Publicisztika

Felszólítom minden kedves barátomat az Orbán-kormány-kritikájában, hogy ne engedjenek a mámorítóan rendszerellenes identitásnak. A válasz nem az, hogy le Orbánnal és el a KLIK-kel.

Ha mindazok, akik elégedetlenek azzal, ami most folyik Magyarországon, nem tudják magukat közösségbe szervezni, akkor a bennük lévő politikai és társadalmi potenciál a semmibe vész.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) a 2015. szeptember 8-án kelt elfogadhatósági határozatában elutasította több, Magyarországon korábban pénznyerő automatát üzemeltető cég beadványát. Az EJEB szerint a panaszosok nem merítették ki az összes hazai hatékony jogorvoslatot. Az ügy most magyar bíróságok előtt folytatódik; ám a strasbourgi verdikt számos tanulsággal szolgál.

Mi az, amit a vesztesek, szorongók, pesszimisták védelméről a mostani bal/liberális ellenzéki pártok mondani tudnak?

Publicistánk, a neves filmrendező, a Színművészeti Egyetem tanára is tüntetett ma a Kossuth téren. S megérintette az Erő…

Rögtön meg kell mondani, hogy Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének a pártkongresszusi beszéde és híres sajtónyilatkozata („A baloldal lételeme a permanens felszabadítás”, pestisrácok.hu, 2015. december 22.) – szemben az egyszerűsítő, többnyire szatirikus bírálatokkal – szerintem nem egyszerű ­reakciós ostobaság, sőt: érzéseinek egy része indokolt vagy legalábbis érthető.

Nemigen érdemes azzal foglalkozni, hogy ki volt a célközönsége Kövér László és barátai év végi bonmot-jainak a női kiteljesedés megfelelő módjairól.

Sorozatban a harmadik évet zárták a baloldali ellenzéki pártok szinte változatlan állapotban: távol attól, hogy a választók többsége elhihesse, hogy a következő választáson valódi győzelmi eséllyel indulnak majd. Legutóbb 2012 végén lehetett vélelmezni, hogy a következő megmérettetésen a baloldal labdába rúg; ha változó támogatottsági viszonyok mellett is, de a Fidesz dominanciája azóta megkérdőjelezhetetlen. A stagnálás kormányoldalon jelentheti az erőforrások felhalmozását, a „készülést” a jövőre vagy éppen a tartalékolást. Ellenzékben a stagnálás az erőforrások felélésével, a rekrutáció elapadásával, a remény folytonos csökkenésével jár.

Felemás évet zárt a Jobbik. Egyre nehezebb a kormánynál szélsőségesebbnek lenni, de a hosszú távú trendek szerint a Fidesz nem képes megakadályozni Vonáék erősödését.

Szorítok a tanároknak, és remélem, hogy lesz erejük kitartani. Másfelől már tudom, hogy vannak, akiknek a problémáját nem oldja meg a megnyomorító szabályhalmaz visszavonása.

A tavaly indult új fideszes pártlap, a Magyar Idők kulturális rovatvezetője, Orbán János Dénes (OJD) a minap a kormányzati kultúrpolitika tényezője lett: egyik napról a másikra 150 millió forintnyi közpénz irodalmi célú elköltését bízta rá a kormány. (Hogy ez hogyan fog zajlani, arról még lesz szó.)

Magyarországon nincs új Kádár-korszak egy nagyon lényeges szempontból: a munkához jutás és a létbiztonság tekintetében. Márpedig ma ez foglalkoztatja a legtöbb honfitársunkat.

Az esélyegyenlőség a rendszeralkotók számára azonos a széklábak gyártásával, azonos méretben, színben és formában.

Mi történne, ha civil és/vagy társadalmi mozgalmak veszélyeztetnék Orbánék hatalmon maradását? És ha a Jobbik? Vagy egy demokratikus ellenzéki erő?