n Már szinte feledésbe is merült április negyedike, ünnepek jönnek, mennek, de most a nyuszi piros tojás helyett egy nagy vöros csillagot tojt ide, s nekünk kezdeni kéne valamit vele, a locsolkodóknak mégse adhatjuk.
Történt ugyanis, hogy körülbelül ötven közéleti személyiség - parlamenti képviselők, írók, filozófusok, ezek-azok és egy hivatalban lévő miniszter, persze pont Gyurcsány Ferenc - nyilatkozatban követelte, hogy az önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvényből töröljék a vörös csillagra vonatkozó részt. Lett is erre nagy felzúdulás - jobbról. (Érthető okokból, hisz a petíció aláírói mind balról jöttek.) Szép kis skandalum, mondhatnánk. Vagy inkább azt, hogy megint a szokásos marháskodás: valamit bedobnak innen, s hörögnek onnan. De ennél persze jóval többről van szó, konkrétan arról, hogy sem a tiltakozók, sem a tiltakozók ellen tiltakozók nem gondolták végig a dolgot, előbbiek megpedzettek valamit, utóbbiak reflexből mordultak.
A helyzet az, hogy mi is szót emelünk a nyilatkozat ellen. Helytelen, hogy a vörös csillag használatának tiltása ellen foglalnak állást. Helytelen, mert a sarló és kalapácsról megfeledkeztek. Követeljük, hogy szabadon viselhessen bárki sarlót és kalapácsot akár együtt is, ahogy azt kell: keresztben egymáson. És természetesen vörös ötágú csillagot, ha jólesik neki. Továbbá szűnjék meg a horog-, a nyilaskereszt és az SS-jelvény használatának tilalma is, azonnal! (Free Vajnai!)
Az egész idevonatkozó, 1993-as törvény mehet a szemétre. Mert az nem nagyon volt más, mint érzelmi alapú politizálás, amit voltaképpen az adott történelmi kontextusban meg lehetett érteni (az ország örült, hogy megszabadult a komcsiktól, másfelől a náci jelképek bevétele csupán annak az ostoba ideológiának a fordított igazolása volt, hogy csak az nácizhat, aki komcsizik is), ám elfogadni már csak fenntartásokkal lehetett, érvényben hagyni pedig semmi szín alatt. Ha jobb nem jut eszünkbe, akkor azért, mert demokráciánk rég meghaladta az efféle törvényeket. A mai magyar demokrácia olyan, amilyen, de azt bizton állíthatjuk, hogy nincs az a vörös csillag vagy horogkereszt, ami valós veszélyt jelenthetne rá. Továbbá azért sincs semmi szükség erre a törvényre, mert eddig se ért semmit, legfeljebb a jelképtanban némiképp tájékozatlanok totózhatták, hogy az ilyen-olyan náci törpeformációk eszköztárában a fogaskerék vagy az anyacsavar jelenti-e azt, hogy "pokolra a zsidókkal!". A komcsi veteránok meg feltúrhatták a ládafiát a Lenin-fejjel díszített kokárdáért, ami harminc éve egy divatos darabnak számított.
Jelen állapot viszont arra jó csupán, hogy egy darabig megint van miért anyázni egymást, konkrétan addig, míg nem lesz valami más ok. A hülye törvény meg marad itt ránk száradva: lehet égni vele, meg lehet kijátszani.
