Szüret és termés

  • 2004. szeptember 30.

Publicisztika

"Miért nem merült fel benne, hogy törvény ide vagy oda, ez a pénz nem jár neki, azért, mert azt az adófizetõk adták össze, köztük a nálánál nagyságrendekkel szegényebbek? Hogy a parlament alelnökének akkor is türtõztetnie kell magát és családját az állami támogatásoktól, ha egyébként már régóta foglalkoznak mezõgazdasággal, és a földdel kelnek meg fekszenek? És ha ezt nem érti, mennyi pénzre mondaná, hogy elég? Hanyadik százmilliónál kezdene el pirulni, hogy nem, ezt már nem kérem, hisz gazdag ember vagyok, és adják másnak?" - írtuk nem is olyan régen e hasábokon, Wekler Ferenc ültetvényes ügyei kapcsán.

"Miért nem merült fel benne, hogy törvény ide vagy oda, ez a pénz nem jár neki, azért, mert azt az adófizetők adták össze, köztük a nálánál nagyságrendekkel szegényebbek? Hogy a parlament alelnökének akkor is türtőztetnie kell magát és családját az állami támogatásoktól, ha egyébként már régóta foglalkoznak mezőgazdasággal, és a földdel kelnek meg fekszenek? És ha ezt nem érti, mennyi pénzre mondaná, hogy elég? Hanyadik százmilliónál kezdene el pirulni, hogy nem, ezt már nem kérem, hisz gazdag ember vagyok, és adják másnak?" - írtuk nem is olyan régen e hasábokon, Wekler Ferenc ültetvényes ügyei kapcsán.

Miért gondolkodnánk másként akkor, ha az érintettet Orbán Viktornak hívják, s ha az illető nem a parlament alelnöke, hanem a legnagyobb ellenzéki párt vezére, nota bene: amikor ő - illetve a felesége - kapta meg a vissza nem térítendő támogatást, éppen az ország miniszterelnöke volt?

Talán azért, mert Orbán úgy nyilatkozott, hogy mindez törvényes és tisztességes volt?

Talán azért, mert a főnök szennyesét oly igyekvőn tisztára mosni próbáló jobboldali sajtó szerint az ilyesmi alanyi jogon jár, mint a gyes (amiből nyilván azt a szép birtokot vásárolták)?

Talán azért, mert sokan, nagyon sokan azt hiszik, hogy az egésznek úgy sem lesz semmiféle következménye? De lesz. Lesz, még akkor is, ha abban mi is biztosak vagyunk, hogy Orbán Viktor nem vonja le a megfelelő következtetéseket - ha rajta múlik - soha. Ám nem rajta múlik, annyi szent! Egy társadalom érettsége, egy demokrácia szilárdsága pompásan mérhető azon, hogy a polgárai meddig tűrik, hogy választott vezetői a rovásukra hizlalják földjeiket és bankszámláikat. A magyar társadalomnak megvan a magához való esze, ezt például a parlamenti választások mindegyikén bizonyította. Így lesz 2006-ban is, noha nyilván vannak olyanok, akik azt képzelik, ugyan ki fog akkor erre már emlékezni.

A felnyalt összeg, mióta szóba került, 40-ről 60 millióra duzzadt. Aki most ezt törvényesnek és tisztességesnek tartja, tapasztalataink szerint másfél év múlva sem fogja másként látni, s addig is ebben a szellemben fog tevékenykedni. De akkor eljön a megmérettetés és a fizetés ideje.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."