Bajkeverők

  • 2003. október 23.

Publicisztika

Tojást dobálni márpedig szabad. Ha valaki politikai véleményének nem talál megfelelőbb kifejező eszközt, ragadjon tojást vagy krumplit, egyikhez sem kell különösebb fantázia. Követ dobálni nem szabad, de tojást még egy miépes is hajigálhat (noha szervezetével együtt már régen kijátszotta magát a demokratikus szabályok keretei közül - akkor is). Ezen akkor sem fogunk összeveszni, ha megvan a véleményünk az aktuális (bármikori) tojásrántókról.

n Tojást dobálni márpedig szabad. Ha valaki politikai véleményének nem talál megfelelőbb kifejező eszközt, ragadjon tojást vagy krumplit, egyikhez sem kell különösebb fantázia. Követ dobálni nem szabad, de tojást még egy miépes is hajigálhat (noha szervezetével együtt már régen kijátszotta magát a demokratikus szabályok keretei közül - akkor is). Ezen akkor sem fogunk összeveszni, ha megvan a véleményünk az aktuális (bármikori) tojásrántókról.

Ebben a szomorú és végtelenül ostoba szombati történetben, amit nem szabadott volna, az nincsen törvénybe foglalva. Talán ezért sem érik (nem is érték soha) fel ésszel az elkövetők. Egy falu, egy közösség ünnepnapját (hát még hétköznapjait) előre megfontolt szándékkal, aljas indokból tönkretenni, odamenni egy jó kis balhé kedvéért: nem szabad, pontosabban nem lenne szabad, hogy megtörténhessen.

Mert távolról sem arról van szó, hogy egy politikai csoport a véleményét kifejezendő tett egy utazást: ez vélemény (az, hogy "miben sántikálsz, Medgyessy?" vagy "kötelet Hornnak!", nem vélemény) és lehetőség (tudniuk kellett, hogy a miniszterelnök közelébe se jutnak) híján eleve lehetetlen volt. Az a pár rosszindulatú gazember tudatosan azért utazott Budapestről Söjtörre, hogy ott minél nagyobb fölfordulást csináljon. Hogy bántalmazza, megalázza Deák Ferenc ünneplőit, a demokratikusan választott kormány szimpatizánsait, a szocialista szavazókat és egy magyar falu közösségét. Hogy arra kényszerítse e közösséget, hogy önvédelme érdekében maga is barátságtalan eszközökkel éljen: meg is lett az eredménye, egy tasli, egy elrepedt szemüveg.

Mármost az ilyesfajta magatartással szemben megvannak a törvény adta lehetőségek védekezni. Ami persze a söjtörieket váratlanul érte, az arra hivatott szerveket nem kellett volna, hogy ugyancsak felkészületlenül találja.

Az efféle magatartás ellen pedig védekezni kell! A társadalomnak meg kell védenie tagjait az agresszív rendzavarók utazó csoportjaitól. Ez persze jóval nehezebb akkor, ha ez a tempó még bátorítást is kap, ha valakik, mint Pokorni Zoltán, Deák ünnepében is provokációt igyekeznek láttatni. A bajkeverők hergelése több mint disznóság, bűn. Uszításnak hívják.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.