Publicisztika

Egyre élesebb vita folyik a kisegítõ iskolák körül. Szükség van-e a problémás gyerekek elkülönítésére, vagy mindent megold az új varázsszó, az integráció? Hogyan függ össze a hátrányos szociális helyzet a tanulási problémákkal? Rasszista-e a magyar oktatási rendszer?

Az egyetemi hallgatók többsége akár diplomát is szerezhet úgy, hogy egyszer sem fogott a kezébe külföldi szakfolyóiratot. Magyarul gõze sincs, mi történik a saját szakmájában kis hazáján kívül (ha egyáltalán a hazai helyzettel tisztában van). Sokan a szakirodalom nehézkes, úgyszólván lehetetlen elérését okolják, míg mások emberi tényezõket, az oktatói példamutatás teljes hiányát. Feltehetõleg mindkét álláspontban van némi igazság.

nIdõsebbek, lányok Az Országos Felsõoktatási Felvételi Iroda elõzetes kimutatása alapján 2004-ben mintegy 166 ezer központi jelentkezési lap érkezett be, míg 2003-ban 160 ezren jelentkeztek a felsõoktatási intézményekbe. Az eddigi tendenciához hasonlóan most is nagyobb a nõk aránya (59 százalék); az összes jelentkezõ 65 százaléka tavaly vagy még régebben érettségizett.

"Nem engedem, hogy szegény népem vérét gyógyszerspekulánsok szívják! - csapott az asztalra a fõpolitikus, miután meghányta-vetette a dolgokat fõkincstárnokával. - Választási ígéreteink között, nemdebár, szerepelt az ingyenes szívgyógyszer. Ezt most felejtsük el, viszont 2004-tõl az összes gyógyszert adjuk olcsóbban. Úgy 15 százalékkal. Választás elõtt ez se hangzik rosszul, ugye?"

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) - a Figyelõ címû hetilap értesülései szerint - jelentõs, milliárdos nagyságrendû bírság kiszabására készül. A gyanú szerint az M3-as és az M7-es autópálya új szakaszaira kiírt közbeszerzési eljárást az a három konzorcium nyerte meg, amely ajánlattétele elõtt megegyezett egymással az árakban. Arról pedig, hogy a posztorbáni-posztvegyépszeres sztrádaépítés miért nem kerülheti el a kartellezést, a Narancs írt 2002 augusztusában.

A hét végén népszavazás volt Cipruson az ország egyesítéséről. A lehetőséget, hogy a sziget egységes államként lépjen az EU-ba, a török lakosság kétharmada támogatta, ugyanennyi görög pedig elutasította.

Mielőtt megkísérelnénk választ adni a feltett kérdésre, legalábbis az első felére, érdemes volna rekapitulálni, mi is történt itt a házunk táján, a kertjeink alján mintegy, az utolsó néhány hétben. Március 11. után egyrészt rajtaütöttek egy madridi zug-mobilkeres-kedőn és szűkebb retyerutyáján, másrészt Otto Schily német belügyminiszter egy sebtiben összehívott, de korántsem sebtiben fogalmazó európai grémium ülése után arccal a tömegtájékoztatásnak fordulva bejelentette, hogy márpedig iszlám terrorizmus igenis van.

Az ünnepség meg a hozzá kapcsolódó események, a beszédek, az Akadémián rendezett konferencia, a megnyitó nyilvánossága úgy zajlottak, ahogy az illik. A magyar állam legmagasabb képviselői, pártállásra való teintet nélkül, szép és őszinte beszédeket mondtak. A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy "a holokauszt aljas bűnét magyar emberek követték el magyar emberek ellen". Ez pontos megfogalmazás, a "zsidónak" nyilvánított magyar állampolgárok elpusztításának egyetlen el-fogadható értelmezése. És mint ilyen csak ez várható el, sőt, követelhető meg a demokratikus köztársaság hivatalos kép-viselőitől.

Valószínűleg a kerek egy világon mindenki lelépett volna már a színről, ha annyi pofont kap, mint Vladimír Meciar háromszoros kormányfői előéletű szlovák ellenzéki vezér, de őt nem könnyű leteríteni, a ringből indította karrierjét. Hat év alatt negyedszer bukott, de nem távozik a politikából. Nem válaszol a kérdésekre és nem gratulál a nyertesnek, mert "nincs mihez", szárazon tartja a puskaport. Nem szereti már ez az ország az alapítóját - ami azt illeti, meg is tett mindent ezért.

2002 óta élénk, sőt olykor heves vita folyik Németországban arról, hogy miképp lehetne megemlékezni a modern kori exodusokról, vagyis azokról az elűzetésekről, kitelepítésekről és lakosságcserékről, melyek 1914 és 1950 között a kontinens szinte minden országát többé-kevésbé érintették.

1989. április 14-én volt Kecskeméten a "Reformműhely" tanácskozás, s ezzel párhuzamosan zajlott az MSZMP reformköreinek első országos összejövetele. A 15 éves évfordulón a Reformkörök Alapítvány kétnapos vitaülést rendez: 16-án Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában, 17-én Budapesten a Villányi Úti Konferenciaközpontban. Hogy munkatársait a levéltárak, archívumok hosszadalmas átnyálazásától megkímélje, a szerkesztőség közvetlenül a daliás idők még élő szemtanúját hívta segítségül - ez vagyok én.

Kovács László pártelnök olyan ostobán viselkedik, hogy a fal adja a másikat. Az Index című internetes lap cikket közölt a múlt szerdai szocialista kampánytréningről: az újságíró inkognitóban járt a rendezvényen, amiről aztán két nap múlva cikket írt. Minden valamirevaló orgánum szerkesztője két kézzel kapna egy ilyen anyag után: a kolléga tudomást szerzett egy érdekes, (elvben) zártkörű eseményről, odament, bejutott, tudósított - végezte a dolgát.

Már szinte feledésbe is merült április negyedike, ünnepek jönnek, mennek, de most a nyuszi piros tojás helyett egy nagy vöros csillagot tojt ide, s nekünk kezdeni kéne valamit vele, a locsolkodóknak mégse adhatjuk.Történt ugyanis, hogy körülbelül ötven közéleti személyiség - parlamenti képviselők, írók, filozófusok, ezek-azok és egy hivatalban lévő miniszter, persze pont Gyurcsány Ferenc - nyilatkozatban követelte, hogy az önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvényből töröljék a vörös csillagra vonatkozó részt. Lett is erre nagy felzúdulás - jobbról. (Érthető okokból, hisz a petíció aláírói mind balról jöttek.) Szép kis skandalum, mondhatnánk. Vagy inkább azt, hogy megint a szokásos marháskodás: valamit bedobnak innen, s hörögnek onnan. De ennél persze jóval többről van szó, konkrétan arról, hogy sem a tiltakozók, sem a tiltakozók ellen tiltakozók nem gondolták végig a dolgot, előbbiek megpedzettek valamit, utóbbiak reflexből mordultak.

Miután Medgyessy miniszterelnök megtette javaslatát a közvetlen államfőválasztásra, ő is meg Bárándy igazságügy-miniszter is azzal nyugtatták az aggodalmaskodókat, hogy ez a megoldás nem vezet elnöki túlhatalomhoz. A kormányfő Ausztriára és Lengyelországra hivatkozott: az államfőt, bár hatásköre itt is szűk, mégis közvetlenül választják. A lengyel példa azonban sántít.