Szépen ragyogjatok!

  • 2004. április 15.

Publicisztika

Már szinte feledésbe is merült április negyedike, ünnepek jönnek, mennek, de most a nyuszi piros tojás helyett egy nagy vöros csillagot tojt ide, s nekünk kezdeni kéne valamit vele, a locsolkodóknak mégse adhatjuk.Történt ugyanis, hogy körülbelül ötven közéleti személyiség - parlamenti képviselők, írók, filozófusok, ezek-azok és egy hivatalban lévő miniszter, persze pont Gyurcsány Ferenc - nyilatkozatban követelte, hogy az önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvényből töröljék a vörös csillagra vonatkozó részt. Lett is erre nagy felzúdulás - jobbról. (Érthető okokból, hisz a petíció aláírói mind balról jöttek.) Szép kis skandalum, mondhatnánk. Vagy inkább azt, hogy megint a szokásos marháskodás: valamit bedobnak innen, s hörögnek onnan. De ennél persze jóval többről van szó, konkrétan arról, hogy sem a tiltakozók, sem a tiltakozók ellen tiltakozók nem gondolták végig a dolgot, előbbiek megpedzettek valamit, utóbbiak reflexből mordultak.

n Már szinte feledésbe is merült április negyedike, ünnepek jönnek, mennek, de most a nyuszi piros tojás helyett egy nagy vöros csillagot tojt ide, s nekünk kezdeni kéne valamit vele, a locsolkodóknak mégse adhatjuk.

Történt ugyanis, hogy körülbelül ötven közéleti személyiség - parlamenti képviselők, írók, filozófusok, ezek-azok és egy hivatalban lévő miniszter, persze pont Gyurcsány Ferenc - nyilatkozatban követelte, hogy az önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvényből töröljék a vörös csillagra vonatkozó részt. Lett is erre nagy felzúdulás - jobbról. (Érthető okokból, hisz a petíció aláírói mind balról jöttek.) Szép kis skandalum, mondhatnánk. Vagy inkább azt, hogy megint a szokásos marháskodás: valamit bedobnak innen, s hörögnek onnan. De ennél persze jóval többről van szó, konkrétan arról, hogy sem a tiltakozók, sem a tiltakozók ellen tiltakozók nem gondolták végig a dolgot, előbbiek megpedzettek valamit, utóbbiak reflexből mordultak.

A helyzet az, hogy mi is szót emelünk a nyilatkozat ellen. Helytelen, hogy a vörös csillag használatának tiltása ellen foglalnak állást. Helytelen, mert a sarló és kalapácsról megfeledkeztek. Követeljük, hogy szabadon viselhessen bárki sarlót és kalapácsot akár együtt is, ahogy azt kell: keresztben egymáson. És természetesen vörös ötágú csillagot, ha jólesik neki. Továbbá szűnjék meg a horog-, a nyilaskereszt és az SS-jelvény használatának tilalma is, azonnal! (Free Vajnai!)

Az egész idevonatkozó, 1993-as törvény mehet a szemétre. Mert az nem nagyon volt más, mint érzelmi alapú politizálás, amit voltaképpen az adott történelmi kontextusban meg lehetett érteni (az ország örült, hogy megszabadult a komcsiktól, másfelől a náci jelképek bevétele csupán annak az ostoba ideológiának a fordított igazolása volt, hogy csak az nácizhat, aki komcsizik is), ám elfogadni már csak fenntartásokkal lehetett, érvényben hagyni pedig semmi szín alatt. Ha jobb nem jut eszünkbe, akkor azért, mert demokráciánk rég meghaladta az efféle törvényeket. A mai magyar demokrácia olyan, amilyen, de azt bizton állíthatjuk, hogy nincs az a vörös csillag vagy horogkereszt, ami valós veszélyt jelenthetne rá. Továbbá azért sincs semmi szükség erre a törvényre, mert eddig se ért semmit, legfeljebb a jelképtanban némiképp tájékozatlanok totózhatták, hogy az ilyen-olyan náci törpeformációk eszköztárában a fogaskerék vagy az anyacsavar jelenti-e azt, hogy "pokolra a zsidókkal!". A komcsi veteránok meg feltúrhatták a ládafiát a Lenin-fejjel díszített kokárdáért, ami harminc éve egy divatos darabnak számított.

Jelen állapot viszont arra jó csupán, hogy egy darabig megint van miért anyázni egymást, konkrétan addig, míg nem lesz valami más ok. A hülye törvény meg marad itt ránk száradva: lehet égni vele, meg lehet kijátszani.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”