A vártnál magasabb részvétel, az előválasztási kampány intenzitása, az azt övező médiafigyelem, a lebonyolításhoz adott civil aktivitás, a jelölti viták méltányos, korrekt hangvétele és érdemi tartalma mind rácáfolt az előválasztással kapcsolatos korábbi aggodalmakra. Meggyőződésünk, hogy a tavalyi főpolgármesteri előválasztás jelentős mértékben hozzájárult az ellenzéki sikerekhez az önkormányzati választáson. És nem csupán Budapesten. És meggyőződésünk az is, hogy az előválasztás az egyetlen út a 2022-es összellenzéki sikerekhez, vagyis az Orbán-kormány leváltásához is.
Kiindulva a tavalyi tapasztalatokból, amellett érvelünk, hogy az Orbán-rezsimmel szemben álló, demokratikus ellenzéki pártok kezdjék meg a felkészülést annak érdekében, hogy az ellenzéki szavazók 106 választókörzetben előválasztási folyamatban dönthessenek az egyéni képviselőjelöltekről, a közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltről és a közös ellenzéki lista sorrendjéről.
Nem is (csak) azért fontos az előválasztás, hogy ne a sokat emlegetett „füstös szobákban” dőljön el, kik vezessék 2022-ben az ellenzéket Orbánékkal szemben; hanem (leginkább) azért, hogy legyen valódi demokratikus legitimitás az egyéni és listás jelöltek és természetesen a miniszterelnök-jelölt mögött. Ha – reményeink és az adott lehetőség szerint – több százezer szavazó által megválasztott csapat néz majd szembe Orbán Viktor rendszerével, akkor sokkal többen fogják azt érezni: van erő az ellenzéki oldalon. Tegyük hozzá gyorsan: ez a legitimitás és az ebből fakadó erő nem helyettesíti, sőt valójában csak követni tudja azt a munkát, amit az ellenzék pártjainak közösen kell elvégezniük a közös politikai narratíva, a választóknak adandó egységes jövőkínálat, a „közös nevező” kidolgozása érdekében. Maga az előválasztás, az azt megelőző kampány és vitasorozat önmagában is „kreatív erőforrás” (via Csizmadia Ervin) lehet majd az ellenzék tartalmi mondandójának kimunkálásához és bemutatásához. Már csak ezért is megéri. És nincs okunk kételkedni abban, hogy a 2022-re tervezett is hasonlatos lesz a főpolgármesteri előválasztásban tapasztalt méltányos, korrekt folyamathoz.
Tisztasági okokból
Az az ellenzék, amely szemben áll a Fidesz rendszerével, sokszínű. Szerintünk jól is van ez így. Balosok és jobbosok, liberálisok, szociáldemokraták, zöldek és konzervatívok, budapestiek és vidékiek, idősebbek és fiatalabbak. Sok dologban eltérőek az igényeik, és eltérően is gondolkodnak. Az előválasztás abban segít, hogy ezek a különböző gondolatok demokratikus versengésben váljanak egységes erővé, választás és képviselet útján. Ha létrejön az előválasztás, kiderül a 106 egyéni jelölt, a közös lista és a miniszterelnök-jelölt személye, akkor valamit már senki sem kérdőjelezhet meg: úgy jön létre ellenzéki egység, hogy az nem írja felül a sokszínűséget, az ellenzéki pártok önálló identitását.
A tavalyi előválasztás egy dologban biztosan különbözött az elmúlt évtizedekben megszokott választási kampányoktól, mégpedig abban, hogy volt vita. És itt most nemcsak arra gondolunk, hogy a három jelölt ténylegesen leült vitázni, és ezzel megtisztelte a választókat, hanem arra is, hogy a három jelölt politikai hátországát, megközelítését, elveit és programját tekintve is reprezentálta azt a sokszínűséget, amely ma az ellenzéki oldalt jellemzi. A három főpolgármester-jelölti vitán elképzelések és érvek csaptak össze, olyanok, amelyekről a Fidesz folyamatosan próbálja leszoktatni a magyar közéletet és a közvéleményt. Éppen ezért az előválasztás nagy lehetőség az ellenzék számára két olyan pontban is, amely nélkül elképzelhetetlen a kormányváltás. Egyrészt e folyamatban a jelölteknek módjuk van érvelve, érdemben kifejteni az elképzeléseiket az ország jövőjéről, amire a jelenlegi médiaviszonyok között aligha lenne más lehetőségük. Másrészt az előválasztás megnyeréséhez szükség van már a kampánygépezetre, aktivistákra, erőforrásokra, programra. Márpedig Orbán rendszerét csak akkor fogjuk tudni legyűrni, ha a 106 körzet mindegyikében valódi jelöltek valódi elképzelésekkel és megfelelő kampánystábbal tudnak szembeszállni a Fidesszel. Az előválasztás tehát választ ad a Fidesz elmúlt években kialakított kétféle erőfölényére is, ami a médiaviszonyokat, illetve az erőforrásokat illeti.
| ||
Ahhoz, hogy szembeszálljunk a Fidesszel, amely végtelen mennyiségű pénzből gazdálkodhat, uralja a magyar nyilvánosság nagy részét és sajátjaként használja az állam erőforrásait, nekünk valami olyasmit kell felmutatnunk, ami nekik nincsen. Szív, lelkesedés és akarat – ezek nélkül nem fog menni, csakis a változást akaró sokaság eltökéltségére építve győzhető le ez a rezsim. Márpedig az előválasztás megszólítja és aktivizálhatja azt a több tízezer embert országszerte, akiknek a bevonása nélkül elképzelhetetlen a szavazókörökben a választás tisztaságának a biztosítása, s persze a választási győzelem is.
Bénultság és pánik
A tavalyi főpolgármesteri előválasztás lebonyolításában tiszteletre méltó szerepet vállaltak a civil szervezetek, mozgalmak is. Ugyanúgy szükség lesz rájuk 2022-ben is. Az előválasztás tehát javítja az állampolgári részvétel kultúráját is, erősíti a pártok fölötti demokratikus kontrollt, ami nem lehet idegen attól az ellenzéktől, amelyik hite szerint magát demokratikusnak vallja.
Az egyik legfontosabb különbség a 2018-as országgyűlési választás és a 2019-es önkormányzati választás között, hogy 2018-ban még az utolsó napok is arról szóltak, ki kinek a javára lép vissza, ki kit támogat, ki a hibás azért, mert nem jött létre az összefogás. Az ellenzéki pártok vezetői, a párttagok, az aktivisták és a szavazók is ezzel foglalkoztak a kampány helyett. Az önkormányzati választás hajrája viszont arról szólt, hogy miként nyerhet az ellenzék Budapesten, hogyan győzhet vidéken, és hogy mi az a program, amelynek végrehajtására felhatalmazást kér. Tudjuk, az egyik esetben csúfos kudarc lett a vége; a másik eset ellenzéki sikereket hozott. Ha nincs előválasztás, akkor megvan az veszélye annak, hogy amiként 2018-ban, 2022-ben is azzal fogjuk fárasztani a közvéleményt a választások előtt pár héttel, kinek kellene visszalépnie a másik javára. Így nem lehet legyőzni Orbán rendszerét. Ha viszont az utolsó hónapok arról szólnak, hogy az ellenzék milyen alternatívát kínál az Orbán-rendszer helyett a választóknak, akkor megnyílik az esély a kormány leváltására. Ha végre nem abban versenyeznek az ellenzéki pártok, hogy melyikük a legnagyobb kicsi, hanem arról szólnak a vitáik, miként lehet jelentős tetteket végrehajtani az országban, akkor – és csak akkor! – méltóvá és alkalmassá válnak az Orbán-kormány leváltására.
Sokan mondják, hogy az előválasztás drága, bonyolult, nem lehet megszervezni. Ezt mondták 2019 előtt is. Aztán két előválasztást is szerveztünk Budapesten, és látjuk: bőven megérte. Az előválasztás szervezési igénye a belépő a kormány leváltásához szükséges szervezettséghez. Sokan óvtak bennünket attól, hogy a Fidesz beavatkozik majd az ellenzéki előválasztás folyamatába, hisz tudjuk, a hatalomért mindenre képesek. Az ellenzéki pártok, a civilek és a választók aktivitása azonban meghekkelhetetlen folyamatot állított elő, a beavatkozás helyett a bénultság és a pánik lett úrrá a Fideszen. Jó lenne ezt is újra látni 2022-ben.
Budapest természetesen nem egyenlő az országgal; de éppen ezért kell kiterjeszteni a fővárosi tapasztalatokat az egész országra. A 106 egyéni választókerületben megrendezett előválasztás során olyan településeken, kisvárosokban, falvakban is kampányolniuk kell a jelölteknek – sőt: magát a voksolást megszervezniük –, ahol ellenzéki politikusnak hosszú évek óta nem látták se hírét, se hamvát. Itt az ideje pótolni ezt a mulasztást, ha máshogy nem, hát az előválasztás teremtette kényszerből.
A politikai teljesítmény
Talán Kovács Lászlóé az örökbecsű bonmot: nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Márpedig, ha csak a különböző kutatások alapján mért erősorrendre hivatkozva próbálnak megegyezni az ellenzéki pártok, akkor nem a valós támogatottság és teljesítmény lesz az, ami a Fidesszel megbirkózó csapatot előállítja. És a választók mérlegeléseinek sorában éppen ez a legfontosabb: a valódi politikai teljesítmény tisztelete.
A 2022-re fókuszáló előválasztásnak a 106 egyéni körzet és a miniszterelnök-jelölt kiválasztása mellett szólnia kell a közös lista sorrendjéről is. Az elmúlt hónapokban az ellenzéki pártok egymás szavába vágva tettek hitet az összefogás, a közös indulás mellett. Hogy az ellenzéki szavazók ebbéli elkötelezettségükben megelőzték a politikusaikat, azt a tavalyi európai parlamenti választások mellett az önkormányzati választás bizonyította fényesen. A választói akaratnak a 2022-es szavazólap minden elemében tükröződnie kell, csak így nyerhető el a változást akaró sokaság teljes körű támogatása. Ez azt jelenti, hogy a közös egyéni jelölt mellett a listának is közösnek kell lennie, ahogyan arról már több ellenzéki párt is hitet tett. A listán szereplő nevek sorrendje azonban eddig nem volt tárgya az idejekorán megindult diskurzusnak. Mi azt valljuk, a közös listán vagy legalább a parlamenti mandátumra reálisan esélyes helyeken szereplő ellenzéki politikusok sorrendje éppen annyira nem lehet dohányfüstös hátsó szobák alkujának eredménye, ahogyan az egyéni jelöltek kiválasztása sem.
Van még egy fontos tényező, amiben a 2022-es ellenzéki előválasztásnak különböznie kell a tavalyi főpolgármesteri előválasztástól: idejében ki kell dolgozni az online szavazás biztonságos, átlátható és könnyen kezelhető rendszerét. Ez sem megy majd egyik napról a másikra, ezért is kell elindítani az előválasztásról szóló ellenzéki egyeztetéseket már ebben az évben, legkésőbb a nyár végeztével.
Ha a hatalom embereit az emberek hatalmára akarjuk leváltani, nincs jobb módszer az előválasztásnál.
A szerzők a Párbeszéd társelnökei.
Karácsony Gergely és Szabó Tímea írása eredetileg a Magyar Narancs 2020. július 2-i számában jelent meg. Most újraközöljük online is.
