Publicisztika

"Miért nem merült fel benne, hogy törvény ide vagy oda, ez a pénz nem jár neki, azért, mert azt az adófizetõk adták össze, köztük a nálánál nagyságrendekkel szegényebbek? Hogy a parlament alelnökének akkor is türtõztetnie kell magát és családját az állami támogatásoktól, ha egyébként már régóta foglalkoznak mezõgazdasággal, és a földdel kelnek meg fekszenek? És ha ezt nem érti, mennyi pénzre mondaná, hogy elég? Hanyadik százmilliónál kezdene el pirulni, hogy nem, ezt már nem kérem, hisz gazdag ember vagyok, és adják másnak?" - írtuk nem is olyan régen e hasábokon, Wekler Ferenc ültetvényes ügyei kapcsán.

Gyurcsány Ferenc egyik elsõ miniszterelnöki elképzelése szerint a pénzügyi intézmények nyereségadóját 24 százalékra kell emelni az eddigi 16 százalék helyett, amit az összes többi iparágban kell fizetni. Az intézkedés miatt komoly tiltakozás indult, az OTP például megfenyegette a kormányt, hogy nyereséges tevékenységeit Szlovákiába telepíti át. Felvetõdött az is, hogy az intézkedés diszkriminatív, és ezért alkotmányellenes. Az ilyen típusú adó azonban közgazdaságilag is elég nehezen védhetõ - errõl szól ez az írás.

Azt az alapos vizsgálatot, amely - akár független szakértõk részvételével - feltárja a moszkvai túszdráma minden részletét, beleértve az elõzményeket és a következményeket, akkor is el kellene végezni, ha ezt még az orosz társadalom többsége sem igényli, és a politikusok között is kisebbségben vannak azok, akik szükségesnek tartják. Meg kell ezt tenni annak ellenére is, hogy aligha vitatható: a Kreml mozgástere a túszválság óráiban rendkívül szûk volt. (...) Világosan kell látnunk, hogy hol történtek csupán kommunikációs hibák, és hol másfajta tévedések. Esetleg olyanok, amelyek tanulságait rendkívül komolyan kell venni, és felelõseit, ha voltak ilyenek, meg kell büntetni. Mindezzel szembe kell nézni. Már csak azért is, mert ez nem gyengítene meg senkit - sõt csak erõsítené Oroszországot" - írtam két évvel ezelõtt, a Dubrovka utcai túszdrámát követõ napokban e lap hasábjain.

Orbán Viktor otthon felejtette az útlevelét, amikor a hét végén Romániába igyekezett egy református templom szentelésére. Megesik az ilyen néha mindenkivel, az õ feje sem káptalan. Ugyanakkor Zilahligeten nyilván várták nagyon, világos: ilyenkor valamit tenni kell, rapid megoldásra van szükség. Mezei halandó ilyenkor fogja a telefont, és odaszól: "Bocsánatot kérek, de voltam olyan kretén, egyszersmind olyan tiszteletlen veletek, barátaim, hogy ez a malõr megesett. Most mentem a menthetõt, üstöllést inalok haza érte, az anyósom lehozza a Moszkva térig, azzal is idõt nyerünk, de így is rámegy fél nap a hülyeségemre. Ha tudtok, várjatok meg, legalább az áldomással! Ígérem sietek, ahogy tudok!" Tudjuk, Orbán Viktor nem így járt el, ugrasztotta a külügyet, ugyan jár-nák már ki neki ezt a kicsiséget. A külügy meg kijárta. Király! De miért?

A Gyurcsány Ferenc belengette bankadó sokféleképpen értékelhetõ (szakmai interpretációját lásd a 16. oldalon), most csak azzal a hatással foglalkozunk, amit a bejelentés a politikai erõtérben váltott ki. Noha az ötlet célja nyilvánvaló (a méretes hiánnyal küszködõ államnak nagy és biztos bevételre van szüksége anélkül, hogy a lakosság terheit növelné, legalábbis közvetlenül), s különösebben eredetinek sem mondható (a közelmúltban Kökény Mihály egészségügyi miniszter próbálta feltölteni az üres gyógyszerkasszát a gyártók profitjának a rovására, míg pár éve, egy árvíz után Orbán Viktor szeretett volna a biztosítók zsebében matatni), jól érzékelhetõ zavart okozott az ellenzék soraiban. Gyurcsány a Fideszre emlékeztetõ módon indította (bankár- és gazdagellenes húrok rezgetése) s folytatta akcióját (az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának dörgedelme után nem visszakozott, hanem legyintett, és megerõsítette szándékát), ami ellenfeleit szemmel láthatóan felkészületlenül érte.

Kezdetben volt a dal. Rigmusok, ráolvasó énekek, dalok születéshez, halálhoz, bármilyen gyülekezéshez, örömhöz, gyászhoz, gyógyításhoz, rontáshoz, esõhöz, naphoz, terméshez, betakarításhoz, istenhez, ördöghöz, szerelemhez, váláshoz, munkadal a munkához, bordal a borhoz. Énekek éneke.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csalás gyanúja miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, mivel egy "dokumentumokkal alátámasztott bejelentés szerint" 33 orvos dobozonként 2-4 ezer forintért szív- és keringési betegségek elleni gyógyszereket írt föl.

A szabadkai származású Kosztolányi Dezsõ a harmincas években "hazajött" Budapestrõl, s meglátogatott egy palicsi iskolát, majd keserûen jegyezte le a naplójába: pár év múlva itt egy magyar sem lesz. Tévedett, de még nem tudjuk, mekkorát.

Szeptember elsejével az eddig ismert, csaknem száz százalékban állami tulajdonú Bábolna Rt. lényegében a múlté lett. A tulajdonos állam - úgy tudni: a cég jelenlegi vezetésének a koncepció-ját elfogadva - úgy döntött, hogy a korábban a nemzetközi piacon is meglehetõs hírnevet szerzõ vállalatot jogutód nélkül felszámolja, részeit veszteséges és nyereségessé tehetõ egységekre válogatja szét. Az elõbbiek eszközeit értékesítik, az utóbbiakat privatizálják.

Salgó László, a távozófélben lévõ rendõrkapitány a múlt héten arról mennydörgött, hogy a rendõrség a törvényes keretek közt a legmesszebbmenõkig elhatolva, teljes szigorral fog fellépni a hungarista porcelánnácik október 15-re tervezett tüntetése ellen. Bár nem lehetett tudni, pontosan mire gondolt (se szó, se beszéd leverik a zöldingeseket? bezsuppolják õket, ahogy kiteszik a lábukat az Andrássy útra? vagy megvárják, míg elõhúznak egy nyilaskeresztet? és ha nem húznak?), a fõkapitány elszántsága a vonatkozó jogszabályok ismeretében inkább nevetséges volt, mint megnyugtató.

"Egyértelmûen kimutatható, hogy Annus Adrián Athénban leadott két vizeletmintája nem egy embertõl származik - ez áll a NOB végleges jegyzõkönyvében, amelyet a napokban juttattak el a Magyar Olimpiai Bizottsághoz" - tudatja a Népszabadság keddi száma címoldalon.

Hétfõn megkezdõdött az Országgyûlés õszi ülésszaka, ami a kormányfõ elhajtása, a miniszterelnök-jelölt kongresszusi megválasztása és az MDF-es belgyomrozás miatt a megszokottnál érdekesebbnek ígérkezett. A várakozásoknak az elsõ nap összességében nem felelt meg, mivel egyelõre mindenki a régi formáját hozta.

Mérsékelt örömünkre máris médiasztár vált a lapunk által felfedezett Bácsfi Diánából, s immár a fõpolgármester, felkért történész szakértõk, a BRFK és a baloldali kereskedelmi rádió vállvetve rágódnak a jól megérdemelt feledésbõl feltámadt hungarista mozgalom ideológiai és szimbolikus finomságai felett.

A széki Bertalan-nap egyike azoknak az erdélyi ünnepeknek, melyek egy magyar többségû község vallásos szertartásából az elmúlt években az össznemzeti eszmét hirdetõ szimbolikus politikai akcióvá alakultak át. Az ünnepi szónoklatokban a nemzeti kultúra és a megmaradás szimbólumává emelt székiek többsége az év nagy részében vendégmunkásként dolgozik Magyarországon.