Orbán ünnepel

  • 2004. október 21.

Publicisztika

Miközben a két kormánypárt a Terror Háza elõtt vonult fel a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján, a Fidesz Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emléktábláját koszorúzta meg a Várban. Sztehlo Gábor a nyilas uralom alatt árvaházaiban zsidó gyerekeket bújtatott; lenyûgözõ bátorságát emlékfával köszönte meg a jeruzsálemi holokauszt-emlékhely, a Jad Vasem.

A koszorúzás kétségkívül szép és nemes gesztus volt, és Pokorni Zoltán akkor, amikor arról beszélt, hogy a magyarországi zsidóüldözésekben az áldozatok és a gyilkosok is magyarok voltak, az egyetlen lehetséges igazságot mondta e tárgyban. Mondott mást is, amivel nem okvetlenül értünk egyet (például azt, hogy "a harctereken elhunytak ezrei mind a nyilas uralom közvetett vagy közvetlen áldozatai" voltak) - de egye fene, ennyi belefér. Hogy egy politikus ne csak szavazói egy részének dédelgetett faji világmagyarázatába gázoljon bele, de ugyanazzal a lendülettel elvegye tõlük a Horthy-nosztalgiát is, az biztos kicsit sok lett volna a jóból. Az meg már végképp a mi bajunk, hogy nehezen bírjuk elhessegetni magunktól a gondolatot: a megemlékezésre azért volt szükség, mert a politikai ellenfél nagyban demonstrált - de mindegy az is, miért mentek el, a lényeg, hogy ott voltak.

Pokorni beszédét végighallgatta Orbán Viktor volt miniszterelnök is.

A beszéd után Orbán is elhelyezte a kegyelet virágcsokrát Sztehlo Gábor emléktáblájánál.

Mielõtt ezt megtette volna, Magyarország volt miniszterelnöke a következõ, rögtönzött beszédet nem mondta el. Bár az eseményen nem voltak sokan, a sajtó nyilvánossága felkapta az el nem mondott szavakat, és világgá röpítette e nagy jelentõségû, katartikus nem beszédet.

"Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy mielõtt virágcsokrom e nagyszerû férfiú emlékét megörökítõ tábla elé helyezem, az alkalmat egy személyes, lelkiismereti problémám megoldására használjam fel. Minden látszat ellenére ugyanis maradt bennem annyi jó ízlés, tapintat, nevezzük bárhogy, hogy érezzem: e csokor s a gesztus, amelyre most készülök, önmagában nem elég, sõt, õszintétlen és hazug lenne. Épp annak az embernek az életmûvéhez, magatartásához, halálos kockázatvállalásához lenne méltatlan, akit ünnepelni jöttünk ide.

Az elmúlt években ugyanis sokszor elõfordult, hogy megnyilvánulásaimban olyan célzásokat tettem, olyan szavakat és utalásokat használtam, amelyek éppenséggel ellentétesek mindazokkal az elvekkel, melyeket Sztehlo Gábor bátor élete során követett.

Nos, kedves barátaim, szeretném e kijelentéseimet visszavonni, és bocsánatot kérni miattuk. Nem azoktól, akiket >>esetleg megbántott>félelmet kelthetettBocsánatot kérek legelõször is azért, mert nyilatkozataimmal olyan sajtótermékeket legitimáltam, olyan újságokat és rádiómûsorokat nyilvánítottam a sajátoménak, amelyekben mindennapos a magyar háborús múlt rehabilitálása, elõfordul a holokauszt tagadása, s amelyek uralkodó világnézete a fajelmélet. Sajnálom, hogy ezekre a förmedvényekre a >>nemzeti radikális'szintén fájlalom, hogy egy ízben a magyar Országgyûlésben a náci >>élettér kifejezést használtam, miként azt is, hogy beszédeimben többször >>bankárkormánynak neveztem politikai ellenfeleim kormányát: hiszen tudva tudom, hogy amit én >>bankárnak ejtek, azt sokan >>zsidónak hallják ebben az országban. Bocsánatot kérek azért, mert azt a televízió-mûsort, amelyben egyszer egy közismert angol holokauszttagadó szólalt meg, máskor meg antiszemita zugfirkászok Nobel-díjas írónkon gúnyolódtak alpárian, >>nemzeti konzervatívnak neveztem, és a védelmembe vettem. Mélyen fájlalom, hogy pártom egy vezetõje néhány évvel ezelõtt, kormányom minisztereként a magyarországi >>zsidókérdés >>megvitatását szorgalmazta, miközben mindnyájan jól tudjuk, hogy >>zsidókérdés Magyarországon nincs, csak antiszemita-kérdés van. Helytelenül cselekedtem akkor is, amikor pártfogásomba vettem azt a kezdeményezést, hogy szobrot állítsanak a zsidótörvényeket a magyar Országgyûlés elé terjesztõ miniszterelnöknek.

Egyszerre szolgál mentségemül, és súlyosbítja helyzetem, hogy nem meggyõzõdésbõl, hanem politikai kalkulációból tettem mindezt. Nem csak arra gondolok most, hogy a politikai hatalom megszerzése érdekében számítottam azoknak a választópolgároknak a szavazataira, akik sajnálatosképp még mindig fogékonyak a fajelméletre és a sovinizmusra, és akik minden bajuk mögött a >>zsidót>zsidókat>zsidók<< szítanák, maga is az egyik leggyilkosabb antiszemita közhely.

Mindezekért mélyen szégyellem magam. Szégyellem magam azért, mert részvétlen voltam a holokauszt áldozataival és túlélõivel szemben; és meg sem próbáltam megérteni sok száz ezer honfitársunk legmélyebb, mert a családi, személyes tragédiákból táplálkozó félelmeit. És szégyellem magam azért is, mert e szörnyû bódulatomban, a hatalom megszerzésének mámorában megpróbáltam a nemzetet jókra és rosszakra, magyarokra és nem magyarokra osztani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem, ne vegyék szavaimat valamiféle fogadkozásnak. Jövõbeni tetteim és szavaim úgyis magukért beszélnek majd. Most mindezt pusztán azért kellett elmondanom, hogy tiszta lelkiismerettel vehessek részt mai ünnepségünkön. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket."

A nem beszéd csendje fülsiketítõ volt.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.