Amit szabad Jupiternek

  • 2004. szeptember 23.

Publicisztika

Orbán Viktor otthon felejtette az útlevelét, amikor a hét végén Romániába igyekezett egy református templom szentelésére. Megesik az ilyen néha mindenkivel, az õ feje sem káptalan. Ugyanakkor Zilahligeten nyilván várták nagyon, világos: ilyenkor valamit tenni kell, rapid megoldásra van szükség. Mezei halandó ilyenkor fogja a telefont, és odaszól: "Bocsánatot kérek, de voltam olyan kretén, egyszersmind olyan tiszteletlen veletek, barátaim, hogy ez a malõr megesett. Most mentem a menthetõt, üstöllést inalok haza érte, az anyósom lehozza a Moszkva térig, azzal is idõt nyerünk, de így is rámegy fél nap a hülyeségemre. Ha tudtok, várjatok meg, legalább az áldomással! Ígérem sietek, ahogy tudok!" Tudjuk, Orbán Viktor nem így járt el, ugrasztotta a külügyet, ugyan jár-nák már ki neki ezt a kicsiséget. A külügy meg kijárta. Király! De miért?

1. Mert úgy is unatkoztak, tré volt a tévémûsor.

2. Jaj, hogy szó ne érje a ház elejit.

Hacsak ezért nem. Mit mondhatott volna Orbán, ha azt üzenik neki: kopjál le, öcsi, nem érünk rá téged is pesztrálni? Hogy a külügy miatt nem jutott át kedves híveihez? Mér', a külügy hagyta otthon a passzusát? Vagy azt, hogy egy szívességet visszautasítani szemét dolog, kicsinyes visszaélés a hatalommal. Ja, az lett volna, miként Orbán gesztusa se más: kicsinyes visszaélés a hatalommal. Mert megtehetem, mert nekem több jár, mert nekem szabad következmények nélkül letojni a rám várókat, a hatályos határátlépési szabályokat. Legfeljebb megköszönöm Kovács Lászlónak. De inkább a gondviselésnek. Mellesleg ha Orbán Viktor úgy hiszi, hogy az ilyesmi a gondviselés dolga, ha szerinte az arra való, hogy olyat tehessen, amit más nem, nyugodtan otthon felejtheti máskor is az útlevelét, hisz úgysem ért semmit a templomi ügymenetbõl.

Persze e "mindennek van határa, de megkerüljük" tempó az élet egyéb területein sem idegen ettõl a nagy formátumú államférfitól. Hát nem kiderült, hogy neje õnagysága is nyalt vagy negyven milla vissza nem térítendõ támogatást tokaji szöllejére? (A rendszerváltás egyik leglátványosabb hozadéka, hogy kiderült: Magyarországnak van az egy fõre jutó legtöbb sztárborásza a világon. Itt, aki ad magára, feszt gusztál, szagol és öblöget.) Ezen már föl sem horgad az emberi düh. Még egy élelmes versenyzõ, mondd már! De a legjellemzõbb erre a Fidesz reakciója: ja, húzott õ is, de mennyivel kevesebbet, mint a Wekler. Tényleg, koszos negyvenmilliót, minek ezen kekeckedni. Egyszer ti, másszor mi. Ebbõl akár választhat is a nép.

Wekler azonban végül lemondani kényszerült magas hivataláról. Orbán Viktornak - mondhatni szerencsére - momentán nincsen semmi olyan állami funkciója, amirõl lemondhatna. Nyugodtan mehet a felesége birtokára dolgozni, oda útlevél sem kell, úgyis itt a szüret ideje, elkél nyilván minden munkás kéz. Aztán maradhat is ott, az emberi kor legvégsõ határáig. Hiszen csak nem képzeli, hogy efféle ügyeskedésekkel a háta mögött még egyszer miniszterelnök lehet! Valószínûleg mégis képzeli. Nem gondolhatunk másra: azért képzeli így, mert kell még egy présházat is felhúzni arra a csinos ültetvényre. A gyesbõl pedig nem könnyû.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.