondta volna arcával, személyével vállalva a felelősséget a megmaradt és elpártolt szavazói, az ország előtt, nos, kábé azt, hogy szégyelljük magunkat a megalázó eredményért, megítélésünk szerint itt és itt rontottuk el, de még törjük a fejünket az okokon, s már most hozzáfogunk a hibák kijavításához, megpróbálunk helyesen cselekedni...
Nem állt ki egy sem. Inkább hajrá, Retkes, a következetes! Márpedig aki nem néz szembe a megbízóival, csak csendben elsunnyog az elbarmolt munka mellől ("látványosan háttérbe vonul"), az nem több a kontár szélhámosnál.
