A Magyar Nemzet

  • 2002. április 11.

Publicisztika

Magyarországon a rendszerváltozás óta a politikai jobboldal egyik legtöbbet hangoztatott baja a sajtó. Hogy mocskos baloldali az, és csak zavarkeltésben utazik, és befolyásolja a kiszolgáltatott polgárt, aki mindennek hatására hajlamos időnként rosszul szavazni. Az első szabadon választott kormányt - pedig haj, de csuda jól is működött - nyilvánvalóan azért zavarta el első adandó alkalommal a közakarat, mert a nyomorult, idegen lelkű sajtó teljes egészében ellene volt. Ám a jobboldal mára tanult elődei hibáiból, és évek fáradságos munkájával csinált magának sajtót. Nyomtatottat is, elektronikusat is, szeretik magukat úgy hívni: konzervatív sajtó.

n Magyarországon a rendszerváltozás óta a politikai jobboldal egyik legtöbbet hangoztatott baja a sajtó. Hogy mocskos baloldali az, és csak zavarkeltésben utazik, és befolyásolja a kiszolgáltatott polgárt, aki mindennek hatására hajlamos időnként rosszul szavazni. Az első szabadon választott kormányt - pedig haj, de csuda jól is működött - nyilvánvalóan azért zavarta el első adandó alkalommal a közakarat, mert a nyomorult, idegen lelkű sajtó teljes egészében ellene volt. Ám a jobboldal mára tanult elődei hibáiból, és évek fáradságos munkájával csinált magának sajtót. Nyomtatottat is, elektronikusat is, szeretik magukat úgy hívni: konzervatív sajtó.

Most úgy néz ki a helyzet, hogy a jobboldal simán bukja el a 2002-es országgyűlési választásokat. Hogy a manóba, hisz már saját sajtójuk is van. Konzervatív.

Nos, talán jobb, ha innen tudják meg: jelenlegi bukásukat legalább olyan mértékben köszönhetik saját, konzervatív sajtójuknak, mint a mocskos, idegen lelkű baloldali médiának. Elsősorban persze az elmúlt négy év alatt elkövetett disznóságaiknak, ami ugyan nem feltétlenül tartozna ide, ha konzervatív sajtójuk nem ennek ellenkezőjét igyekezett volna kommunikálni a jelzett időszakban.

Mit jelent az, hogy konzervatív? Biztos havi honoráriumot, ami jó. Ami viszont rossz, hogy ezért a havi fixért hazudni kell. Egyébként: kell egy fenét! Nem kellene, talán csak magánszorgalmú kutyák csaholják túl a sima bőrű általuk előre kitalálni vélt gondolatait.

Ha pedig mégis kötelező hazudniuk, akkor is nyilvánvaló: csak bukáshoz vezethet.

Nem lehet büntetlenül beszélni csak úgy a világba! Nem lehet olyat állítani, ami nincs. Összeomlás szélén az MSZP stábja. Teljes a káosz az MSZP kampánystábjában... megvesztegették a postásokat... azt tervezik a szocialisták, hogy valamilyen balesetet vagy betegséget játszatnak el Medgyessy Péterrel... K. O... Ha tényleg velük van az ország, akkor leveszik a kötelet, és a mi nyakunkba teszik... Április 7-én ez lesz a tét: polgárok választhatnak a különböző gondolkodásmódok között. Kiderül, eléggé felnőttek, intelligensek-e...

Kiderült: nem azok. A konzervatív sajtó szerint.

A leírt szó, tetszik, nem tetszik: szent. Nem Lex Pokol és nem Lex Répássy védi, náluk jóval kompetensebb hatóság: az igazság. Az az újság, mely címében viseli e nemzet nevét, átveri, megvezeti, gyereknek és unintelligensnek tartja nemzetét, ha az nem úgy táncol, ahogy ő fütyül, az milyen újság? Konzervatív, nyilván.

Kedves távozó kormány! A sajtó, ha méltóztatnak elhinni, ha nem, nem az, aminek önök gondolják. A magyar nyelvvel hadilábon álló, megvásárolható, egyéniség nélküli szolgák falkája, kár, hogy így gondolják. De ez, elsősorban, kedves távozó kormány, az önök kára, mint látjuk. Ha nem ezt gondolták volna a sajtóról, nem ilyenné szervezik sajtójukat, talán az nem ver ekkora bazi szöget az önök koporsójába, de ez nem érdekes.

Mint ahogy az sem, hogy a konzervatív sajtó önként vagy parancsra olyan, amilyen. Az az érdekes, hogy olyan egyszerűen nem lehet. Mert a sajtó pontosan mindennek az ellenkezője: szabad és igazat mond. Legalább megpróbálhatták volna: nagyon jó érzés!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.