Van olyan járás Magyarországon, ahol 152 születésre 105 abortusz jutott tavaly, vagyis az élveszületésekkel összevetve majdnem 70 százalékot tett ki a terhességmegszakítások száma. Barcs, Hegyhát, Pétervására, Heves – ebben a négy járásban az arány 60 százalék felett volt, vagyis száz élveszületésre több mint hatvan abortusz jutott.
Pedig az országos átlag folyamatosan javul: míg húsz éve csaknem ötven terhességmegszakítás jutott száz születésre, addig ez az arány tavaly már 25 százalék alá csökkent. Darabra még látványosabb a csökkenés, hiszen 48 ezerről 21 ezerre csökkent az abortuszok száma – mivel kevesebb a szülő korú nő és kevesebb a születés, ezért szükségszerű, hogy a nem kívánt terhességek száma is alacsonyabb.
A trend tehát kedvező, sőt ha a lista másik végét nézzük, akkor láthatjuk, hogy Gárdonyban, Pilisvörösváron tíz százalék közelébe csökkent az arány, vagyis száz élveszületésre kevesebb, mint tizenegy abortusz jut. De mi okozza ezt a brutális eltérést? Mitől van az, hogy az ország egyik részében szépen csökken a terhességmegszakítások száma és aránya, a másik részében viszont lényegében nem változik, nem javul semmi?
Persze, adott a válasz: a pénz és a fejlettség. De annyira mégsem egyszerű ez, mert az összefüggés nem olyan egyértelmű, hogy minél szegényebb egy település, annál rosszabb az abortuszmutató. A leghátrányosabb települések nincsenek a legrosszabb mutatóval rendelkező járások között, és Budapest se a legjobbak között. A mintázat ugyanakkor mégis azt mutatja, hogy a fejlettebb járásokban inkább alacsonyabb a mutató, a kevésbé fejlettekben pedig magasabb.
Az összefüggés inkább ott keresendő, hogy az abortuszon átesettek jelentős része alacsony iskolai végzettségű, nagyjából a felük legfeljebb a nyolc általánost végezte el. A diplomások aránya az abortuszon átesettek között kevesebb, mint tíz százalék. Ha tehát emelkedik az iskolázottság, csökkenni fog az abortuszok száma is – ez szinte bizonyos. Valószínű ugyanakkor, hogy ez nem eredményezné a születésszámok emelkedését, csak a megszakított terhességek száma csökkenne.
Ugyanezt eredményezné az is, ha a nők nem tekintenék a fogamzásgátlás egy formájának a terhességmegszakítást. Mert az adatok szerint ez jellemző. Azokban a járásokban, ahol a legnagyobb arányú a terhességmegszakítások száma a születésekhez képest, nagyon magas azon nők aránya, akik három vagy több gyerek mellé már nem akarnak többet. A terhességmegszakítások 19 százalékát olyan nő kérte Heves járásban, akinek már volt legalább négy gyereke. Ugyanez az arány legalább három meglévő gyerek mellett már 37 százalék, a nyírbátori járásban 36, a fehérgyarmatiban 32. Az országos átlag 24 százalék, a legalacsonyabb abortuszadatokkal bíró járásokban bőven húsz százalék alatti, Budapesten 12 százalék – ezek az adatok 2022-esek, de a trend nyilván ugyanez volt tavaly és ugyanez az idén is.
Ez hosszú évek óta folyamatosan fennálló probléma, mégsem gondolja egyetlen kormány sem, hogy tenni kellene ez ellen. Az iskolázottság, a tájékoztatás, a védőnői szolgálat fejlesztése segíthetne azon, hogy a fogamzásgátlás alternatívája ne egy olyan sebészeti eljárás legyen, ami egy lehetséges emberélet kioltását jelenti.
