Jön a lengyel modell

  • .
  • 2009. július 16.

Publicisztika

Magyar Narancs 2009. július 2. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.
július 9.

Tisztelt Szerkesztőség!

Egyetértek Feldmájer Péter úrral: Félix Péter cikkével nem érdemes vitatkozni.

Mindenkinek joga van sületlenségeket, az általános műveltség hiányáról tanúskodó véleményeket leírni, de miért kell egy hetilapnak ostobaságokat közölni? A szerkesztő most vette ki évi rendes szabadságát?

Zsidó egyház nincs, s ha valaki egzotikusnak minősíti a zsidó vallást, akkor mit mondhat a sintoizmusról és a többiről? Ami a zsidó érzékenységet illeti: úgy vélem, ha emberek egy csoportja (százak vagy több tucat, akár több ezer ember) skandálja, hogy "mocskos zsidók", arra érzékenyen kell reagálnia nemcsak a holokauszt-túlélőknek, azok utódainak, hanem az egész társadalomnak, beleértve a Magyar Narancs szerzőit és szerkesztőit.

Feldmájer úr, s feltételezem, még sokan mások észrevették, hogy Félix Péter lámpással sem talál holokauszt-túlélőket. Hát itt vagyunk. Dachaut, Bergen-Belsent, Auschwitzot, a budapesti gettót, a Vadász utcai üvegházat, Buchenwaldot túlélők. Több mint tízezren. És külföldön ugyancsak sok ezren élnek, akik a deportálást túlélve nem vágytak vissza Nagyváradra, Kolozsvárra, Sopronba, Szolnokra, Debrecenbe. És jó a memóriánk.

Szécsi Éva

Kedves Félix Péter!

Számoljon kicsit! 1945 tavaszán fejeződött be a II. világháború Európában. Ha emlékezni képes felnőttről és gyerekről beszélünk, néhányan még élnek. Konrád György, Kertész Imre még lámpás nélkül fellelhető túlélő. Édesanyám 89 éves túlélő.

Üdvözlöm,

Kovácsné

Tisztelt Szerkesztőség,

igazán nincs és nem is volt szándékomban, hogy a Narancs ügyeletes megmondóemberévé avanzsáljak, de a Félix Péter-cikk nálam is kiverte a biztosítékot. Tudom, hogy az új számban már többen reflektáltak rá, de úgy érzem, ez a publikáció - ha már fórumot adtak neki - több misét is megér.

"...ma már lámpással sem lehet találni holokauszt-túlélőket." Mi légyen ez? Kolosszális tudatlanság avagy provokáció? Illetékes szervek szerint a napi fogyatkozás ellenére Magyarországon még mindig tíz-tizenkétezren vannak (nem szólva a külföldön élő magyarokról és nem magyarokról). FP lámpás nélkül is dúskálhat köztük, bár remélem, ezek után egy sem lenne, aki szóra méltatná. E sorok írójánál például kár próbálkoznia.

No de: első felháborodásom elültével gondoltam csak végig a mondatot is, ahonnan az idézet származik. Bolgár Györggyel szólva: "hogy mi van?" A túlélőkkel ugyanis (ha volnának!) mint egyetlen fellebbezési fórummal a szerző szerint az amúgy védhetetlen zsidó érzékenységet kellene mentegetni. Nos: a zsidó érzékenység nem szorul védelemre. A bibliai idők óta a minapi összevert Dohány utcai zsidó fiatalemberig évezredek vérözöne és barbár gaztettei jogosítják fel a zsidókat "érzékenységre" (és többre is). A Félix Péter-i tétel abszurditása és embertelensége a koszorús költő apokaliptikus szépelgését juttatja eszembe a zsidók ácsolta parlamenti trambulinról.

Hát ennyi.

Üdvözlettel

Szántó Judit

Budapest, 2009. július 9.

(Egy kis zsidó érzelgés: édesapámnak, a holokauszt bennem élő túlélőjének 113. születésnapján)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."