A szolgáltatások egyenletes romlása hamarosan teljesen felszámolja a magyar egészségügy szolidáris voltát

  • Haskó László
  • 2020. július 29.

Publicisztika

Rend az lesz, ha betegellátás nem is.

Magyarország miniszterelnökéről eddig is tudni lehetett, hogy mit tart a tudományról, hiszen kifüstölte a Magyar Tudományos Akadémiát. Hogy mire becsüli az egészségügyet, azt is tudtunkra adta azzal a gyalázatos, tíz éve tartó oda nem figyeléssel, aminek következtében hagyta (a szó szoros értelmében) romba dőlni a betegellátás teljes struktúráját miközben lefejezte az egészségügy szakértői gárdáját. Ilyen előzmények után vonta saját irányítása alá a járvány elleni háborút és követte el azokat a vérlázító baklövéseket, amelyeken minden épeszű ember szörnyülködött: Kína összes (feketén, tripla áron elérhető selejt) lélegeztető gépének fölvásároltatását, továbbá 35 ezer kórházi ágyról a betegek deportálását.

Hogy az ország-lakosokról mi a véleménye, azt is megtudhattuk, az infantilis és hazug kommunikációból. Ha ennek lehet ugyanis hinni, Orbán elhatározta, hogy

fölkészíti az országot a második hullámra,

hátha lesz. Ha már az első (istennek hála) elmaradt. Arra az esetre is készülnek a tervek, ha a második hullám is elmarad. Az se fog ki rajtunk, illetve rajta. Birodalmában minden idősotthonra jut – ápolók helyett – ezer patyomkin típusú lélegeztető-gép.

Elővette az egyetlen magyar embert, akire ebben az új háborúban csapatai irányítását bízhatja, akire eddig is számíthatott, különösen háborúk esetén. A többször reaktivált belügyminiszter tábornok indulásból fején találta a szöget: fölméreti egy bergengóciai céggel a „magyar egészségügy állapotát”, potom pénzért, mindössze egy fél stadion áráért.  Ennek több előnye van: először is soká tart, akár a választásokig is lehet velük a lázas készülődés látszatát kelteni, másodszor pedig biztosak lehetnek benne, hogy semmi használható javaslatuk nem lesz, ahogyan a bergengóc egészségügy modernizálásához sem volt ötletük.

Tehát

az újabb kétharmad besöprése után sem kell majd költeni a kórházakra.

Közgazdasági ismereteit az olajszőkítők üldözése közben elmélyítő újdonsült általános és egészségügyi marsall a finanszírozáson is megtalálta a lyukat: sok a potyautas, a járulékot nem fizető betegséget imitáló béna szélhámos. Márpedig pénzbehajtásban világelsők vagyunk. Legjobban hajléktalanokat és közmunkásokat tudunk megvágni, de az úrvezetők sem panaszkodhatnak. Nem lesz probléma a betegekkel sem.

Szárnyra kapott az a hír is, hogy demokratikus kapitalista kormányunk esze és ökle (az általános és eü. marsall) újabb államosítás levezénylésére készül.

Az önkormányzati fenntartásban működő szakorvosi rendelőket adják majd az ő erős rendőr kezébe.

Rend az lesz, ha betegellátás nem is. A rosszindulatúak (mint e sorok írója) szerint azt a rongyos ötven milliárdot akarja visszatenni a gazda zsebébe, amit Miniszterelnök Úr a budapesti főpolginak ígért cserébe a tíz új stadionért, amelyek, ha elkészülnek, sokkal inkább szolgálnak majd az ország egészségére, mint az orvosok a vacak rendelőikkel.

Megnyugodhatunk, a szolgáltatások egyenletes és kiegyensúlyozott romlása, a ráfordítások erőteljes csökkentése hamarosan és teljesen meg fogja szüntetni a magyar egészségügy (egykor volt) szolidáris voltát. A következő tíz évre a jelszó „a pénz beszél, és a beteg ugat” lesz.

A szerző sebész.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.