A jó hírek elbuktak, már csak a hazugságban hisz a kormány

Narancsblog

2025-re odáig jutottunk, hogy még a terjesztett képek sem igazak abból, amiket egy tizenöt éve teljhatalommal kormányzó párt azért mutat, hogy rá szavazzunk. 

Lassan abba a szakaszába ér a 2026-os választási kampány, amikor már gyakran fogják kimondani a Stúdióban Ülő Szakértők, hogy finisben van. Sok változást nem fogunk érzékelni, hiszen valójában úgy 2006 óta folyamatos kampány van Magyarországon, amit csak tovább súlyosbított a kiépült NER konstans plakátkampánya az ország boldogulásának épp aktuális akadályozóiról, de az talán várható, hogy letisztul, mi is lesz a Fidesz üzenete. Már csak azért is érdekes kérdés ez, mert idén először tudhatjuk meg, milyen víziói vannak Orbán Balázsnak kampányfőnökként.

És persze egybehangzó híresztelések szerint azért ebben a kampányban a szokásosnál is vaskosabban lesz benne Orbán Viktor, tehát végre megismerhetjük a miniszterelnök lelkivilágát is.

Az október végi állás szerint lehangoló az ajánlat, legalábbis írni-olvasni tudó emberként elég nehéz mást mondani. Bár voltak egészen izgalmas hírek arról, hogy a nagyobbik Orbán tavaly Kötcsén kiadta, hogy bele kell állni a szakpolitikai vitákba – bizonyára ennek lett az eredménye egy modern „el lehet innen menni”, illetve a magyar politikatörténet legnagyobb buzizása a Pride sikertelen betiltása előtt –, de a maga módján az is kifejezetten előremutató, hogy megindult a jó hírekkel kampányolás, amivel elvileg a kormánynak köszönhető sikereket hangosították fel. A Fidesz számára kevésbé dicsőséges viták után már csak az a szerencsétlen Takács Péter államtitkár vívogat ilyeneket, akit egyszer kiküldtek az ATV-be dagonyázni a tiszás Kulja Andrással; jó hír pedig a kifejezetten a jó hírek összegyűjtésére szolgáló kormányzati honlap alapján utoljára augusztus 28-án történt ebben az országban. 

A mérések bizonyára azt mutatták, hogy az emberek nem mozgósíthatók olyan könnyedén az olyan hatalmas eredményekkel, mint az árstop meghosszabbítása vagy a korábban kiutalt családi pótlék tanévkezdés előtt, hiszen ezek az őrületes sikerek egyrészt semmiféle küzdelmet nem igényeltek valójában egy-egy rendelet meghozásán túl, másrészt a legnagyobb siker velük kapcsolatban legfeljebb az, hogy továbbra is a csőd szélén táncol pár magyar család a teljes összeomlás helyett. A Fidesz erre a semmiben lebegésre találta ki a propagandagépezetét, amelynek a dolga nem annak a bemutatása, hogy milyen remek víziókkal rendelkezik a kormány és micsoda munkát tett bele eddig, hanem az, hogy még ez a kevés is eltűnhet, ha nem ők irányítanak mindent, lehetőleg kétharmaddal, de inkább négyötöddel.

Erről szólt a menekültválság, ahol a kormány narratívája szerint az ellenzéki pártok egytől egyig arra gyúrtak, hogy zavaró bőrszínű sorozaterőszakolókkal népesítsék be a békés magyar vidéket; és persze ki tudná elfelejteni azt a pár hónapot, amikor kiderült, hogy Márki-Zay Péteren keresztül Gyurcsány Ferencig az ellenzék küldené Ukrajnába meghalni ezt a sok derék magyar embert, miközben elvenné az állami szerepvállalások legfontosabbikát, a rezsicsökkentést.

Ezek a kampánytémák általában azért részben tartalmaztak igazságot, még ha nem is sokat.

Menekültválság tényleg volt, Ukrajnában is van háború, miközben ilyen-olyan módon azért több politikus is utalt arra, hogy a rezsicsökkentéssel ebben a formában gondok vannak – ez utóbbi olyannyira igaz volt, hogy a 2022-es győzelme után maga a kormány módosított rajta úgy, hogy a medencefűtést már ne feltétlenül az adófizetők állják. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.