Bertalan-nap Széken
A széki Bertalan-nap egyike azoknak az erdélyi ünnepeknek, melyek egy magyar többségû község vallásos szertartásából az elmúlt években az össznemzeti eszmét hirdetõ szimbolikus politikai akcióvá alakultak át. Az ünnepi szónoklatokban a nemzeti kultúra és a megmaradás szimbólumává emelt székiek többsége az év nagy részében vendégmunkásként dolgozik Magyarországon.
H
A Széken (Románia, Kolozs megye) augusztus 24-én tartott Bertalan-napi megemlékezés ma még nem olyan híres Magyarországon, mint a csíksomlyói búcsú, a két ünnep 1989 utáni sorsa mégis hasonló. Eredetileg egyik szertartás sem számított "nemzeti ünnepnek". Jelentésük és jelentõségük alapvetõen helyi és vallási tartalmú, történetük pedig jóval régebbre tekint vissza a magyar nemzeti gondolat 19. századi feltalálásánál. Ám 1989 után a helyi és anyaországi nemzetépítõk mindkét ünnepet alkalmasnak találták eszméik, szimbólumaik bemutatására. Azóta - Csíksomlyóhoz hasonlóan - Bertalan napján Széken is egy olyan rítus megalkotásán fáradoznak, mely a maga módján a "nemzet talpra állását" segíti - ennek minden következményével. Az ünnep immár minden évben azt a tételt erõsíti meg a rítus nyelvén, hogy az erdélyi magyar azonosságvállalásból egyenesen következik a magyarországi jobboldal lelkiekben való támogatása.
H
A többségében református magyarok által lakott Szék Bertalan napján egy helyi genocídiumra, az 1717-es tatárdúlásra emlékezik. A pusztítás - mely pestissel és szárazsággal járt együtt - hatszáz áldozatot követelt a településen, a tragédiát alig százan élték túl. A mártírokra emlékezve és egy újabb hasonló veszedelemtõl tartva a székiek fogadalmat tettek, hogy minden év augusztus 24-én böjtöt és három istentiszteletet tartanak.
A Bertalan-napi ünnepség ma a falubeliek nagy részének arra is alkalmat nyújt, hogy hazalátogasson a magyarországi vendégmunkából. Szék a hetvenes-nyolcvanas évek turistáinak nehezen megközelít-hetõ úti célt jelentett; az elzárt és archaikus kultúra múlt idejét idézte. Ám 1989 után a székieket korábbi látogatóik Budapesten láthatták viszont mint építési vállalkozók bérmunkásait, második kerületi lakások háztartási alkalmazottait. A falut ma naponta forduló mikrobuszok kötik össze a magyar fõvárossal. Lakói a hagyományos népéletre kíváncsi látogatóknál gyakran jóval tájékozottabbak a budapesti bevásárlóközpontok új árengedményeinek tárgyában. A környéken a székiek manapság "gazdag embereknek" számítanak, akik néhány éve már nem építenek két-három emeletesnél alacsonyabb házat maguknak. A falunak saját tévécsatornája van, mely délutántól estig helyi néptáncot és a hagyományos mezõgazdasági munkákról szóló életképeket sugároz. A fiatalabb generációk ritkán érintkeznek ennél közvetlenebb formában a széki hagyományokkal; ezeket a helyi vezetés ma inkább a turisták és a politikusok figyelmének felkeltésében kamatoztatja. A polgármester néhány éve panziót nyitott, a helyi RMDSZ-elnök részvételével mûködõ alapítvány pedig évek óta szilveszteri "széki bálokat" rendez - japán turisták számára.
H
A Bertalan-napi megemlékezést 1999 óta "kihozták a templomból", vagyis az istentisztelet után az esemény az utcán folytatódik. A falu ilyenkor részesül a szimbolikus politika javainak erdélyi elosztásából. Az ünnep politikai értelmezését megalapozó megyei politikusok és országos RMDSZ-vezetõk a községet többnemzetiségû környezetével, elsõsorban a Funar vezette Kolozsvárral állították szembe mint "Kolozs megye büszkeségét", ahová számukra "felüdülés" eljönni. Markó Béla a szabadidõs motívumot tovább részletezve évrõl évre elismételte, hogy tanulni jár Székre: "Szék azt tanítja számunkra, hogy megmaradni egyenként nem lehet. Megmaradni csupán közösségben lehet." A többnyire regionális vonatkozású RMDSZ-beszédmód mellett az "egyetemes magyarság személyiségeit" és szempontjait elsõként az MVSZ-elnök Patrubány Miklós jelenítette meg az ünnepen. Visszajáró vendégként a széki Bertalan-napot azóta is arra használja fel, hogy számot adjon a szervezet céljairól és eredményeirõl. 2001-es beszédében a községet a világszövetséggel állította párhuzamba, amennyiben mindkettõ "képes az összmagyarság egyik reményforrásává válni".
"Ismeretes, hogy a széki ember nem politizál, õ csak tudja az övét" - mondotta Sallai János széki polgármester 2002-ben, ekkor azonban már Széken is hódított a két Magyarország-elmélet. A mozgósítás nem csak a médiának és az erdélyi turizmusban felülreprezentált nemzeti érzelmû utazóknak tudható be. A magyarországi jobboldal eszméinek importjában részt vesznek a falu vendégmunkásai is, akiknek az "anyaországi" tapasztalatai leggyakrabban a "lerománozásról", az otthon megszokott szolidaritásformák hiányáról és az azonos munkáért kapott alacsonyabb bérekrõl szólnak. Amikor egy fiatal vendégmunkás Magyarországot az ott élõk "nem magyar" vezetékneveivel, a "felhígulással" és "korcsosulással" jellemzi, akkor a megélt tapasztalat és az arra felelõ nacionalista logika már nehezen választható el egymástól. A széki vezetõk 2002-ben levelet írtak Orbán Viktornak, melyben nemcsak a Bertalan-napra hívták meg, de arról is biztosították, hogy lélekben az egész falu a Fideszre adja le szavazatát.
H
Orbán Viktor 2002. augusztus 24-én a gyakorlatban tapasztalhatta, hogy az "új honfoglalás" programja Széken milyen utalásokat hordoz. A történelmi párhuzam jegyében a nemzet miniszterelnökére várakozó tömeg kivonult a falu határába, mivel az 1940-es bécsi döntés után a székiek ugyanitt várták a magyar katonákat. A szimbolikus tettrõl így emlékezett meg az Erdélyi Napló munkatársa (ez a lap a magyarországi jobboldal világlátásának talán legerõteljesebb romániai exponense): "Kétségtelen, hogy nem következett volna be a 2002. évi magyarországi választások szerencsétlen kimenetele, ha a második világháborút lezáró párizsi békeszerzõdések nem állítják vissza a trianoni határokat - ezt az alaptézist igazolta augusztus 24-én a mezõségi Szék lakossága." (2002. augusztus 27.) A Tõkés Lászlóval együtt érkezõ vendég másfél órás késés után jelent meg, ami néhányakat az egykor hasonló késéseirõl ismert Ceasüescura emlékeztetett. A fogadási ceremónia (lásd keretes cikkünket) után a fekete autó lassú menetben hajtott be a falu központjába.
A 2002-es Bertalan-nap - mely egyúttal a község ezeréves fennállását is ünnepelte - minden addiginál erõsebb kapcsolatot teremtett Szék és a nemzet között. Az istentiszteletet tartó Tõkés László az egyház, a nemzet és az állam közötti együttmûködést méltatta, a megalkuvás és a posztkommunizmus elleni küzdelemre biztatott. "Szövetkezzünk a nemzetért" - mondta, majd az istentisztelet végén áldást kért Orbánra és feleségére. Markó Béla ugyancsak megjelent ezen az ünnepségen, ám a korábbi évekhez képest alig módosított beszédével és visszahúzódó magatartásával csupán mellékszerep jutott számára. Orbán a tapsvihar, majd a díszpolgárrá avatás után a Kárpát-medence minden magyarjára számító erõs, független Magyarországról tartott beszédet. Ezt azonban - mivel a tetemes késés miatt a fellépés estére tolódott - már nem hallgathatták meg a másnap hajnalban Budapesten kezdõ vendégmunkások. Mikrobuszaik a szokott idõben, ám az ünnepre való tekintettel a falu egy másik pontjáról indultak. A következõ évben, amikor a falu zászlójának és címerének felavatását egybekötötték Tõkés László díszpolgárrá avatásával, Markó Béla már nem jelent meg az ünnepen.
H
Bíró A. Zoltán csíkszeredai társadalomkutató szerint a magyarországi politikusok erdélyi körútjaik során akkor számíthatnak igazi sikerre, ha képesek a tõlük elvárt "nemzetbiztos" szerepének felöltésére. A nemzetbiztos inkább a szimbolikus gesztusokban, s nem a konkrét cselekvésben járatos, meg akarja hallgatni az erdélyieket, és vágyik a velük való azonosulásra. "A sikeres találkozás 1990 óta még mindig elsõsorban formai, és nem tartalmi kérdés" - hangsúlyozza Bíró. A széki Bertalan-napok egyúttal szimbolikus cserét is jelentenek, melyben a falu népviseletbe öltözik és táncol, politikus vendégei számára így használható anyagot ad a nemzeti szimbólum- és érvkészlet elõállításához. Széken Orbán után Németh Zsolt volt a következõ fideszes meghívott, 2003-ban õ bizonyíthatta nemzetbiztosi jártasságát. "Nekünk van mit tanulnunk a határ innensõ oldalán rekedtektõl, van miért követnünk ezt az ezeréves széki közösséget" - folytatta az exállamtitkár a korábbi években megalapozott gondolatmenetet. Beszédének érzelmi csúcspontja az a metaforasorozat volt, miszerint a nemzeti összefogás zászlóshajója, a státustörvény léket kapott a szocialista kormányzat alatt. Németh Zsolt Tõkéshez hasonlóan a széki nép töretlen becsületességét és méltányosságát állította szembe a magyarországi vezetõk megalkuvásaival, melyek eredménye csak az egyre teljesebb "nemzeti önfeladás" lehet. Ezt elkerülendõ Patrubány Miklós ismertette a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás gondolatát, és arra kérte a székieket, hogy "segítsenek a magyarországi testvérek felvilágosításában, miszerint nem fognak az õ jólétükre törni a kettõs állampolgárság megszerzése után".
H
Az idei Bertalan-nap szónokai Széket a "megmaradás" és "hagyományõrzés" szimbólumának nevezve fenntartották a szokott retorikai készletet, ám a tavalyi és egy évvel korábbi politikai akciókhoz képest az ünnep zajtalannak számított. Az érdeklõdés csöndes apadása fõként a helyiek, ezen belül is a fiatalok körében érezhetõ. Két éve közülük többen kifejezetten Orbán ünneplésére öltöttek népviseletet. (A népviselet "városi ruhára" való felcserélése korábban a paraszti életmód kényszereihez, a múlthoz fûzõdõ viszonyuk és várakozásaik legfõbb kifejezését jelentette.) Az idei mûsor azonban már kevesebb okot adott az átöltözésre. Míg a korábbi években Patrubány Miklós az ünnepnapi rangsorban csak az Orbán-Tõkés, majd a Németh Zsolt-Tõkés páros után jöhetett, idén a megyei politikusok mellett immár õ volt a legfõbb híresség. Beszédével egymaga törekedett pótolni a nagy neveket, idén is felvilágosítva hallgatóit az aktuális események helyes értelmezésérõl. "Anyaországnak becézzük, miközben úgy viselkedik, hogy mostohának sem kelne el" - dörögte, majd tételét a Tilos Rádió, a Habsburg Alapítvány és az uniós szavazási kampány állami támogatásával igazolta. Az ünnepséget kellõ konkurencia hiányában a kettõs állampolgárságra vonatkozó egyszemélyes kampánya határozta meg. "El van vadulva már ez a Birtalan is" - mondta egy idõs széki férfi az ünnepnap második istentiszteletérõl kijövet, miután megszámolta, hogy az õ utcájából idén csak tizenketten jöttek el a templomhoz.
Egy este a székieknél
Orbán széki látogatásának napját számos amatõr kamera rögzítette. Az egyik felvételbõl a község vezetõi nemrégiben 330 perces dupla videokazettát állítottak össze. A film a kezdetleges képi megoldások ellenére figyelmet érdemel, mivel szerkezetében végig a helyi szempontokat érvényesíti. Készítõi ügyeltek arra, hogy lehetõleg minél többen viszontláthassák magukat a felvételen, akik aznap találkoztak, kezet ráztak, esetleg röviden diskuráltak a nemzet miniszterelnökével és hitvesével. Az anyag gazdag a politikai PR szabályainak fittyet hányó jelenetekben, és zavarba ejtõ nyíltsággal ábrázolja azokat az érzelmeket, amelyeket a magyarországi politikai vezetõ az erdélyi magyar község lakóiban ébresztett.
A község határában várakozó tömeg Orbán másfél órás késése után végleg fegyelmezhetetlenné vált. A fekete autóból feleségével és õrzõ-védõ emberével kiszálló Orbánt népviseletbe öltözött lányok kínálták fánkkal és pálinkával, míg a helyi hivatalosságok próbálták megóvni a kitörõ érzelmektõl. "Hát ne nyomuljanak, emberek!" - kiabálta a községi RMDSZ-elnök. "Nem lehet várni!" - szólt a válasz hátulról. Egy idõs embernek mégis sikerült odaférkõznie: "Négy évet harcoltam a fronton, és nem kaptam semmit." "Ezután majd kapni fog" - válaszolt neki a polgármester Orbán helyett, aki ekkor feleségével a helyiek tapsoló sorfala mellett elindult a falu központjába. "Isten hozta nálunk, már nagyon vártuk" - mondták, az exkormányfõ pedig udvariasan így felelt: "Áldás, békesség". Az ünnepi mûsor, a beszéd és a díszpolgárrá avatás után néptáncbemutató következett a helyi iskola tornatermében, ám ezalatt a nemzet miniszterelnöke már egyre kevésbé leplezte fáradtságát, dörzsölte a szemét, kezét elõbb lendítette tapsra, mint hogy a mûsor véget ért volna. Felesége halványuló mosollyal, ám kitartó türelemmel fogadta a széki férfiakat, akik táncra kérték, és a helyi szokás szerint megforgatták. A negyedik felkérõhöz már OV szólt: "Nem, most már ennyi elég voltÉ" Ám röviddel késõbb újabb férfi lépett a pár elé, "ez az utolsó, aztán utána már megyünk is" - mondta a táncba induló feleség. A felszabaduló idõben a község polgármestere kezdeményezett beszélgetést, hogy feltárja Orbán elõtt a hétköznapokat. "A fiatalok közül mindenki elmegy Magyarországra" - mondja, mire OV: "De néha csak van egy-egy bál?" A polgármester törõdötten válaszolta: "Csak télenÉ, de inkább diszkó van." "Ez kár."
Az egyre fokozódó hangulatban Orbán búcsúzkodni kezdett. "Fogunk jönni majd még váratlanul, nem úgy, mint most, nem ilyen nagy körítéssel." A háttérbõl többször felhangzó kérdést azonban ("Mikor látjuk viszont?", "Jöjjenek még!",) a községi RMDSZ-elnök megkerülhetetlenné tette számára. Szemébe nézve, és kezét az indokoltnál tovább szorítva ismételte: "Látjuk még Széken?" "" hogyne, hátÉ" - húzta ki kezét rövid szünet után Orbán a szorításból, ám az elnök rögtön nyomatékosított: "Ön Szék polgára, ne feledje el!" - s mutatóujját egy pillanatig még Orbán vállán pihentette. "Hát azért mondom, most már úgy is jöhetek, ha nem hívnak. Köszönöm, hogy együtt lehettünk, jó erõt, egészséget!" - szabadult ki Orbán a vállveregetések, utolsó kézfogások melegébõl. A néhol már pálinkáspoharat tartó helyiek körébõl a pár végül széles vállú testõrének oltalmában jutott vissza a fekete autóhoz. Az ünnepség többi jeles meghívottja ezután indult haza. Az utolsó kockákon a sötétben Tõkés László cigarettája parázslik fel.
