Biztos bukás

  • 2004. október 28.

Publicisztika

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyûlés szeptember 13-i, a kettõs állampolgárságról szóló ügydöntõ népszavazást elrendelõ határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetõség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem errõl a kérdésrõl is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfõ kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetõknek.)

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyűlés szeptember 13-i, a kettős állampolgárságról szóló ügydöntő népszavazást elrendelő határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetőség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem erről a kérdésről is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfő kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetőknek.)

Annak a két kérdésnek, amit most a nép elé fognak terjeszteni, nincs valódi értelme. A népszavazási kérdéseknek - és e kettőhöz bátran csapjuk oda a nagy valószínűséggel kiírandó harmadikat a magánosításról - csak pártpolitikai tétjük van. Pontosabban: csak Orbán és a Fidesz számára van tétjük. Orbán mindhárom kérdésben az igen választ támogatja (állítsák le a már leállított kórház-privatizációt; állítsanak le mindenféle magánosítást; könnyítsék meg a magyar nemzetiségű nem magyar állampolgárok honosítását). Sőt, amint azt ő maga is kifejtette a múlt héten, a magánosításról szóló referendumot vízválasztónak tekinti: ha sikertelen lesz az akció, elgondolkodik saját közéleti jövőjén. (És némi habozás után a folytatás mellett fog dönteni; a lottóötösünk lenne ennyire biztos.)

Orbán a számára jó esélyekkel kecsegtető európai parlamenti választások előtt is egyfajta élethalálharcnak állította be a voksolást. Most ugyanezt teszi a leendő privatizációs népszavazással meg a december 5-i referendummal is. Az évekkel ezelőtti sunyítás, majd hezitálás után immár teljes szélességgel felkarolta a határon túli magyarok állampolgárságának az ügyét, sőt Semjén Zsolttal kimondatta titkos vágyát, a szavazati jog megadását is. És ne feledjük azt sem, hogy a kórházprivatizációt támadó munkáspárti kezdeményezéshez pártként csak a Fidesz csatlakozott.

Vajon mi motiválja Orbánban a kényszert, hogy a népet feszt arra próbálja rábírni: lépten-nyomon megerősítse iránta érzett szeretetét? A pszichologizálás ingoványos talaj lenne; s annál is inkább mellőzhetjük, mert van e kérdésre politikailag is kézenfekvő válasz. Orbán Viktornak és pártjának ordítóan nincs érdemi mondanivalója. A volt kormánypárt olyan retorikai és politikai mezőbe manőverezte magát, ahol egyszerűen nincs mód nemhogy a köz dolgainak racionális megvitatására, de épeszű kérdések megfogalmazására sem. Ahol minden dolognak csak két minősége lehet: "magyar" vagy "nem magyar". Ahol nincs más, csak a nacionalizmus. Orbán három válasza a három álkérdésre csak ezt kínálja, és nem mást.

A Fidesz eddig egyetlen listás választást nyert meg pályafutása során, az idei EP-szavazást, amelyen 1 457 750 szavazatot kapott. A kiemelkedő frekvenciájú 2002-es országgyűlési választások első fordulójában a Fidesz-MDF közös lista 2 306 763 voksot gyűjtött. Azt a választást a társadalom óriási jelentőségűnek élte meg - azért, mert az is volt. A szintén rendkívül fontos 1997-es NATO- és 2003-as EU-csatlakozási népszavazásokon az igenek elsöprő többséget kaptak (4, illetve csaknem 3,8 millió szavazatot). Ám 2004 végén a társadalom számára a kórház-privatizáció vagy a határon túliak könnyített honosítása nyilvánvalóan érdektelenebb téma, mint 1997-ben a NATO-csatlakozás.

A törvény értelmében a népszavazás akkor eredményes, ha az összes szavazásra jogosult 25 százaléka plusz még egy polgár ugyanazt a választ adja a föltett kérdésre. Ehhez több mint kétmillió szavazó azonos válasza szükséges. Orbánnak most néhány hét alatt kell mozgósítania híveit két, a legtöbb ember számára minimum homályos ügy támogatására. A győzelemhez tudniillik alig valamivel kevesebb voksra van szüksége, mint a példátlan aktivitás mellett lezajlott két évvel ezelőtti választásokon. Gyorsan mozgósítani csak hiszterizálással lehet (és Orbán nagy mester ebben). Ennek azonban még a nyárinál is erőteljesebbnek kell lennie: másfél millió szavazattal Orbán semmire sem megy. A polgárháborús hangulatra karácsony előtt nyilván roppant fogékonyak lesznek az emberek; a durvulás még azokat az antiorbánistákat is eltántoríthatja a részvételtől, akik amúgy igent mondanának a honosítás könnyítésére. Az MSZP-nek az értelmes, őszinte beszéden és annak hatékony közlésén kívül lényegében semmit sem kell tennie, hogy Orbán Viktor a biztos bukásba kormányozza magát.

Az állampolgárság és a magánosítás ügye pedig ott fog rendeződni, ahol a helyük van: az Országgyűlésben és az államigazgatás hivatalaiban.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.