A bukás

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. július 20.

Publicisztika

Victor Ponta körül elfogyott a levegő. A szükséges parlamenti többség csak akkor garantálható, ha új miniszterelnök kerül a kormány élére.

Minden jel arra mutat, hogy Romániában új politikai időszámítás kezdődik: Victor Ponta vesszőfutása a végéhez közeledik. Rengeteg elemzés jelent meg a végkifejletről már, de egyik sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani – illetve cáfolni –, hogy a miniszterelnök távozása saját elhatározásból történik-e majd vagy külső nyomásra. A legvalószínűbb, hogy Ponta a számos kényszerítő körülmény miatt egyszerűen már képtelen tartani a frontot.

Mégis melyek ezek a kényszerítő körülmények?

Több mint látványos, hogy a kormánykoalíció legnagyobb pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyre inkább kihátrál mögüle. Persze, egyelőre nem kétséges, hogy egy esetleges bizalmatlansági szavazásnál ne zárna össze még a párt, s ne garantálná a jelenlegi koalíció tovább kormányzását, de ezt nem a miniszterelnök miatt tenné, hanem saját hatalmi érdekeitől vezetve. Az viszont egyre egyértelműbb, hogy maga a párt percről percre kevésbé érzi úgy, hogy Ponta az a személy, aki képes lenne a koalíció valódi érdekeit szolgálni. A számos érdekcsoport, mely nemcsak kívülről támogatja a PSD-t, hanem jelen van a parlamenti frakcióban is, lázasan feszül egymásnak, s egyre inkább formálódóban van egy olyan relatív többség, mely Ponta távozását szeretné látni.

A miniszterelnök kapcsolata nagyon megromlott az államfővel, Klaus Johannis elnökkel annak dacára, hogy Johannis közel sem mérhető a teljesen gátlástalan, aljas megoldásokkal nemcsak élő, hanem kéjjel vissza is élő előző elnökhöz, Traian Băsescuhoz. Ponta igyekezett a személyes jó, sőt bizonyos értelemben bizalmi viszonyt fenntartani vele, miközben persze egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az elnököt – és a mögötte formálódó erőket – a politikai gravitáció mindinkább ellenérdekelt pozíciók felé taszítja. A kenyértörésre június 5-én, délben került sor, amikor az államfő magához rendelte a miniszterelnököt, s felszólította a távozásra, mert a korrupcióellenes ügyészség (DNA) komoly pénzügyi bűncselekményekkel vádolta meg, és kiadatását kezdeményezte a parlamentnél. (Azóta már a vagyonzárolásig is eljutott az ügy.)

Míg korábban a két közjogi méltóság nagy összhangban jelent meg a politikai színtéren, addig egy ideje kerülik egymás társaságát, és az ország fejlődéséről hozott kormányzati döntéseket illetően is gyakorlatilag megszűnt minden egyetértés közöttük. Legutóbb a Ponta-kormány egyik legfontosabb célja, az új fiskális törvény miatt csaptak össze, és Johannis látható elégtétellel vette tudomásul, hogy nemcsak a hazai pénzügyi szektor és a szakértők többsége, hanem a külföld is az új törvény helyességét vitatja.

Közismert, hogy Victor Pontát leginkább a különleges korrupciós ügyészség által előterjesztett vádak tették támadhatóvá. Ezekről egyelőre annyit tudni: egy több mint egy évtizeddel korábbi, munkahelyi, szokatlanul nagy összegű javadalmazás képezi a kereset tárgyát, melyhez később politikai korrupció kötődött. Ponta a vádakat cáfolta, ráadásul a nyomozás során a DNA politikai elfogultsága minduntalan kiütközött. Ám – állítják sokan – mintha ma már ennél is többről lenne szó, s a gyanú törvényellenes pártfinanszírozássá alakulna át, amelyben a PSD meghatározó figurái, így Sebastian Ghiţă nagyvállalkozó és PSD-képviselő, valamint Dan Șova PSD-szenátor játsszák a főszerepet. A 36 éves Ghiţă tulajdonában van a România TV csatorna, valamint a tucatnyi IT-cégből álló Asesoft holding. A politikust már jó ideje befolyással való üzérkedéssel, pénzmosással és választási csalással vádolja az ügyészség. Ami a 42 éves Dan Șovát illeti, ő kulcsszereplője annak az eljárásnak, melyet a DNA legelőször indított Ponta ellen.

Ponta körül nemzetközileg is elfogyott a levegő. A korrupciós vádak, még ha azok bizonyítékai egyelőre nem is kerültek nyilvánosságra, nagyon elszigetelték a politikust. Ráadásul az elmúlt hetekben nem győzte elégszer dicsérni az Alekszisz Ciprasz vezette Sziriza-kormányt, s amikor az meghirdette a megállapodásellenes népszavazást, Ponta – mintegy szolidaritásból – kijelentette: „Mi is ellenállunk mindannak, amit Romániának külföldről diktálni akarnak.” A nyilvánvalóan populista kijelentést otthon is bírálták, még inkább nemzetközi szinten, s erre ráépült az IMF, a Bizottság, a Világbank és az EKB kritikája a készülő fiskális törvénnyel szemben, ami tovább erősítette Johannis pozícióját, aki már most jelezte: nem lesz hajlandó a szóban forgó törvényt aláírni.

Pontát elhagyni látszanak koalíciós szövetségesei is; az együttműködés egyre vontatottabb és feszültségektől terhes. A nagyobbik koalíciós partner, az úgynevezett – szintén szociáldemokrata – Nemzeti Unió Románia Progressziójáért (UNPR) elnöke, Daniel Oprea (korábbi védelmi miniszter, most belügyminiszter) kifejezetten arra törekszik, hogy a PSD és az UNPR perspektivikusan egyesüljön, természetesen az ő vezetése alatt. Ezt nagyban elő is tudná segíteni, hogy számos befolyásos PSD-politikus, aki valamilyen okból kiszorult a pártból, máris az UNPR-ben talált otthonra. Ráadásul Oprea jó és kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápol Johannis államfővel, így személye a nyilvánosság előtt máris úgy jelent meg, mint a miniszterelnöki és az államfői hivatal közötti harmónia potenciális garanciája.

A másik koalíciós partner, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) tulajdonképpen nem létező formáció; olyasféle, mint a Magyar Liberális Párt, csak egy-két nevesebb korábbi politikus névleges szervezeteként van ez is jelen a közéletben. Ám az ALDE vezetője nem akárki; a rendszerváltást követő román politikai élet legfajsúlyosabb és legsikeresebb volt kormányfője áll a párt élén, Călin Popescu-Tăriceanu. Ponta korábban okkal látta benne azt az embert, aki a legalkalmasabb lett volna a miniszterelnöki pozícióra, ha tavaly neki megadatik győznie – Johannis ellenében – az akkori elnökválasztáson. A két politikus viszonyát ez azóta is meghatározta. Ugyanakkor Popescu-Tăriceanu ma már maga sem gondolja úgy, hogy Ponta túlélheti a következő heteket, így egyre távolságtartóbb. Kritikái azt jelzik: a kormány ugyan fennmaradhat, de a szükséges parlamenti többség csak akkor garantálható, ha új miniszterelnök kerül a kormány élére.

A szerző a DK elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.