Álszakáll

  • 2004. április 15.

Publicisztika

Kovács László pártelnök olyan ostobán viselkedik, hogy a fal adja a másikat. Az Index című internetes lap cikket közölt a múlt szerdai szocialista kampánytréningről: az újságíró inkognitóban járt a rendezvényen, amiről aztán két nap múlva cikket írt. Minden valamirevaló orgánum szerkesztője két kézzel kapna egy ilyen anyag után: a kolléga tudomást szerzett egy érdekes, (elvben) zártkörű eseményről, odament, bejutott, tudósított - végezte a dolgát.

n Kovács László pártelnök olyan ostobán viselkedik, hogy a fal adja a másikat. Az Index című internetes lap cikket közölt a múlt szerdai szocialista kampánytréningről: az újságíró inkognitóban járt a rendezvényen, amiről aztán két nap múlva cikket írt. Minden valamirevaló orgánum szerkesztője két kézzel kapna egy ilyen anyag után: a kolléga tudomást szerzett egy érdekes, (elvben) zártkörű eseményről, odament, bejutott, tudósított - végezte a dolgát.

Mivel a rendezvényen elég határozott kijelentések hangzottak el (ezekről később), Kovács László úgy érezte, lépnie kell. Etikátlannak nevezte az eljárást, hogy "álszakállt" meg "álbajuszt" ragasztva belopózik az újságíró egy nem nyilvános összejövetelre, mi több, szerinte az Index hazudott, igaz - és ezt még mindig a pártelnök mondta -, a beszámoló összességében jól adta vissza a tréningen történteket. A portál feddésébe beszállt az egyik szakmai szervezet is: a MÚOSZ ugyancsak ejnyebejnyézett; és ezzel valószínűleg egyhamar le nem mossa magáról azt, hogy állásfoglalásának piszkozata a Köztársaság téren készült. Amúgy a MÚOSZ-ra nézve ez a kedvezőbbik értelmezés; mert akár az is fölvethető, hogy mi a bánatot keres a rövidítésében az Ú betű.

Kovács tehát durcáskodik, ahelyett, hogy - mondjuk - gratulált volna az Indexnek, lehülyézte volna önmagukat - még azt is hozzátehette volna, amit a maszoposok annyira szeretnek hangoztatni, hogy ti. ők ennyire komolyan veszik a párton belüli demokráciát -, és biztosította volna az aggódó nagyközönséget, hogy máskor körültekintőbbek lesznek. Slussz.

Pedig - a látszat ellenére - nem is a kovácsi reakció az eset legszomorúbb tanulsága. Hanem az, hogy néhány hónapnyi távollét után betoppan egy külföldi, és percek alatt tisztábban átlátja az MSZP helyzetét, mint a párt teljes vezérkara. ("Nagy szarban vagyunk.") Az indexes beszámoló mindenekelőtt ezt közvetítette: például Ron Werbernek azon észrevétele, miszerint a pártelitben egyes idióták arra spekulálnak, hogy a júniusi vereség hozzásegítheti őket az MSZP elnöki székéhez, a lényegről szól. Vagy az, amikor Werber nem az új szavazók megszerzésében látja a siker kulcsát, hanem a szavazóbázis legalább 70 százalékos mozgósításában. (Izraelből kellett valakinek idejönnie, hogy beleverje a szocik orrát a saját hülyeségükbe: csórikáim, a "nemzeti középről" szavalva a jobboldali törzsközönségnek pitiztek, a saját választóitokat meg leszarjátok.)

De miről is volt szó (az Index beszámolója szerint) a kampánymegbeszélésen? Leginkább arról, hogy Werber szuggerálta a győzni akarást a "csapatjátékosokba", s azt fejtegette, hogy ezért mindent meg kell tenni. (Hát nem őrület? Az MSZP választásokat akar nyerni!) Tóbiás József pártigazgató pedig azt találta mondani, hogy a választási kampányban nem a fair play, hanem az eredmény (a választási siker) a lényeg. Ha jól értettük, arra is utalt, hogy tele kell plakátolni mindent, a bírságot pedig utólag rendezik az önkormányzattal. (Nyilván ilyen még soha nem történt azok szerint, akik emiatt hüledeznek.) Ami pedig a választási etikai kódex semmibevételére való felszólítást illeti: Tóbiásnak teljesen igaza van. Nemcsak azért, mert eddig egyetlen párt sem tartott be egyetlen etikai kódexet sem az elmúlt tíz-egynéhány évben, hanem mert maga az "etikai kódex" úgy baromság, ahogy van. A választásokon az embereket arról kell meggyőzni, hogy az én pártom jobb, mint a másik. Adott esetben erre a negatív kampány a legalkalmasabb. A negatív kampányban akár hazudni is lehet (mint ahogyan mindig mindenki hazudik mindegyik kampányban), apolgár meg majd eldönti, hogy akar-e hinni a lódításnak vagy sem. A negatív kampány legitim eszköz; és Orbánék 2002-es akcióival sem az volt a baj, amit mondtak, hanem az, hogy erre a közszolgálati televíziót meg az állami intézményeket használták. (Ami nem "negatív", hanem törvénytelen. S ha az MSZP használná erre az államot, az is törvénytelen volna.)

Ami meg Werber fasisztázását illeti: mindenki azt gondol és mond a Fideszről (az MSZP-ről, az SZDSZ-ről), amit akar. A Fidesz képviselői a köztérben nem kevésbé vadakat mondtak politikai ellenfeleikről. Például hogy megátalkodott kommunisták, sztálinisták, hazaárulók, idegenszívűek meg a többi. Nincs ebben semmi különös. Kampány van.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.