A szolgáltatások egyenletes romlása hamarosan teljesen felszámolja a magyar egészségügy szolidáris voltát

  • Haskó László
  • 2020. július 29.

Publicisztika

Rend az lesz, ha betegellátás nem is.

Magyarország miniszterelnökéről eddig is tudni lehetett, hogy mit tart a tudományról, hiszen kifüstölte a Magyar Tudományos Akadémiát. Hogy mire becsüli az egészségügyet, azt is tudtunkra adta azzal a gyalázatos, tíz éve tartó oda nem figyeléssel, aminek következtében hagyta (a szó szoros értelmében) romba dőlni a betegellátás teljes struktúráját miközben lefejezte az egészségügy szakértői gárdáját. Ilyen előzmények után vonta saját irányítása alá a járvány elleni háborút és követte el azokat a vérlázító baklövéseket, amelyeken minden épeszű ember szörnyülködött: Kína összes (feketén, tripla áron elérhető selejt) lélegeztető gépének fölvásároltatását, továbbá 35 ezer kórházi ágyról a betegek deportálását.

Hogy az ország-lakosokról mi a véleménye, azt is megtudhattuk, az infantilis és hazug kommunikációból. Ha ennek lehet ugyanis hinni, Orbán elhatározta, hogy

fölkészíti az országot a második hullámra,

hátha lesz. Ha már az első (istennek hála) elmaradt. Arra az esetre is készülnek a tervek, ha a második hullám is elmarad. Az se fog ki rajtunk, illetve rajta. Birodalmában minden idősotthonra jut – ápolók helyett – ezer patyomkin típusú lélegeztető-gép.

Elővette az egyetlen magyar embert, akire ebben az új háborúban csapatai irányítását bízhatja, akire eddig is számíthatott, különösen háborúk esetén. A többször reaktivált belügyminiszter tábornok indulásból fején találta a szöget: fölméreti egy bergengóciai céggel a „magyar egészségügy állapotát”, potom pénzért, mindössze egy fél stadion áráért.  Ennek több előnye van: először is soká tart, akár a választásokig is lehet velük a lázas készülődés látszatát kelteni, másodszor pedig biztosak lehetnek benne, hogy semmi használható javaslatuk nem lesz, ahogyan a bergengóc egészségügy modernizálásához sem volt ötletük.

Tehát

az újabb kétharmad besöprése után sem kell majd költeni a kórházakra.

Közgazdasági ismereteit az olajszőkítők üldözése közben elmélyítő újdonsült általános és egészségügyi marsall a finanszírozáson is megtalálta a lyukat: sok a potyautas, a járulékot nem fizető betegséget imitáló béna szélhámos. Márpedig pénzbehajtásban világelsők vagyunk. Legjobban hajléktalanokat és közmunkásokat tudunk megvágni, de az úrvezetők sem panaszkodhatnak. Nem lesz probléma a betegekkel sem.

Szárnyra kapott az a hír is, hogy demokratikus kapitalista kormányunk esze és ökle (az általános és eü. marsall) újabb államosítás levezénylésére készül.

Az önkormányzati fenntartásban működő szakorvosi rendelőket adják majd az ő erős rendőr kezébe.

Rend az lesz, ha betegellátás nem is. A rosszindulatúak (mint e sorok írója) szerint azt a rongyos ötven milliárdot akarja visszatenni a gazda zsebébe, amit Miniszterelnök Úr a budapesti főpolginak ígért cserébe a tíz új stadionért, amelyek, ha elkészülnek, sokkal inkább szolgálnak majd az ország egészségére, mint az orvosok a vacak rendelőikkel.

Megnyugodhatunk, a szolgáltatások egyenletes és kiegyensúlyozott romlása, a ráfordítások erőteljes csökkentése hamarosan és teljesen meg fogja szüntetni a magyar egészségügy (egykor volt) szolidáris voltát. A következő tíz évre a jelszó „a pénz beszél, és a beteg ugat” lesz.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.