Holland és belga tévések rácsodálkoznak Magyarországra

Publicisztika

A televíziós stábok egy politikai riportműsorba forgattak anyagot. Meglepődtek, hova kerültek.

A külföldi tévések Csóka-Szűcs János történetét dolgozták föl: mint arról lapunk annak idején beszámolt, az ellenzéki aktivistát május közepén egy kora reggeli órában gyulai otthonában kereste fel tíz rendőr rémhírterjesztés gyanúja miatt.

Aligha véletlen, hogy a holland és belga tévések figyelmét fölkeltette ez az eset, amely a magyar rendszerváltás után harminc évvel történt az Európai Unió egyik tagállamában. Hiszen finoman szólva is rendhagyó, ha a rendőrség ilyen számban és erővel, ráadásul ilyen indokkal jelenik meg egy magánháznál; még akkor is, ha a NER tizedik évében járunk, az egypárti-egyszemélyi uralom kiépítésének a vége felé.

A rendőri intézkedés bevett protokollja szerint házkutatást tartottak, informatikai eszközök sorát foglalták le, a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Momentum gyulai aktivistáját előállították, rabosították, kihallgatták, amint erről többször is írtunk. Nem árt felidézni: Csóka-Szűcs „bűne” az volt, hogy megírta: a Békés Megyei Központi Kórház gyulai részlegét járványkórházzá minősítették át, és közel 1200 ágyat kiürítettek.

A Gyulai Járási Ügyészség két nap múlva bűncselekmény hiánya megszüntette az eljárást, majd az is kiderült, az ügyben a feljelentést Gyula fideszes polgármestere, Görgényi Ernő tette meg.

A két nyugat-európai televízió forgatócsoportot küldött Magyarországra, miután egy nappal a házkutatás és előállítás után már az Európai Parlamentben és a német szövetségi törvényhozásban, a Bundestagban is téma volt az ügy.

A holland és belga tévések Budapesten és Gyulán forgattak, a riportra több napot áldoztak a stábok. Miután a fővárosban és Gyulán végeztek a munkával, jutott arra egy kis idejük, hogy kötetlenül beszélgessenek Csóka-Szűcs Jánossal. Egymástól függetlenül mindkét stáb azt mondta el a gyulai férfinak, hogy azt hitték, csak egy megdöbbentő ügy miatt jöttek Magyarországra. De szembesülniük kellett egy másik legalább ilyen komoly, váratlan esettel is: sem a fővárosban, sem Gyulán nem találtak az utcákat járva olyan embert, aki nyilatkozott volna nekik.

Pedig a külföldi kollégák a magyar illetékesektől mindig azt hallják, hogy semmi gond, virágzik a sajtószabadság (még az Index-ügy előtt vagyunk), semmi gond nincs a véleménynyilvánítás szabadságával, senkit hátrány nem érhet és nem is ér nézetei miatt, sőt a magyar jogállamiság állapota jobb sok nyugat-európai országénál. De akkor mi oka lehet ennek a csöndnek és hallgatásnak? – kérdezték a holland és a belga tévések. Miért a hárítás, miért nem nyilatkoznak, miért térnek ki a mikrofon elől, miért nem merik vállalni véleményüket? Miért félnek? A választ, persze, nyilván ők is tudják, még ha nehéz is megérteniük, az Európai Unióban hogyan is lehetséges mindez. Ezzel a tanulsággal mentek vissza a tévések Amszterdamba és Brüsszelbe, elvíve kis hazájukba Orbán Viktor Magyarországának hírét.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.