Ki tüntethet?
Az SZDSZ Új Generáció (ÚG) - a Népszavával és az MSZP-vel közösen - október 15-én tüntetést szervezett a Terror Háza elé. A nyilas rémuralom elleni fellépésre nagy szükség volt; kár, hogy törvényen kívüli eszközök igénybevételével, a szólásszabadság alkotmányos jogának megcsúfolásával történt.
Egy jogállamban a politikai nézetek szabadon ütközhetnek, és a polgárok szabadon választhatnak közülük. Csak az az eset lehet kivétel, ha egy nézet nyílt hangoztatását alkotmányjogilag korrekt törvény tiltja. A demokráciának olykor komoly ára van, s ha a hatályos jogszabályok a nyilas eszmék közterületen történõ dicsõítését megengedik, akkor ezt az árat meg kell fizetni. Az SZDSZ a náci ideológiák terjesztésének jogi korlátozására vonatkozó ötleteket azért kritizálja, mert álláspontja szerint minden ilyen kísérlet a szólásszabadság általános korlátozásához vezetne. Megoldás helyett plagizálta az Orbán-kormány egyik ötletét, amely így szól: nem kell neonáci eszmék terjesztését tiltó törvény, de aki nem tetszik nekünk, azt a rendõrség politikai befolyásolásával, illetve a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos garanciáinak kijátszásával eltüntetjük a közterekrõl. A Magyar Jövõ Csoport (MJCS) nevû, nyíltan hungarista szervezet július végén jelentette be, hogy 2004. október 15-én ünnepi megemlékezést kíván celebrálni a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulója tiszteletére a Terror Háza elõtt. Könnyen tehette, hiszen a fennálló jogszabályok alapján ezt semmi sem tiltja. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság (BRFK) tehát kiadta az igazolást arról, hogy a bejelentés hiánytalanul tartalmazza a gyülekezési törvényben meghatározott tartalmi elemeket. Ekkor lépett a színre az Új Generáció, amely ellendemonstráció megtartásáról határozott. Sehogy sem volt ínyére azonban a konfrontáció a hungaristákkal, ezért olyan megoldást próbált keresni, ami a saját politikai érdekének megfelel, ugyanakkor kizárja a szópárbaj lehetõségét Bácsfi Diánával, a MJCS vezetõjével. Az "anyacég", az SZDSZ is beszállt a projekt kidolgozásába, s végül elkészült a nagy terv. Ennek lényege az, hogy az ÚG közterület-használati szerzõdést köt Budapest Fõváros Önkormányzatának várostervezési és városképvédelmi bizott-ságával 2004. október 15-re, az Andrássy út Terror Háza elõtti szakaszára. Így az már nem számít közterületnek, ezért a gyülekezési törvény alapján senki nem demonstrálhat ott. Csak az, akinek a használó megengedi.
H
'szintén szólva nem volt túl eredeti az ötlet, hiszen 2003. január 20-án a hadügyminisztérium utasítására a Hadtörténeti Intézet és Múzeum azért kötött 39 napra szóló közterület-használati szerzõdést az I. kerületi önkormányzattal, hogy a szintén nyíltan hungarista Vér és Becsület Kulturális Egyesület ne tudjon Becsület Napja megemlékezést rendezni 2003. február 11-én és az azt következõ idõszakban, a várból kitörõ német SS-ek, nyilas és reguláris magyar katonák tiszteletére. Rossz lóra tettek azonban a hadügyminisztérium vezetõi, amikor e mellett, a rendkívül nagy publicitással járó megoldás mellett döntöttek, hiszen válaszul a Vér és Becsület Egyesület 2004. február 15-én a korábbi 15 helyett immár 200-300 bajtársuk elõtt tarthatott emlékezést a Kossuth téren, a Néprajzi Múzeum elõtt.
Az ÚG tehát ugyanazt a törvényen kívüli technikát alkalmazta, mint korábban a hadügyi tárca. E furmány azért nevezhetõ törvényen kívülinek, mert nyilvánvalóan színlelt szerzõdésrõl van szó. Az ÚG-nak ugyanis semmi szüksége nem volt közterület-használati szerzõdés megkötésére ahhoz, hogy antifasiszta demonstrációját megtarthassa. Erre a gyülekezési jogról szóló, 1989. évi III. törvény alapján is lehetõsége lett volna. Ha viszont ezt a megoldást választja, akkor egyeztetõ tárgyalást kellett volna folytatnia Bácsfi Diánával arról, hogy a két gyülekezet hol helyezkedjen el a Terror Háza elõtt. A szerzõdés színlelt voltát igazolja az is, hogy az ÚG-nak egyetlen fillért sem kellett fizetnie a fõvárosi önkormányzat számára, amire egyébként minden jogi lehetõség adott. Nyilván ugyanilyen nagylelkûséggel járt volna el a várostervezési és városképvédelmi bizottság, ha Bácsfi Diána kért volna hasonló paraméterekkel közterület-foglalási engedélyt tõle október 15-re. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha ez a technika jogszerûnek minõsül, akkor a várostervezési és városképvédelmi bizottság rendkívüli politikai hatalom birtokosa. Hiszen egy tetszõleges szervezetnek kiadott közterület-foglalási engedély segítségével bármikor bármely szervezet vagy magánszemély szólásszabadsághoz fûzõdõ alkotmányos jogát annullálhatja, beleértve a nemkívánatos politikai pártokét is.
H
A rendõrség sokkal eredetibbnek bizonyult az SZDSZ-nél a gyülekezési törvény kijátszásában. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság jó egy héttel az október 15-i demonstráció elõtt biztonsági-mûveleti területté minõsítette a Terror Házával közvetlenül kapcsolódó járdaszakaszt. A döntést azzal indokolta, hogy így akarja biztosítani a Népszava által kezdeményezett "Virágokkal az újnyilasok ellen" demonstráció biztonságát. Valójában semmilyen veszély nem fenyegette a Népszava rendezõit, hiszen a demonstráció túlnyomó részében egyetlen képviselõjük sem volt jelen a helyszínen. De vajon mivel magyarázható, hogy a Terror Házával közvetlenül kapcsolódó járdaszakasz azon részét is biztonsági-mûveleti területté minõsítették, amely a Népszava rendezvénnyel nem kapcsolódó mellékutcába esett, miközben nem vált biztonsági-mûveleti területté a Terror Házával szomszédos Andrássy út 62. számú házzal közvetlenül kapcsolódó járdaszakasz, noha a Népszava rendezvénye jócskán áthúzódott az utóbbi épület elé is? Ha pedig mégis atrocitásra került volna sor, akkor lett volna igazán baj, hiszen a rendezvény környékén a közel egyhetes demonstráció túlnyomó részében elvétve tartózkodott rendõr. Akkor meg mitõl féltette a BRFK a Terror Háza járdáját? Miért kellett azt kordonnal körülvenni? Véleményem szerint kizárólag azért, hogy oda újfasiszta demonstráló be ne tehesse a lábát. Érvényes jogszabály híján erre csak ez a gyaníthatóan jogtalan technika kínálkozott. Furcsa módon a szigorúan õrzött járdára 2004. október 15-én valaki vagy valakik több száz szál virágot helyeztek Mindszenty József emléktáblája alá, "durván kijátszva a BRFK éberségét".
Történetesen magam is antifasiszta demonstrációt kívántam tartani október 14-én és október 15-én a Terror Háza elõtt. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a magyar parlament 2003. április 7-én a Sztójay-kormány deportálásért felelõs Belügyminisztériumának egyik államtitkáráról, Johan Béláról nevezte el a népegészségügyi programját. Hiába foglalt állást úgy szeptember 15-én a Magyar Tudományos Akadémia, hogy a névadó nem alkalmas személy erre, a magyar kormány foggal-körömmel ragaszkodik a névadóhoz, aki 14 rendeletet adott ki arról, hogyan kell megfosztani zsidó származású orvosokat, bábákat, ápolónõket az állásuktól. A parlamenti pártokat sem érdekelte az eset, köztük a nyilasgyûlölõ SZDSZ-t sem: Fodor Gábornak például legalább háromszor beszéltem az anomáliáról, de nem izgatta fel magát.
Mindenesetre idõben bejelentettem demonstrálási szándékomat, s a BRFK a jogszabályban elõírt 48 órán belül nem jelezte, hogy gond lenne. Lapíd Lajos fõkapitány-helyettes szépen kivárta az utolsó pillanatot, s október 13-án délután mégis megtiltotta a két demonstrációt, azzal, hogy egy, a terület használatára jogosult szervezet nem járult hozzá azokhoz, valamint biztonsági-mûveleti területet is kialakítottak ott. Ötször jeleztem egyeztetési szándékomat a BRFK-nak, mielõtt a tiltó döntés megszületett, mindegyik alkalommal elmondtam, hogy a Terror Háza elõtti négy párhuzamos járdaszakasz bármelyike megfelel a számomra, jelöljük ki a pontos helyet. Erre nem került sor, így a tiltást úgy értelmeztem, hogy az csak a biztonsági-mûveleti területre, illetve az ÚG által lefoglalt területre vonatkozik. Utánanéztem: az ÚG október 14-én nem is volt használó, a szerzõdése csak 15-re vonatkozott. Ezért úgy döntöttem, hogy a Terror Házától számított harmadik járdaszakaszon protestálok. Fél órával késõbb már a VI-VII. kerületi rendõrkapitányság vendégszeretetét élveztem, ahová Lapíd Lajos tiltó döntésére hivatkozva vittek be. Gyorsított szabálysértési eljárást követõen 7 óra múlva távoztam egy 40 ezer forintos bírsággal a zsebemben. Lapíd ezredes tiltása ellen fellebbeztem, s a Fõvárosi Bíróság október 15-én, 17 órakor értesített, hogy hatályon kívül helyezték a BRFK döntését.
H
Elvben akár vissza is mehettem volna a Terror Háza elé a hangfalaimmal, de valami azt súgta, ne tegyem. A Fõvárosi Bíróság ítélete mindenesetre kimondta: mostantól kezdve a BRFK-nak nem lehet egy sajtpapíron megtiltania egy demonstrációt, arról szabályos határozatot kell hoznia, ráadásul döntését nem húzhatja addig, amíg a protestáló már nem élhet jogorvoslattal, hanem tartania kell magát a gyülekezési törvényben elõírt 48 órán belüli kerethez. Ezért már érdemes volt demonstrálni, s van rá esélyem, hogy a bírságot sem kell kifizetnem. Ha mégsem úszom meg, és úgy döntök, nem fizetek, 40 napra elzárnak majd. Négyszer annyit kell ülnöm tiltott antifasiszta demonstráció címén, mint Bácsfi Diánának fasiszta karlendítésért, s akkor ez a fennálló magyar törvények szerint így van rendjén.
