A szolgáltatások egyenletes romlása hamarosan teljesen felszámolja a magyar egészségügy szolidáris voltát

  • Haskó László
  • 2020. július 29.

Publicisztika

Rend az lesz, ha betegellátás nem is.

Magyarország miniszterelnökéről eddig is tudni lehetett, hogy mit tart a tudományról, hiszen kifüstölte a Magyar Tudományos Akadémiát. Hogy mire becsüli az egészségügyet, azt is tudtunkra adta azzal a gyalázatos, tíz éve tartó oda nem figyeléssel, aminek következtében hagyta (a szó szoros értelmében) romba dőlni a betegellátás teljes struktúráját miközben lefejezte az egészségügy szakértői gárdáját. Ilyen előzmények után vonta saját irányítása alá a járvány elleni háborút és követte el azokat a vérlázító baklövéseket, amelyeken minden épeszű ember szörnyülködött: Kína összes (feketén, tripla áron elérhető selejt) lélegeztető gépének fölvásároltatását, továbbá 35 ezer kórházi ágyról a betegek deportálását.

Hogy az ország-lakosokról mi a véleménye, azt is megtudhattuk, az infantilis és hazug kommunikációból. Ha ennek lehet ugyanis hinni, Orbán elhatározta, hogy

fölkészíti az országot a második hullámra,

hátha lesz. Ha már az első (istennek hála) elmaradt. Arra az esetre is készülnek a tervek, ha a második hullám is elmarad. Az se fog ki rajtunk, illetve rajta. Birodalmában minden idősotthonra jut – ápolók helyett – ezer patyomkin típusú lélegeztető-gép.

Elővette az egyetlen magyar embert, akire ebben az új háborúban csapatai irányítását bízhatja, akire eddig is számíthatott, különösen háborúk esetén. A többször reaktivált belügyminiszter tábornok indulásból fején találta a szöget: fölméreti egy bergengóciai céggel a „magyar egészségügy állapotát”, potom pénzért, mindössze egy fél stadion áráért.  Ennek több előnye van: először is soká tart, akár a választásokig is lehet velük a lázas készülődés látszatát kelteni, másodszor pedig biztosak lehetnek benne, hogy semmi használható javaslatuk nem lesz, ahogyan a bergengóc egészségügy modernizálásához sem volt ötletük.

Tehát

az újabb kétharmad besöprése után sem kell majd költeni a kórházakra.

Közgazdasági ismereteit az olajszőkítők üldözése közben elmélyítő újdonsült általános és egészségügyi marsall a finanszírozáson is megtalálta a lyukat: sok a potyautas, a járulékot nem fizető betegséget imitáló béna szélhámos. Márpedig pénzbehajtásban világelsők vagyunk. Legjobban hajléktalanokat és közmunkásokat tudunk megvágni, de az úrvezetők sem panaszkodhatnak. Nem lesz probléma a betegekkel sem.

Szárnyra kapott az a hír is, hogy demokratikus kapitalista kormányunk esze és ökle (az általános és eü. marsall) újabb államosítás levezénylésére készül.

Az önkormányzati fenntartásban működő szakorvosi rendelőket adják majd az ő erős rendőr kezébe.

Rend az lesz, ha betegellátás nem is. A rosszindulatúak (mint e sorok írója) szerint azt a rongyos ötven milliárdot akarja visszatenni a gazda zsebébe, amit Miniszterelnök Úr a budapesti főpolginak ígért cserébe a tíz új stadionért, amelyek, ha elkészülnek, sokkal inkább szolgálnak majd az ország egészségére, mint az orvosok a vacak rendelőikkel.

Megnyugodhatunk, a szolgáltatások egyenletes és kiegyensúlyozott romlása, a ráfordítások erőteljes csökkentése hamarosan és teljesen meg fogja szüntetni a magyar egészségügy (egykor volt) szolidáris voltát. A következő tíz évre a jelszó „a pénz beszél, és a beteg ugat” lesz.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.