Jön a lengyel modell

  • .
  • 2009. július 16.

Publicisztika

Magyar Narancs 2009. július 2. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.
július 9.

Tisztelt Szerkesztőség!

Egyetértek Feldmájer Péter úrral: Félix Péter cikkével nem érdemes vitatkozni.

Mindenkinek joga van sületlenségeket, az általános műveltség hiányáról tanúskodó véleményeket leírni, de miért kell egy hetilapnak ostobaságokat közölni? A szerkesztő most vette ki évi rendes szabadságát?

Zsidó egyház nincs, s ha valaki egzotikusnak minősíti a zsidó vallást, akkor mit mondhat a sintoizmusról és a többiről? Ami a zsidó érzékenységet illeti: úgy vélem, ha emberek egy csoportja (százak vagy több tucat, akár több ezer ember) skandálja, hogy "mocskos zsidók", arra érzékenyen kell reagálnia nemcsak a holokauszt-túlélőknek, azok utódainak, hanem az egész társadalomnak, beleértve a Magyar Narancs szerzőit és szerkesztőit.

Feldmájer úr, s feltételezem, még sokan mások észrevették, hogy Félix Péter lámpással sem talál holokauszt-túlélőket. Hát itt vagyunk. Dachaut, Bergen-Belsent, Auschwitzot, a budapesti gettót, a Vadász utcai üvegházat, Buchenwaldot túlélők. Több mint tízezren. És külföldön ugyancsak sok ezren élnek, akik a deportálást túlélve nem vágytak vissza Nagyváradra, Kolozsvárra, Sopronba, Szolnokra, Debrecenbe. És jó a memóriánk.

Szécsi Éva

Kedves Félix Péter!

Számoljon kicsit! 1945 tavaszán fejeződött be a II. világháború Európában. Ha emlékezni képes felnőttről és gyerekről beszélünk, néhányan még élnek. Konrád György, Kertész Imre még lámpás nélkül fellelhető túlélő. Édesanyám 89 éves túlélő.

Üdvözlöm,

Kovácsné

Tisztelt Szerkesztőség,

igazán nincs és nem is volt szándékomban, hogy a Narancs ügyeletes megmondóemberévé avanzsáljak, de a Félix Péter-cikk nálam is kiverte a biztosítékot. Tudom, hogy az új számban már többen reflektáltak rá, de úgy érzem, ez a publikáció - ha már fórumot adtak neki - több misét is megér.

"...ma már lámpással sem lehet találni holokauszt-túlélőket." Mi légyen ez? Kolosszális tudatlanság avagy provokáció? Illetékes szervek szerint a napi fogyatkozás ellenére Magyarországon még mindig tíz-tizenkétezren vannak (nem szólva a külföldön élő magyarokról és nem magyarokról). FP lámpás nélkül is dúskálhat köztük, bár remélem, ezek után egy sem lenne, aki szóra méltatná. E sorok írójánál például kár próbálkoznia.

No de: első felháborodásom elültével gondoltam csak végig a mondatot is, ahonnan az idézet származik. Bolgár Györggyel szólva: "hogy mi van?" A túlélőkkel ugyanis (ha volnának!) mint egyetlen fellebbezési fórummal a szerző szerint az amúgy védhetetlen zsidó érzékenységet kellene mentegetni. Nos: a zsidó érzékenység nem szorul védelemre. A bibliai idők óta a minapi összevert Dohány utcai zsidó fiatalemberig évezredek vérözöne és barbár gaztettei jogosítják fel a zsidókat "érzékenységre" (és többre is). A Félix Péter-i tétel abszurditása és embertelensége a koszorús költő apokaliptikus szépelgését juttatja eszembe a zsidók ácsolta parlamenti trambulinról.

Hát ennyi.

Üdvözlettel

Szántó Judit

Budapest, 2009. július 9.

(Egy kis zsidó érzelgés: édesapámnak, a holokauszt bennem élő túlélőjének 113. születésnapján)

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.