Szüret és termés

  • 2004. szeptember 30.

Publicisztika

"Miért nem merült fel benne, hogy törvény ide vagy oda, ez a pénz nem jár neki, azért, mert azt az adófizetõk adták össze, köztük a nálánál nagyságrendekkel szegényebbek? Hogy a parlament alelnökének akkor is türtõztetnie kell magát és családját az állami támogatásoktól, ha egyébként már régóta foglalkoznak mezõgazdasággal, és a földdel kelnek meg fekszenek? És ha ezt nem érti, mennyi pénzre mondaná, hogy elég? Hanyadik százmilliónál kezdene el pirulni, hogy nem, ezt már nem kérem, hisz gazdag ember vagyok, és adják másnak?" - írtuk nem is olyan régen e hasábokon, Wekler Ferenc ültetvényes ügyei kapcsán.

"Miért nem merült fel benne, hogy törvény ide vagy oda, ez a pénz nem jár neki, azért, mert azt az adófizetők adták össze, köztük a nálánál nagyságrendekkel szegényebbek? Hogy a parlament alelnökének akkor is türtőztetnie kell magát és családját az állami támogatásoktól, ha egyébként már régóta foglalkoznak mezőgazdasággal, és a földdel kelnek meg fekszenek? És ha ezt nem érti, mennyi pénzre mondaná, hogy elég? Hanyadik százmilliónál kezdene el pirulni, hogy nem, ezt már nem kérem, hisz gazdag ember vagyok, és adják másnak?" - írtuk nem is olyan régen e hasábokon, Wekler Ferenc ültetvényes ügyei kapcsán.

Miért gondolkodnánk másként akkor, ha az érintettet Orbán Viktornak hívják, s ha az illető nem a parlament alelnöke, hanem a legnagyobb ellenzéki párt vezére, nota bene: amikor ő - illetve a felesége - kapta meg a vissza nem térítendő támogatást, éppen az ország miniszterelnöke volt?

Talán azért, mert Orbán úgy nyilatkozott, hogy mindez törvényes és tisztességes volt?

Talán azért, mert a főnök szennyesét oly igyekvőn tisztára mosni próbáló jobboldali sajtó szerint az ilyesmi alanyi jogon jár, mint a gyes (amiből nyilván azt a szép birtokot vásárolták)?

Talán azért, mert sokan, nagyon sokan azt hiszik, hogy az egésznek úgy sem lesz semmiféle következménye? De lesz. Lesz, még akkor is, ha abban mi is biztosak vagyunk, hogy Orbán Viktor nem vonja le a megfelelő következtetéseket - ha rajta múlik - soha. Ám nem rajta múlik, annyi szent! Egy társadalom érettsége, egy demokrácia szilárdsága pompásan mérhető azon, hogy a polgárai meddig tűrik, hogy választott vezetői a rovásukra hizlalják földjeiket és bankszámláikat. A magyar társadalomnak megvan a magához való esze, ezt például a parlamenti választások mindegyikén bizonyította. Így lesz 2006-ban is, noha nyilván vannak olyanok, akik azt képzelik, ugyan ki fog akkor erre már emlékezni.

A felnyalt összeg, mióta szóba került, 40-ről 60 millióra duzzadt. Aki most ezt törvényesnek és tisztességesnek tartja, tapasztalataink szerint másfél év múlva sem fogja másként látni, s addig is ebben a szellemben fog tevékenykedni. De akkor eljön a megmérettetés és a fizetés ideje.

Figyelmébe ajánljuk