A szolgáltatások egyenletes romlása hamarosan teljesen felszámolja a magyar egészségügy szolidáris voltát

  • Haskó László
  • 2020. július 29.

Publicisztika

Rend az lesz, ha betegellátás nem is.

Magyarország miniszterelnökéről eddig is tudni lehetett, hogy mit tart a tudományról, hiszen kifüstölte a Magyar Tudományos Akadémiát. Hogy mire becsüli az egészségügyet, azt is tudtunkra adta azzal a gyalázatos, tíz éve tartó oda nem figyeléssel, aminek következtében hagyta (a szó szoros értelmében) romba dőlni a betegellátás teljes struktúráját miközben lefejezte az egészségügy szakértői gárdáját. Ilyen előzmények után vonta saját irányítása alá a járvány elleni háborút és követte el azokat a vérlázító baklövéseket, amelyeken minden épeszű ember szörnyülködött: Kína összes (feketén, tripla áron elérhető selejt) lélegeztető gépének fölvásároltatását, továbbá 35 ezer kórházi ágyról a betegek deportálását.

Hogy az ország-lakosokról mi a véleménye, azt is megtudhattuk, az infantilis és hazug kommunikációból. Ha ennek lehet ugyanis hinni, Orbán elhatározta, hogy

fölkészíti az országot a második hullámra,

hátha lesz. Ha már az első (istennek hála) elmaradt. Arra az esetre is készülnek a tervek, ha a második hullám is elmarad. Az se fog ki rajtunk, illetve rajta. Birodalmában minden idősotthonra jut – ápolók helyett – ezer patyomkin típusú lélegeztető-gép.

Elővette az egyetlen magyar embert, akire ebben az új háborúban csapatai irányítását bízhatja, akire eddig is számíthatott, különösen háborúk esetén. A többször reaktivált belügyminiszter tábornok indulásból fején találta a szöget: fölméreti egy bergengóciai céggel a „magyar egészségügy állapotát”, potom pénzért, mindössze egy fél stadion áráért.  Ennek több előnye van: először is soká tart, akár a választásokig is lehet velük a lázas készülődés látszatát kelteni, másodszor pedig biztosak lehetnek benne, hogy semmi használható javaslatuk nem lesz, ahogyan a bergengóc egészségügy modernizálásához sem volt ötletük.

Tehát

az újabb kétharmad besöprése után sem kell majd költeni a kórházakra.

Közgazdasági ismereteit az olajszőkítők üldözése közben elmélyítő újdonsült általános és egészségügyi marsall a finanszírozáson is megtalálta a lyukat: sok a potyautas, a járulékot nem fizető betegséget imitáló béna szélhámos. Márpedig pénzbehajtásban világelsők vagyunk. Legjobban hajléktalanokat és közmunkásokat tudunk megvágni, de az úrvezetők sem panaszkodhatnak. Nem lesz probléma a betegekkel sem.

Szárnyra kapott az a hír is, hogy demokratikus kapitalista kormányunk esze és ökle (az általános és eü. marsall) újabb államosítás levezénylésére készül.

Az önkormányzati fenntartásban működő szakorvosi rendelőket adják majd az ő erős rendőr kezébe.

Rend az lesz, ha betegellátás nem is. A rosszindulatúak (mint e sorok írója) szerint azt a rongyos ötven milliárdot akarja visszatenni a gazda zsebébe, amit Miniszterelnök Úr a budapesti főpolginak ígért cserébe a tíz új stadionért, amelyek, ha elkészülnek, sokkal inkább szolgálnak majd az ország egészségére, mint az orvosok a vacak rendelőikkel.

Megnyugodhatunk, a szolgáltatások egyenletes és kiegyensúlyozott romlása, a ráfordítások erőteljes csökkentése hamarosan és teljesen meg fogja szüntetni a magyar egészségügy (egykor volt) szolidáris voltát. A következő tíz évre a jelszó „a pénz beszél, és a beteg ugat” lesz.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.