Valóban, a hóhér keze között megboldogult nemzetvezetõ zagyvaságai (ahogy követõi fogalmaznak: filozófiája) a magyar eszmetörténet nehezen meghaladható (alulmúlható) extremitását alkotják, ha valaki kíváncsi lenne Szálasi meghökkentõ ideológiai és nyelvi innovációira, annak bízvást ajánlhatjuk a Hungarista naplót, vagy a Szálasi-per (a vádlott kommentárjaival kiegészített) jegyzõkönyvét - utóbbi a magyar igazságszolgáltatás történetének is páratlan dokumentuma. Tudjuk, az utóbbi tizenöt évben többen is próbálkoztak Szálasi eszméinek, a hungarista ideológiának a feltámasztásával. Szabó Albert például egész Leibstandartét gyûjtött legendás fogaskerekes zászlai alá, ám a mostani kísérlet kítûnik valamennyi elõdje közül a nyilas eszmék filológiai pontosságú rekonstrukciójával, aminek provokatív hatását nehezen lehet alábecsülni, elvégre a múlt század talán legbrutálisabb tömeggyilkosairól beszélünk. Az október 15-ére, a Terror Háza elé meghirdetett nyilas demonstráció tényleg túlmegy a pofátlanság határán, a Magyar Jövõ Csoport akciói akár durva politikai dadaizmusnak is tûnhetnének, ha nem tudnánk, mennyire virulens ma is a (csekély mértékben áramvonalasított) nemzetiszocialista ideológia a honi szélsõjobboldalon. Ehhez mérhetõ zavart is okozott a fejekben a zöld feltámadás - fõleg ami hatóságainkat illeti. A rendõrség meg az ügyészség például hetekig rá se bagózott a nyilas szimbolikát buzgón alkalmazó plakátokra - ehhez képest a legnagyobb komolysággal vizsgálódnak például a lapunkban mértékelésre használt piros csillagok ügyében. Ekkor jön polgármesterünk, és történész szakértõkkel vizsgáltatja be: vajon tényleg sikerült-e emlékezetbõl felskiccelnie neohungaristáinknak egy rendes nyilaskeresztet, vagy ezt is elcseszték. A várható válasz nyomán intézkedésre felkért rendõrség ezek után gondoskodik a plakátok eltávolításáról, majd egyeztetésre hívja be a nyilasok és az áldozatok emlékére demonstrálni kívánó Új Generáció képviselõit - ugyan, egyezzenek már meg, ami azért sajátos gondolkodásmódra vall. A helyi urban legend szerint a 40-es években az ávótól rettegõ megrögzött nyilasok még beérték egy sízõs kitûzõ alkalmazásával (megfejtés a címben), mai utódaik viszont pontosan érzékelik, hogy az utca immár régóta az üvöltve uszító szélsõjobbé, így hát elszemtelenednek. Lehet, hogy nem Bácsfi Diána honunk elsõ számú közellensége, s persze az is lehet, hogy például nem egy kereskedelmi rádiónak kéne gondoskodnia egy nyilas webszájt betiltásáról (ez egy kicsit azért snassz). Meglehet, az sem volna elég, ha a rendõrök szereznének érvényt a (bármily hülyén megfogalmazott) hatályos törvényeknek. A jó érzésû demokraták sem bújhatnak el örökké, ha úgy érzik, lassan betelt a pohár.
Száll a sí
Mérsékelt örömünkre máris médiasztár vált a lapunk által felfedezett Bácsfi Diánából, s immár a fõpolgármester, felkért történész szakértõk, a BRFK és a baloldali kereskedelmi rádió vállvetve rágódnak a jól megérdemelt feledésbõl feltámadt hungarista mozgalom ideológiai és szimbolikus finomságai felett.
