Most épp az derült ki a szocpárt egykori fenegyerekéről, hogy pár éve rendszeresen megfordult az Újpesti rakpart 1. szám alatt, Kulcsár Attila bűntanyáján. A K&H Equities egykori brókere összesen 30-50 milliót nyomott a markába. Ferenc mindig éjszaka érkezett, a legteljesebb titoktartás közepette. Szinte nesztelenül - csak a zakójában koccantak össze olykor a vodkásüvegek, hiába bélelte ki a zsebeit a nagymarosi vízlépcső titkos tervrajzaival (ezek még környezetvédelmi miniszter korából felejtődtek nála). A pénzt mindég rögtön a találkozók előtt vitték Kulcsárnak magas rangú rendőrnyomozók, akik a Duna felől közelítették meg az objektumot a legmodernebb búvárruhában. Csak ezeknek a ruháknak az anyagában benne volt vagy négy kilométer autópálya plusz egy felüljáró! A jelszó az volt, hogy "Pufajka?", a válasz meg "Hálózat!". Baja többnyire nagyon sietett: amikor Kulcsár az ötvenedik millió tiszteletére koccintani akart, az államtitkár hárított: "Máma még a komputerokat is kell lopnom" - dörmögte, majd elviharzott.
Emlékeznek még az "olajtanúra"? 2000 nyarán Nógrádi Zsolt néhány óra leforgása alatt hírbe hozott egy szekérderék politikust - az uralkodó koreszmének megfelelően csak a MIÉP és a Fidesz maradt tiszta -, hogy aztán kis idő múlva a totális érdektelenségbe fulladjon az egész ügy. Aztán néhány politikus tényfeltáró hevületének köszönhetően sikerült semmit meg nem tudnunk a rendszerváltó Magyarország legnagyobb és legsötétebb illegális iparágáról. Erős a gyanúnk, hogy valami hasonló alakul a szemünk láttára a K&H-ügyben is: az ellenőrizetlen vallomások nyilvánosságra kerülése - ezek épp úgy lehetnek értékes információk, mint tudatos hazugságok, ezt tán még Kövér László sem tudja (ez csak vicc volt) -, az őrizetbe vett bank- és cégvezetők nevetséges óvadék ellenében való szabadon engedése legalábbis erre utal. (Arra a butaságra, hogy Kulcsár vallomása úgymond "köziratba foglalt" - a vallomást közlő lap sugallata szerint ez lenne a hitelesség szinonimája -, ne vesztegessünk szót.)
Van mégis egy lényeges különbség: az olajügy parlamenti tárgyalása idején Polt Péter mindvégig higgadt és korrekt maradt. A brókerügyben viszont magatartása egyre furcsább: kezdve attól a pillanattól, amikor az ügyészség párhuzamos nyomozást indított a rendőrséggel, s folytatva azzal, hogy az utóbbit egyre nyilvánvalóbban igyekeznek kiszorítani a vizsgálatból - akár a rendőri nyomozás irányítóinak kíméletlen eltávolításával, akár a gyanúsítottak, Kulcsár és Rejtő E. Tibor bankvezető ügyészségi kezelésével. S most itt az újabb fordulat, a jobboldali napilapban folytatásokban megjelenő Kulcsár-vallomás. Aminél csak Polt reagálása a különösebb: ő ugyan nem fog vizsgálódni az esetleges kiszivárogtatás miatt, mert 1. úgysem az ügyészség a hunyó, akkor meg minek, 2. nem államtitkokról van szó, minek pattogna tehát. Közben gyanúba keverték a Kulcsár-üggyel foglalkozó teljes felső rendőri vezetést; és a nyomozókat nyilván nagyon megnyugtatta, hogy Polt biztosította a napokban kinevezett új országos rendőrfőkapitányt, ugyan már, nem kell komolyan venni, Kulcsár összevissza beszél, az újságok meg mindent lehoznak, spongyát rá! Az egyik humorát vesztő főrendőr ki is fakadt, hogy a Legfőbb Ügyészség egyértelműen megvezeti a rendőrséget és a közvéleményt. És Polt nem csak a brókerügyben beszél összevissza. Szervezete épp a közelmúltban kapott egy akkora maflást a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy a fal adta a másikat: a jogegységi tanács határozata az ügyészség értelmezésével szemben megállapította, hogy nem ügyészségi monopólium az állami vagyont herdálók szembeni fellépés, tehát ez esetben is indokolt eszköz a pótmagánvád intézménye. (Kész szerencse, hogy épp a hét elején hozták nyilvánosságra: Polt már hónapokkal ezelőtt kimerítő válaszban oszlatta el a Fidesz aggályait Gyurcsány Ferenc üdülőszerzése ügyében: szerinte nem történt semmi törtvénytelen vagy jó erkölcsbe ütköző dolog. Még kételkedni kezdtünk volna legfőbb ügyészünk pártatlanságában!)
Hogy sikerül-e a brókerbotrányt a Fidesznek ráverni a szocialista pártra - még azelőtt, hogy a bíróság hozzászagolhatna a sikkasztási ügyhöz, s hogy a hírbe hozott rendőrök és politikusok egyáltalán esélyt kapnának a védekezésre - e pillanatban nem tudható. E sötét manipulációsorozatnak egy eredménye bizonyosan lesz - az állami intézményekbe vetett bizalom megrendülése s annak a hitnek a szertefoszlása, hogy az igazságszolgáltatás racionális és semleges. A demokratikus államélet minősége jóvátehetetlenül romlik.
