A Szinyei gimnázium igazgatójának esete tökéletesen megmutatta, mitől bűzlik annyira a NER

  • Gera Márton
  • 2017. július 18.

Publicisztika

Úgy bántak vele, mint egy utolsó senkivel. Most meg azt várják tőle, hogy legyen hálás Balog Zoltánnak.

Nyár közepe van, és ez egyben azt is jelenti, hogy ilyenkor döntenek a legtöbb iskolaigazgatói pályázatról. Ez manapság törvényszerűen kisebb, de inkább nagyobb botrányokkal jár együtt, mert az illetékes minisztérium egyre gyakrabban érzi okosabbnak magát a szülőknél, a tantestületnél, a diákoknál, és olyanokat nevez ki igazgatónak, akiket a kutya sem akar. Vagy szimplán csak elzavar egy kedvelt, jól teljesítő embert az igazgatói székből, mert ahhoz van kedve. Tóth Gábor, a Szinyei Merse Pál Gimnázium igazgatója egy e-mailt kapott. Egy e-mailben közölték vele, hogy kész, vége, nem támogatják a pályázatát. Nem a minisztériumtól kapta a levelet az iskolát tíz éve vezető matematika–fizika szakos tanár, még csak nem is a végső döntést meghozó államtitkártól, hanem a tankerületi központtól. Indoklás nem volt, minek is az!?

Felháborító? Ja, persze! Undorító? Nyilván. Egyébként meg baromira tipikus, nagyon is mai történet. Már arra sem futja, hogy valami kamuindokot kiötleteljenek, már a látszatra sem adnak, csak szimplán megüzenik, hogy nem kellesz, mert nem a mi emberünk vagy. Teszik ezt egy e-mailben. Hogy Tóth Gábor milyen igazgató, fogalmunk sincs (annyit tudunk, hogy egy szörnyű tragédia idején kellett helytállnia, amikor az iskola diákjai, tanárai haltak meg a veronai buszbalesetben),

de hülyeség volna úgy tenni, mintha ez itt és most fontos volna. Mintha itt szakmai döntésről lenne szó.

Mintha számítana ma, hogy ki milyen igazgató, mit tett le az asztalra, ment-e előre általa az iskola.

Lehet persze találgatni, hogy mi volt az oka az egésznek, miért döntötték el, hogy itt a vége, a Szinyeibe is valami megbízható kádert kell végre ültetni, aki majd végrehajt mindenféle esztelen baromságot, amit a minisztériumban kitalálnak, meg nem pofázik, ha nincs kréta vagy ha megfagynak a gyerekek, mert nem működik jól a fűtés.

Tóth Gábor

Tóth Gábor

Fotó: RTL Híradó

Szóval lehet találgatni, csak ma már nincs túlságosan sok értelme. Tipikus NER-sztori ez, és az ilyenekben általában nincsen annyira sok logika. Talán nem volt semmiféle ok, talán csak annyi volt már megint, hogy rájöttek, itt még nem a mi haverunk ül, s nincs ez rendben, mert hát az oktatás uralásához nem elég, ha kivéreztetjük a tanárokat, ha leépítünk mindent, de tényleg mindent,

azért kellenek az olyan igazgatók mamelukok is, akik ehhez asszisztálnak.

Akik nem hagyják, hogy a gyerek éljen, akik azt nézik, megírja-e a portfóliót a tanár, akik szépen eljárnak, ha kritikus cikkeket lájkolgat a kolléga. Jelen történetünk érdekessége, hogy most még a saját haver sem jött össze, nem volt ugyanis más pályázó Tóth Gábor mellett.

Éltünk már eleget ebben a rendszerben, hogy tudjuk, mi szokott ilyenkor történni: megsürgetik a kedves havert, hogy szerezze meg minél hamarabb a hiányzó képesítést, iskolát, papírt, diplomát, miegyebet, és amíg ez nem jön össze, maradhat a jelenlegi igazgató. De csakis addig. Ha megvan a papír, jöhet az új pályázat, és akkor nincs megállás, akkor hiába fekete szalag, fekete póló, ilyen vagy olyan szolidaritás. Ha tegnap délelőtt nem hozza az MTI Balog Zoltán, pontosabban az Emmi közleményét, itt be is lehetne fejezni, mindenekelőtt azzal a konklúzióval, hogy Tóth Gábor helyett jön majd valami NER-kompatibilis arc a Szinyeibe, és nyilván építgetik le, ami még működik.

Újabb rúgás a jogállamba, az erkölcsbe, a szakmaiságba, de hát csak egy szokásos történet.

Lesz majd még belőle jó pár, elvégre van még néhány suli, ahol nem saját ember ül a diri székében.

Csakhogy jött Balog Zoltán, a jó fiú, a jó zsaru, aki kegyet gyakorol, aki meghallja az emberek szavát, aki nem kirúg, hanem meghosszabbít, aki miatt maradhat az igazgató. „Bár az iskolaigazgatók kinevezése nem miniszteri hatáskörbe tartozó kérdés, Balog Zoltán tárcavezető a Szinyei Merse Pál Gimnázium veronai tragédiát követő speciális helyzetére, valamint a jelenlegi igazgató neki címzett levelére tekintettel arra utasította Palkovics László oktatási államtitkárt, hogy legalább egy évvel hosszabbítsa meg az igazgató megbízását ” – szólt az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) közleménye, és a pártsajtó például rögvest mindenféle kommentár, az előzmények rendes ismertetése nélkül közre is adta,

lássátok, magyarok, milyen rendes is a ti miniszteretek.

A francokat! Persze, tök rendben van, ha a diákok és a pedagógusok most kissé megkönnyebbültek, elvégre nem egy kaotikus időszak következik, hanem úgy tűnik, egy viszonylag normális év: nem maradnak igazgató nélkül. Próbáljuk meg elfelejteni egy pillanatra azt is, hogy valami nem tartozik egy miniszter hatáskörébe, ennek ellenére utasítgat, mert ez megint azt mutatja, hogy már jó régen nem olyan ország ez, amelyben élni szeretnénk, ahol az dönt, aki hivatalosan felel az adott területért. Azt is felejtsük el, hogy van egy önkényes, megmagyarázatlan döntés, amit egy önkényes döntéssel bírálnak felül.

Felejtsük el egy kicsikét mindezeket, mert

a zsarnoki rendszerek legjellemzőbb elemét látjuk:

kegyet gyakorol a hatalom, leereszkedik az emberhez, akit kellően megalázott, akit hülyére vett, akivel kicseszett, majd megmutatja neki, hogy ha én úgy akarom, maradhatsz. Addig, ameddig én akarom. Nem bocsánatot kérnek, nem elmagyarázzák, mi volt az oka az eredeti döntésnek, hanem megüzenik, hogy légy hálás, de legfőképpen tudd, hol a helyed. Azt persze talán fölösleges is felemlegetni, mit szokott ez a „legalább egyéves meghosszabbítás” jelenteni mostanság, és nem kell túlságosan nagy képzelőerővel rendelkezni ahhoz sem, hogy előre lássuk, jövő nyáron alighanem elég hasonló történések fognak lejátszódni a Szinyei gimnázium körül, csak akkor majd nem jön a jó zsaru.

A Szinyei Merse Pál Gimnázium épülete

A Szinyei Merse Pál Gimnázium épülete

Fotó: Google Maps

Nagy örömre tehát egyáltalán nincs ok. Nincs ok például arra, hogy ne gyűjtsék továbbra is az aláírásokat a diákok, ne mondják azt, hogy hagyjanak minket békén az olyan kegyelmekkel, amelyekben az államtitkárság képes a veronai, felfoghatatlan tragédia miatti „speciális helyzetre” hivatkozni, hogy voltaképpen csak ezért nem rúgják már most ki az igazgatót, akinek még egy bocsi sem járt.

Van azonban egy apró, de mégiscsak biztató tanulsága ennek a történetnek. Nevezetesen az, hogy lehet, hogy nem jó semmire egy szolidaritási akció, lehet, hogy nem érnek semmit a fekete szalagok, aláírások, ám a diákoktól továbbra is tart a hatalom. Lehet, hogy már egyre kevésbé, de még mindig.

Megijednek, ha ők elkezdenek kiállni az iskolájukért, az igazgatójukért, a normális ügymenetért.

Megijednek, mert ők felismerik, hogy nem is attól bűzlik annyira a NER, hogy a hatalom a saját kénye-kedve szerint mozdít el bárkit a helyéről, s helyez oda valami havert. Hanem attól, ahogy teszi mindezt, amilyen aljasul, amilyen gyáván, amilyen erkölcstelen módon.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.