Jön a lengyel modell

  • .
  • 2009. július 16.

Publicisztika

Magyar Narancs 2009. július 2. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.
július 9.

Tisztelt Szerkesztőség!

Egyetértek Feldmájer Péter úrral: Félix Péter cikkével nem érdemes vitatkozni.

Mindenkinek joga van sületlenségeket, az általános műveltség hiányáról tanúskodó véleményeket leírni, de miért kell egy hetilapnak ostobaságokat közölni? A szerkesztő most vette ki évi rendes szabadságát?

Zsidó egyház nincs, s ha valaki egzotikusnak minősíti a zsidó vallást, akkor mit mondhat a sintoizmusról és a többiről? Ami a zsidó érzékenységet illeti: úgy vélem, ha emberek egy csoportja (százak vagy több tucat, akár több ezer ember) skandálja, hogy "mocskos zsidók", arra érzékenyen kell reagálnia nemcsak a holokauszt-túlélőknek, azok utódainak, hanem az egész társadalomnak, beleértve a Magyar Narancs szerzőit és szerkesztőit.

Feldmájer úr, s feltételezem, még sokan mások észrevették, hogy Félix Péter lámpással sem talál holokauszt-túlélőket. Hát itt vagyunk. Dachaut, Bergen-Belsent, Auschwitzot, a budapesti gettót, a Vadász utcai üvegházat, Buchenwaldot túlélők. Több mint tízezren. És külföldön ugyancsak sok ezren élnek, akik a deportálást túlélve nem vágytak vissza Nagyváradra, Kolozsvárra, Sopronba, Szolnokra, Debrecenbe. És jó a memóriánk.

Szécsi Éva

Kedves Félix Péter!

Számoljon kicsit! 1945 tavaszán fejeződött be a II. világháború Európában. Ha emlékezni képes felnőttről és gyerekről beszélünk, néhányan még élnek. Konrád György, Kertész Imre még lámpás nélkül fellelhető túlélő. Édesanyám 89 éves túlélő.

Üdvözlöm,

Kovácsné

Tisztelt Szerkesztőség,

igazán nincs és nem is volt szándékomban, hogy a Narancs ügyeletes megmondóemberévé avanzsáljak, de a Félix Péter-cikk nálam is kiverte a biztosítékot. Tudom, hogy az új számban már többen reflektáltak rá, de úgy érzem, ez a publikáció - ha már fórumot adtak neki - több misét is megér.

"...ma már lámpással sem lehet találni holokauszt-túlélőket." Mi légyen ez? Kolosszális tudatlanság avagy provokáció? Illetékes szervek szerint a napi fogyatkozás ellenére Magyarországon még mindig tíz-tizenkétezren vannak (nem szólva a külföldön élő magyarokról és nem magyarokról). FP lámpás nélkül is dúskálhat köztük, bár remélem, ezek után egy sem lenne, aki szóra méltatná. E sorok írójánál például kár próbálkoznia.

No de: első felháborodásom elültével gondoltam csak végig a mondatot is, ahonnan az idézet származik. Bolgár Györggyel szólva: "hogy mi van?" A túlélőkkel ugyanis (ha volnának!) mint egyetlen fellebbezési fórummal a szerző szerint az amúgy védhetetlen zsidó érzékenységet kellene mentegetni. Nos: a zsidó érzékenység nem szorul védelemre. A bibliai idők óta a minapi összevert Dohány utcai zsidó fiatalemberig évezredek vérözöne és barbár gaztettei jogosítják fel a zsidókat "érzékenységre" (és többre is). A Félix Péter-i tétel abszurditása és embertelensége a koszorús költő apokaliptikus szépelgését juttatja eszembe a zsidók ácsolta parlamenti trambulinról.

Hát ennyi.

Üdvözlettel

Szántó Judit

Budapest, 2009. július 9.

(Egy kis zsidó érzelgés: édesapámnak, a holokauszt bennem élő túlélőjének 113. születésnapján)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.