Már megint a Baja Ferenc!

  • 2004. szeptember 30.

Publicisztika

Most épp az derült ki a szocpárt egykori fenegyerekérõl, hogy pár éve rendszeresen megfordult az Újpesti rakpart 1. szám alatt, Kulcsár Attila bûntanyáján. A K&H Equities egykori brókere összesen 30-50 milliót nyomott a markába. Ferenc mindig éjszaka érkezett, a legteljesebb titoktartás közepette. Szinte nesztelenül - csak a zakójában koccantak össze olykor a vodkásüvegek, hiába bélelte ki a zsebeit a nagymarosi vízlépcsõ titkos tervrajzaival (ezek még környezetvédelmi miniszter korából felejtõdtek nála).

Most épp az derült ki a szocpárt egykori fenegyerekéről, hogy pár éve rendszeresen megfordult az Újpesti rakpart 1. szám alatt, Kulcsár Attila bűntanyáján. A K&H Equities egykori brókere összesen 30-50 milliót nyomott a markába. Ferenc mindig éjszaka érkezett, a legteljesebb titoktartás közepette. Szinte nesztelenül - csak a zakójában koccantak össze olykor a vodkásüvegek, hiába bélelte ki a zsebeit a nagymarosi vízlépcső titkos tervrajzaival (ezek még környezetvédelmi miniszter korából felejtődtek nála). A pénzt mindég rögtön a találkozók előtt vitték Kulcsárnak magas rangú rendőrnyomozók, akik a Duna felől közelítették meg az objektumot a legmodernebb búvárruhában. Csak ezeknek a ruháknak az anyagában benne volt vagy négy kilométer autópálya plusz egy felüljáró! A jelszó az volt, hogy "Pufajka?", a válasz meg "Hálózat!". Baja többnyire nagyon sietett: amikor Kulcsár az ötvenedik millió tiszteletére koccintani akart, az államtitkár hárított: "Máma még a komputerokat is kell lopnom" - dörmögte, majd elviharzott.

Emlékeznek még az "olajtanúra"? 2000 nyarán Nógrádi Zsolt néhány óra leforgása alatt hírbe hozott egy szekérderék politikust - az uralkodó koreszmének megfelelően csak a MIÉP és a Fidesz maradt tiszta -, hogy aztán kis idő múlva a totális érdektelenségbe fulladjon az egész ügy. Aztán néhány politikus tényfeltáró hevületének köszönhetően sikerült semmit meg nem tudnunk a rendszerváltó Magyarország legnagyobb és legsötétebb illegális iparágáról. Erős a gyanúnk, hogy valami hasonló alakul a szemünk láttára a K&H-ügyben is: az ellenőrizetlen vallomások nyilvánosságra kerülése - ezek épp úgy lehetnek értékes információk, mint tudatos hazugságok, ezt tán még Kövér László sem tudja (ez csak vicc volt) -, az őrizetbe vett bank- és cégvezetők nevetséges óvadék ellenében való szabadon engedése legalábbis erre utal. (Arra a butaságra, hogy Kulcsár vallomása úgymond "köziratba foglalt" - a vallomást közlő lap sugallata szerint ez lenne a hitelesség szinonimája -, ne vesztegessünk szót.)

Van mégis egy lényeges különbség: az olajügy parlamenti tárgyalása idején Polt Péter mindvégig higgadt és korrekt maradt. A brókerügyben viszont magatartása egyre furcsább: kezdve attól a pillanattól, amikor az ügyészség párhuzamos nyomozást indított a rendőrséggel, s folytatva azzal, hogy az utóbbit egyre nyilvánvalóbban igyekeznek kiszorítani a vizsgálatból - akár a rendőri nyomozás irányítóinak kíméletlen eltávolításával, akár a gyanúsítottak, Kulcsár és Rejtő E. Tibor bankvezető ügyészségi kezelésével. S most itt az újabb fordulat, a jobboldali napilapban folytatásokban megjelenő Kulcsár-vallomás. Aminél csak Polt reagálása a különösebb: ő ugyan nem fog vizsgálódni az esetleges kiszivárogtatás miatt, mert 1. úgysem az ügyészség a hunyó, akkor meg minek, 2. nem államtitkokról van szó, minek pattogna tehát. Közben gyanúba keverték a Kulcsár-üggyel foglalkozó teljes felső rendőri vezetést; és a nyomozókat nyilván nagyon megnyugtatta, hogy Polt biztosította a napokban kinevezett új országos rendőrfőkapitányt, ugyan már, nem kell komolyan venni, Kulcsár összevissza beszél, az újságok meg mindent lehoznak, spongyát rá! Az egyik humorát vesztő főrendőr ki is fakadt, hogy a Legfőbb Ügyészség egyértelműen megvezeti a rendőrséget és a közvéleményt. És Polt nem csak a brókerügyben beszél összevissza. Szervezete épp a közelmúltban kapott egy akkora maflást a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy a fal adta a másikat: a jogegységi tanács határozata az ügyészség értelmezésével szemben megállapította, hogy nem ügyészségi monopólium az állami vagyont herdálók szembeni fellépés, tehát ez esetben is indokolt eszköz a pótmagánvád intézménye. (Kész szerencse, hogy épp a hét elején hozták nyilvánosságra: Polt már hónapokkal ezelőtt kimerítő válaszban oszlatta el a Fidesz aggályait Gyurcsány Ferenc üdülőszerzése ügyében: szerinte nem történt semmi törtvénytelen vagy jó erkölcsbe ütköző dolog. Még kételkedni kezdtünk volna legfőbb ügyészünk pártatlanságában!)

Hogy sikerül-e a brókerbotrányt a Fidesznek ráverni a szocialista pártra - még azelőtt, hogy a bíróság hozzászagolhatna a sikkasztási ügyhöz, s hogy a hírbe hozott rendőrök és politikusok egyáltalán esélyt kapnának a védekezésre - e pillanatban nem tudható. E sötét manipulációsorozatnak egy eredménye bizonyosan lesz - az állami intézményekbe vetett bizalom megrendülése s annak a hitnek a szertefoszlása, hogy az igazságszolgáltatás racionális és semleges. A demokratikus államélet minősége jóvátehetetlenül romlik.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.