"Egyértelműen kimutatható, hogy Annus Adrián Athénban leadott két vizeletmintája nem egy embertől származik - ez áll a NOB végleges jegyzőkönyvében, amelyet a napokban juttattak el a Magyar Olimpiai Bizottsághoz" - tudatja a Népszabadság keddi száma címoldalon.
Megpecsételtetett tehát. Most már hivatalos papírunk is van róla: csaltunk. Nem mintha túlságosan reménykedtünk volna, hogy bármi is jobbra fordul... Sőt, azt is mondhatnánk, mi tudtuk. De mindenki tudta. A versenyek utáni végtelenül kínos hercehurca a legnaivabb szemlélő számára is napnál világosabbá tette, mekkora disznóság történt. Mégis minden úgy történt, mintha nem tudná senki. Vagy mintha máshogy tudná - eldönthetetlen, melyik a rosszabb. "'k azért a mi aranyérmeseink, akik rengeteg energiát fektettek a sportba..." Egy frászt, egészen mást és máshová fektettek. Ami persze senkit nem zavart abban, hogy az olimpiáról hazatérve ne a gyalázat elkenyésén, sikálásán, a sunnyogáson fáradjon. Hány sportvezető repült eddig az olimpia óta? És hány fog a közeli napokban? Momentán semmi biztosítékunk sincsen, hogy e jegyzőkönyv után majd történik valami (felelősségmegállapítás, prevenció, ilyesmi).
Ám nem csak a sportvezetés teljesített alul az elmúlt napokban. A közvélemény formálóinak egy nagyobb csoportozata is tetézte a bajt. A legszebb az volt, amikor az ország "legnézettebb", legfenetudjamilyenebb televíziós show-jába együtt hívták be Cseh Lászlót, Gyurta Dánielt és Fazekas Róbertet. Ott ült a két szerencsétlen úszófenomén a maga ezüstjével meg bronzával, és velünk együtt kellett kínosan vigyorogniuk az "aranyérmesre". Honnan a bátorság a két nagyszerű sportoló ilyen megalázó helyzetbe hozására? És ez csupán a jéghegy csúcsa.
Ami Magyarországon ment az olimpia óta, az majdnem olyan kínos, mint ami Athénban történt. De mostantól biztos jobbra fordulnak a dolgok. Vagy nem fordulnak. Akkor marad csak a szégyen.
