Jön Gasparovic

  • 2004. április 22.

Publicisztika

Valószínűleg a kerek egy világon mindenki lelépett volna már a színről, ha annyi pofont kap, mint Vladimír Meciar háromszoros kormányfői előéletű szlovák ellenzéki vezér, de őt nem könnyű leteríteni, a ringből indította karrierjét. Hat év alatt negyedszer bukott, de nem távozik a politikából. Nem válaszol a kérdésekre és nem gratulál a nyertesnek, mert "nincs mihez", szárazon tartja a puskaport. Nem szereti már ez az ország az alapítóját - ami azt illeti, meg is tett mindent ezért.

n Valószínűleg a kerek egy világon mindenki lelépett volna már a színről, ha annyi pofont kap, mint Vladimír Meciar háromszoros kormányfői előéletű szlovák ellenzéki vezér, de őt nem könnyű leteríteni, a ringből indította karrierjét. Hat év alatt negyedszer bukott, de nem távozik a politikából. Nem válaszol a kérdésekre és nem gratulál a nyertesnek, mert "nincs mihez", szárazon tartja a puskaport. Nem szereti már ez az ország az alapítóját - ami azt illeti, meg is tett mindent ezért.

Ivan Gasparovic így tálcán kapta az elnöki palotát, s ebben a kormánypártok nyakig benne vannak: egyszerűen képtelenek voltak közös jelöltben megegyezni. A miniszterelnök kezdte, már vagy egy éve bejelentette, hogy a külügyminisztert indítja államfőnek, dixi. A többiek meg besorakozhatnak. Nem tették. Részben dacból, részben Kukan besúgómúltja miatt. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) számára magyarellenes kijelentései tették eleve elfogadhatatlanná. Az elvi választás lehetőségét némileg ernyedten hangsúlyozva a kereszténydemokraták Frantisek Miklosko egykori földalatti ellenzékit indították, hát jobb híján a magyarok őt támogatták, úgyszólván az esélytelenek nyugalmával. Az első fordulóban Eduard Kukan, Dzurinda fakó lova 0,2 százalékkal kikapott Gasparovictól, Miklosko pedig tisztes 6,5 százalékot szerzett, a két párt együttes támogatásának egyharmadát, ugyanannyit, mint Martin Bútora független jelölt, akiről talán annyit érdemes tudni, hogy még Miklosko is azt hitte, őt fogja támogatni az MKP.

A déli, magyar vidékeken az első fordulóban Miklosko sehol sem nyert, a magyar szavazók pártjukkal szemben Kukant és Bútorát támogatták, de leginkább el se mentek voksolni. Noha eddig - Meciar választóihoz hasonlóan - a legfegyelmezettebbek közé tartoztak, most megbüntették a koalíciót és az MKP-t is, hisz senki meg nem mondta nekik, miért is lenne jó Miklosko elnöknek. A kormány reformjainak negatív hatásait viszont már érezték a bőrükön, így kertészkedtek inkább a hét végén. Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy Meciar és Gasparovic kerüljön tovább. (Nem árt számot vetni ezzel a szlovák politikai élet minden szegletében: a magyarok ilyen erősek, simán bukhat a szavazataikon bárki úgy, mint most Kukan.)

A második forduló előtt a kormánypártok sumákoltak, otthon maradásra biztattak, vagy éppen egyik jelölt támogatására sem. Ehhez képest 43 százalékos volt a részvétel, ami csak öt százalékkal maradt el az első fordulóétól, s ez újabb pofon a koalíciónak, amely már csak papíron létezik. Kisebbségben van a parlamentben, minden szavazáshoz független képviselőket kell megnyernie, Bugár Béla lemondásra szólította fel Dzurindát, a mindenről döntő koalíciós tanács már egy ideje nem ülésezik, és még egy darabig nem is fog. Az elnököt meg Ivan Gasparovicnak hívják, aki mostanáig - vagy hat éven keresztül - egy nímand volt, június 15-től meg az ország első embere. Ugyancsak papíron. 1990-től 98-ig Meciarral kéz a kézben váltották meg a világot, 92-től végigasszisztálta és támogatta Vladó összes disznóságát. Legmélyebbre akkor süllyedt, amikor Michal Kovác elnök évértékelő beszédre érkezett a parlamentbe, s a házelnök Gasparovic bekapcsolt mikrofonnál azt találta mondani, hogy megyek, fogadom ezt a "vén faszt". Később úgy próbált kisasszézni a lecsóból, hogy elhallásra hivatkozott: ő, kérem, öreg bácsinak nevezte az elnököt (némi etimológia: szlovákul a faszt chuja, a bácsit uja - ejtsd, ahogy olvasod). 2002-ben azonban elhagyta vezérét, mert az nem volt hajlandó választási listára tenni őt. A parlamentbesem került be, a sebtében alakított pártjával alulról rágta a küszöböt. Támogatói közt olyan elszánt européerek vannak, mint a szélsőséges nacionalista Ján Slota zsolnai polgármester, a tar fiataloknak a fasiszta szlovák államot istenítő tüntetéseket szervező Stanislav Pánis és Robert Fico ellenzéki pártvezér, a populizmus világbajnoka.

Ilyen hátszéllel nehéz elképzelni, hogy egy kedves öregúr lesz belőle. De ez nem annyira vészes, hisz a szlovák elnök "gyenge", jogkörei szűkösek. Az egész felhajtás sokkal inkább tanulságai, szondajellege miatt volt fontos minden érintettnek.

Figyelmébe ajánljuk