Októberi péntek

  • 2004. október 14.

Publicisztika

Holnap, a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján élénk mozgolódás várható az Andrássy út 60. elõtt. Napjaink hungaristái hirdettek e napra elõször valami megemlékezésfélét, minek hatására kibontakozott egy nagyobb szabású ellenszervezés, az Új Generáció, a Népszava és a szocialista párt közremûködésével.

Úgy történik tehát minden, ahogyan az elvárható, ahogyan az helyes. Megjelenik 14-29 agybeteg vagy garázda és százszor, kétszázszor annyi tisztességes ember, akik ily módon juttatják kifejezésre, hogy az ország nem kér a hungaristákból. (Elképzelhetõ, hogy a fellépõ plasztiknyilasok számát alulbecsültük, hisz a vár-ható tévészereplés nyilván magnetikus hatású. Összejönnek tán negyvenen is.) Rendbontásra remélhetõleg nem kerül sor, az e téren mérsékelt sikerekre büszke rendõrség tán csak megbirkózik az ellenérdekeltek elkülönítésével, még akkor is, ha a Lelkiismeret 88 hobbinácijai a híresztelések szerint ugyanekkor a Szabadság téren, a szovjet emlékmûnél kívánnak handabandázni. Lesz nagy híradózás, fényképezkedés, aztán vége a cirkusznak. És ha vége lesz, mindenki el is felejtheti az egészet. Az agyalapi hungaristák azért, mert számukra is a napnál világosabbá kell váljék, Magyarország nem kér az eszméikbõl és tüntetéseikbõl. A többiek ugyanezért: mert látni fogják, a szemetet eltakarítani elég kimenni az utcára. És tényleg nincs szükség arra, hogy a parlament szigorítsa a gyülekezési törvényt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.