n Hétfőn a parlamentben Szili Katalin megmentette Gyurcsány Ferencet. Persze ha a parlament nem fogadja el Gyurcsány válaszát a fideszes Szijjártó Péter interpellációjára, nem történik semmi; Szili úgy mentette meg Gyurcsányt, hogy nemigen volt mitől. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak ő mentett, hanem majdnem mindenki az MSZP-frakcióból, konkrétan 181 képviselő. Van, aki nem olyan vehemensen mentett, például Kovács pártelnök, akinek épp telefonálni kellett mennie, kérdés, ki hívta, és miről beszélgettek.
Hogy Gyurcsánytól tart a 2006-ra tekintő ellenzék, azt az a tény is bizonyítja, hogy hétfőn a volt miniszterelnök, maga a Főmérnök is beült a terembe. Egy ember, egy szavazat. A Fidesz 2006-os visszatérésének szükséges, de nem elégséges feltétele a szétzilált MSZP, az, hogy a szocialista pártban uralkodó kupleráj minél tovább tartson. A sportminiszter ambiciózus fiatalember, akár több nyelvtanilag helyes mondatot is képes elmondani egymás után, és bár látványos ideológiai vízióval többszöri nekifutás ellenére sem sikerült elkápráztatnia a nagyközönséget, azt soha nem mulasztja el kijelenteni, hogy ő jót akar. Orbánék egyszerre látják benne az MSZP gyenge és erős pontját, akit most érdemes és kell ütni.
De Gyurcsány egyelőre nem a Fidesz problémája.
Ha miniszterelnök akar lenni, először is a pártot, annak minden alapszervezetét és sejtjét és frakcióját és platformját kell maga mögé állítania (enélkül semmire sem megy abban a választási rendszerben, ahol az egyéni kerületekben dől el a kormánytöbbség). Ehhez képest nem a pártkarrierjét kezdte el építgetni, hanem bevitorlázott a kormányba, egy viszonylag jelentéktelen tárca élére: pártot szervezni, pláne átszervezni szabadidős tevékenységként nem tűnik túl életrevaló elképzelésnek. Ám többről van itt szó, mint valami csekély adminisztrációs félreértésről.
Gyurcsány leginkább a Demokratikus Kapitalizmusban Ugyan A Tőkéseknek A Legjobb De A Többieknek Sem Szar Párt elnökeként festene jól, és bár nekünk semmi kifogásunk nem lenne e párttal szemben, kérdés, hogy az MSZP aktivistái és platformjai és szavazói pont egy ilyen pártot gondolnának-e szocialistának. Miközben az MSZP-ben akad még ambiciózus fiatal, aki nem verné rögtön orrba azt, aki felajánlja neki a miniszterelnök-jelöltséget, és aki ráadásul nem egy ausgetippelt kapitalista: például Szili Katalin, aztán Juhász Ferenc miniszter, aztán az örökifjú Kovács László, hogy csak a leginkább kézenfekvőket említsük. (Ez a laza csoportozat szokta Gyurcsányt a vagyonszerzése miatt időnként megfeddni.) Az erős aránytévesztés és a hibás önismeret eme kavalkádjában Gyurcsányról legalább azt el lehet képzelni, hogy képes egy szervezet (párt, vállalat) irányítására. De elég lehet-e ez ahhoz, hogy Gyurcsány maga alá szervezze az MSZP-t, majd választást nyerjen Orbánnal szemben?
Hétfőn az interpellációra adott válaszában a sportminiszter a saját, személyes tapasztalatát mintegy össztársadalmi szintre vetítve megértést és amnesztiát és feloldozást kért a `90-es évek elején zajló privatizáció kedvezményezettjei számára. Megkaphatja-e, és meg fogja-e kapni?
Hogy az akkori kormány azért adott el majdnem mindent - gyárakat, ingatlanokat, bankokat, az energiaszektort -, mert nem tudott vele mit kezdeni, és mert a bevétel nélkül csődbe ment volna az ország, arra mindenkinek emlékeznie kellene. Miként arra is, hogy a magánosítást az összes meghatározó politikai erő konszenzusa kísérte. (Az elvet legalábbis.) És ha egyszer elfogadtuk ezt az elvet, és - jobb híján - belenyugodtunk abba, hogy az új tulajdonosok leginkább azok lesznek, akik elegendő információval bírtak az eladásról és akik rendelkeztek a vételárral; és ha elfogadtuk azt, hogy később a szabad verseny döntse el, megállják-e a helyüket a piacon, vagy sem, akkor most nem az akkori vásárlókat kell kárhoztatni azért, mert vásároltak. De még csak azért sem, mert olcsón vásároltak. Hisz kiárusítás volt. Egy gyárat Gyurcsány Ferenc is vett. Hitelből. A gyárat nem zárták be, Gyurcsány a hitelt visszafizette, és mellesleg meg is gazdagodott. Oké. Az öszödi kormányüdülő magánosítása már neccesebb. Lehet, 1993-ban fogalma sem volt arról, hogy pár év múlva a kormány visszabérli tőle az ingatlant, ám ezen a vásárláson igazából nem lehetett bukni. Ám Gyurcsány még ettől is lehet makulátlanul tisztességes - üzletember, akivel öröm boltolni. A miniszterelnök-jelöltséghez, lehet, ez már túl sok lesz. A szocialista érzelműeknek azt kellene megbocsátaniuk neki, hogy kapitalista lett, a többieknek meg azt, ahogy az lett. Most minden belső szocpárti intrika e dilemma körül jegecesedik ki.
Sok idejük nincs, hogy megoldják.
