Biztos bukás

  • 2004. október 28.

Publicisztika

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyûlés szeptember 13-i, a kettõs állampolgárságról szóló ügydöntõ népszavazást elrendelõ határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetõség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem errõl a kérdésrõl is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfõ kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetõknek.)

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyűlés szeptember 13-i, a kettős állampolgárságról szóló ügydöntő népszavazást elrendelő határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetőség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem erről a kérdésről is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfő kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetőknek.)

Annak a két kérdésnek, amit most a nép elé fognak terjeszteni, nincs valódi értelme. A népszavazási kérdéseknek - és e kettőhöz bátran csapjuk oda a nagy valószínűséggel kiírandó harmadikat a magánosításról - csak pártpolitikai tétjük van. Pontosabban: csak Orbán és a Fidesz számára van tétjük. Orbán mindhárom kérdésben az igen választ támogatja (állítsák le a már leállított kórház-privatizációt; állítsanak le mindenféle magánosítást; könnyítsék meg a magyar nemzetiségű nem magyar állampolgárok honosítását). Sőt, amint azt ő maga is kifejtette a múlt héten, a magánosításról szóló referendumot vízválasztónak tekinti: ha sikertelen lesz az akció, elgondolkodik saját közéleti jövőjén. (És némi habozás után a folytatás mellett fog dönteni; a lottóötösünk lenne ennyire biztos.)

Orbán a számára jó esélyekkel kecsegtető európai parlamenti választások előtt is egyfajta élethalálharcnak állította be a voksolást. Most ugyanezt teszi a leendő privatizációs népszavazással meg a december 5-i referendummal is. Az évekkel ezelőtti sunyítás, majd hezitálás után immár teljes szélességgel felkarolta a határon túli magyarok állampolgárságának az ügyét, sőt Semjén Zsolttal kimondatta titkos vágyát, a szavazati jog megadását is. És ne feledjük azt sem, hogy a kórházprivatizációt támadó munkáspárti kezdeményezéshez pártként csak a Fidesz csatlakozott.

Vajon mi motiválja Orbánban a kényszert, hogy a népet feszt arra próbálja rábírni: lépten-nyomon megerősítse iránta érzett szeretetét? A pszichologizálás ingoványos talaj lenne; s annál is inkább mellőzhetjük, mert van e kérdésre politikailag is kézenfekvő válasz. Orbán Viktornak és pártjának ordítóan nincs érdemi mondanivalója. A volt kormánypárt olyan retorikai és politikai mezőbe manőverezte magát, ahol egyszerűen nincs mód nemhogy a köz dolgainak racionális megvitatására, de épeszű kérdések megfogalmazására sem. Ahol minden dolognak csak két minősége lehet: "magyar" vagy "nem magyar". Ahol nincs más, csak a nacionalizmus. Orbán három válasza a három álkérdésre csak ezt kínálja, és nem mást.

A Fidesz eddig egyetlen listás választást nyert meg pályafutása során, az idei EP-szavazást, amelyen 1 457 750 szavazatot kapott. A kiemelkedő frekvenciájú 2002-es országgyűlési választások első fordulójában a Fidesz-MDF közös lista 2 306 763 voksot gyűjtött. Azt a választást a társadalom óriási jelentőségűnek élte meg - azért, mert az is volt. A szintén rendkívül fontos 1997-es NATO- és 2003-as EU-csatlakozási népszavazásokon az igenek elsöprő többséget kaptak (4, illetve csaknem 3,8 millió szavazatot). Ám 2004 végén a társadalom számára a kórház-privatizáció vagy a határon túliak könnyített honosítása nyilvánvalóan érdektelenebb téma, mint 1997-ben a NATO-csatlakozás.

A törvény értelmében a népszavazás akkor eredményes, ha az összes szavazásra jogosult 25 százaléka plusz még egy polgár ugyanazt a választ adja a föltett kérdésre. Ehhez több mint kétmillió szavazó azonos válasza szükséges. Orbánnak most néhány hét alatt kell mozgósítania híveit két, a legtöbb ember számára minimum homályos ügy támogatására. A győzelemhez tudniillik alig valamivel kevesebb voksra van szüksége, mint a példátlan aktivitás mellett lezajlott két évvel ezelőtti választásokon. Gyorsan mozgósítani csak hiszterizálással lehet (és Orbán nagy mester ebben). Ennek azonban még a nyárinál is erőteljesebbnek kell lennie: másfél millió szavazattal Orbán semmire sem megy. A polgárháborús hangulatra karácsony előtt nyilván roppant fogékonyak lesznek az emberek; a durvulás még azokat az antiorbánistákat is eltántoríthatja a részvételtől, akik amúgy igent mondanának a honosítás könnyítésére. Az MSZP-nek az értelmes, őszinte beszéden és annak hatékony közlésén kívül lényegében semmit sem kell tennie, hogy Orbán Viktor a biztos bukásba kormányozza magát.

Az állampolgárság és a magánosítás ügye pedig ott fog rendeződni, ahol a helyük van: az Országgyűlésben és az államigazgatás hivatalaiban.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.