Publicisztika

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyûlés szeptember 13-i, a kettõs állampolgárságról szóló ügydöntõ népszavazást elrendelõ határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetõség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem errõl a kérdésrõl is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfõ kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetõknek.)

Novák Dezsõ vallomása, miszerint tizenhat éven át szolgálta a III/III-as ügyosztályt, nem ért minket meglepetésként. Augusztusban Tischler János történész a Rubiconban publikált egy jókora csokrot "Nemere" besúgói jelentéseibõl. Ezek alapján minden futballõrült beazonosíthatta õt (az egykori csapattárs Varga Zoltán korábbi interjúja csak célozgatott, többeket is alaptalan gyanúba keverve).

Az SZDSZ Új Generáció (ÚG) - a Népszavával és az MSZP-vel közösen - október 15-én tüntetést szervezett a Terror Háza elé. A nyilas rémuralom elleni fellépésre nagy szükség volt; kár, hogy törvényen kívüli eszközök igénybevételével, a szólásszabadság alkotmányos jogának megcsúfolásával történt.

Mint úgynevezett egyetemi ember (az is volnék, ha már meg kell határoznom magam, miért is ne, mibe kerül), most fel kellene háborodnom, és tüzes, kegyetlenül gunyoros cikkekben ostoroznom a kormányzati rövidlátást, a fukar és szûk látókörû oktatásirányítást, a méltánytalan és értelmetlen elbánást.

Miközben a két kormánypárt a Terror Háza elõtt vonult fel a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján, a Fidesz Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emléktábláját koszorúzta meg a Várban. Sztehlo Gábor a nyilas uralom alatt árvaházaiban zsidó gyerekeket bújtatott; lenyûgözõ bátorságát emlékfával köszönte meg a jeruzsálemi holokauszt-emlékhely, a Jad Vasem.

A most talán sorsdöntõ kongresszusra készülõ MSZP: utódpárt, az MSZMP utódpártja. Az MSZMP úgyszintén utódpárt volt: az MDP utódpártja. Az MDP azon-ban ugyancsak utódpárt volt: a KMP/MKP és (legalábbis formálisan) az MSZDP/SZDP utódpártja. Mindezen pártok célja a szocializmus megvalósítása volt, még ha ennek mivoltáról és a megvalósítás mikéntjérõl eltérõ volt is a véleményük, s még ha - ezt azonban érdemes jól az elménkbe vésni - a "szociáldemokrata" szóban a "szociál" elõtag nem a "szocialista", hanem a "szociális" jelzõt képviseli.

Holnap, a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján élénk mozgolódás várható az Andrássy út 60. elõtt. Napjaink hungaristái hirdettek e napra elõször valami megemlékezésfélét, minek hatására kibontakozott egy nagyobb szabású ellenszervezés, az Új Generáció, a Népszava és a szocialista párt közremûködésével.

A vajdasági tartományi és helyhatósági választások múlt heti, második fordulójának legfõbb tanulságáról immár nem lehet nem tudomást venni.

Fejléc és aláírás nélküli levelet osztogattak a fõvárosi fideszes képviselõk hétfõn az Országház elõtt. Az iromány állítólag annak a Felkai Lászlónak a mûve, akit az akkor még csak kijelölt kormányfõ a miniszterelnöki esküje elõtti napon mentett föl a fõvárosi közigazgatási hivatal élérõl. Jogilag szabályosnak tûnõ módon, a belügyminiszter javaslatára, valami indokféle is elhangzott: új kormányprogram, új szerkezet, új emberek. Ami tipikusan olyan érv, amit, ha igaz, akkor sem hisz el senki.

Igazából egy percig sem volt kétséges, hogy a múlt szerdán minden szocialista és szabaddemokrata képviselõ ott lesz a parlamentben, és Gyurcsány Ferenc kormányfõi megbízatására fog szavazni. Ennek az elõrelátásához még a minimális jóhiszemûség híján is elég lett volna annyi politikai érzék, amennyi egy parafa dugóba szorult. Az a szocialista képviselõ, akit a pártja nemnyomáson kap, nemhogy saját maga tesz pontot politikai karrierje végére, de nyomtalanul tûnik el a Kárpát-medencébõl, leradírozza magát a föld színérõl, a végtelen sötét univerzumba lövi ki magát szupernóvaként. Ilyen hülye ember nincs: legfeljebb olyan hülye ember lehet, aki abban reménykedik, hogy mégis van.

Látszólag lényegtelen dolog, de ha kicsit belegondolunk, mindjárt aránytalanul megnõ a jelentõsége. Lássuk be, maga az olvasás csupán futó kaland a könyvek életében. Többségüket egyszer, ha olvassuk, s még azokat is, amelyekhez rendszeresen visszatérünk, legfeljebb hetekre, hónapokra tartjuk a kezünk ügyében. Fennmaradó szabad idejükben - márpedig ez teszi ki életük jó részét - becsukva, önmagukba burkolózva állnak a polcon, s csak gerincüket fordítják felénk. Az olvasó ember jól ismeri azt az érzést, ahogy idegen lakásba lépve a könyvespolc felé sandít, hogy néhány pillantással fölmérje a terepet. Ismerõsöket keres ilyenkor, otthonos örömmel fedezi föl egy-egy kedves könyvét, vagy éppen gyors következtetésekre jut az idegenül sorakozó címekre alapozva. A könyvek kirajzolódó mintázata a házigazda Rorschach-tesztje, amit azonnal kiértékelünk.

Nehezen lehetett volna szerencsétlenebb idõzítést találni az európai értékekrõl és identitásról nemrég elindított uniós konferenciasorozathoz. Vagy - más nézõpontok szerint - szerencsésebbet. Magyarán olyat, amikor biztosabb, hogy a rendezvény az általánosságokon túl úgysem jut semmire. Ha pedig mégis, akkor azzal hatalmas öngólt rúg. A decemberig tartó kollektív ötletbörze ugyanis egybeesik az EU új szerzõdése kapcsán felettébb kockázatosnak ígérkezõ népszavazások elõkészítésével; a török csatlakozás körül hamarosan felparázsló vitákkal; az eredeti európai modellhez való ragaszkodását illetõen igencsak gyanús Barroso-bizottság hivatalba lépésével; valamint az amerikai elnökválasztás függvényében alakuló helyezkedési manõverekkel.

Most épp az derült ki a szocpárt egykori fenegyerekérõl, hogy pár éve rendszeresen megfordult az Újpesti rakpart 1. szám alatt, Kulcsár Attila bûntanyáján. A K&H Equities egykori brókere összesen 30-50 milliót nyomott a markába. Ferenc mindig éjszaka érkezett, a legteljesebb titoktartás közepette. Szinte nesztelenül - csak a zakójában koccantak össze olykor a vodkásüvegek, hiába bélelte ki a zsebeit a nagymarosi vízlépcsõ titkos tervrajzaival (ezek még környezetvédelmi miniszter korából felejtõdtek nála).