A Magyar Nemzet

  • 2002. április 11.

Publicisztika

Magyarországon a rendszerváltozás óta a politikai jobboldal egyik legtöbbet hangoztatott baja a sajtó. Hogy mocskos baloldali az, és csak zavarkeltésben utazik, és befolyásolja a kiszolgáltatott polgárt, aki mindennek hatására hajlamos időnként rosszul szavazni. Az első szabadon választott kormányt - pedig haj, de csuda jól is működött - nyilvánvalóan azért zavarta el első adandó alkalommal a közakarat, mert a nyomorult, idegen lelkű sajtó teljes egészében ellene volt. Ám a jobboldal mára tanult elődei hibáiból, és évek fáradságos munkájával csinált magának sajtót. Nyomtatottat is, elektronikusat is, szeretik magukat úgy hívni: konzervatív sajtó.

n Magyarországon a rendszerváltozás óta a politikai jobboldal egyik legtöbbet hangoztatott baja a sajtó. Hogy mocskos baloldali az, és csak zavarkeltésben utazik, és befolyásolja a kiszolgáltatott polgárt, aki mindennek hatására hajlamos időnként rosszul szavazni. Az első szabadon választott kormányt - pedig haj, de csuda jól is működött - nyilvánvalóan azért zavarta el első adandó alkalommal a közakarat, mert a nyomorult, idegen lelkű sajtó teljes egészében ellene volt. Ám a jobboldal mára tanult elődei hibáiból, és évek fáradságos munkájával csinált magának sajtót. Nyomtatottat is, elektronikusat is, szeretik magukat úgy hívni: konzervatív sajtó.

Most úgy néz ki a helyzet, hogy a jobboldal simán bukja el a 2002-es országgyűlési választásokat. Hogy a manóba, hisz már saját sajtójuk is van. Konzervatív.

Nos, talán jobb, ha innen tudják meg: jelenlegi bukásukat legalább olyan mértékben köszönhetik saját, konzervatív sajtójuknak, mint a mocskos, idegen lelkű baloldali médiának. Elsősorban persze az elmúlt négy év alatt elkövetett disznóságaiknak, ami ugyan nem feltétlenül tartozna ide, ha konzervatív sajtójuk nem ennek ellenkezőjét igyekezett volna kommunikálni a jelzett időszakban.

Mit jelent az, hogy konzervatív? Biztos havi honoráriumot, ami jó. Ami viszont rossz, hogy ezért a havi fixért hazudni kell. Egyébként: kell egy fenét! Nem kellene, talán csak magánszorgalmú kutyák csaholják túl a sima bőrű általuk előre kitalálni vélt gondolatait.

Ha pedig mégis kötelező hazudniuk, akkor is nyilvánvaló: csak bukáshoz vezethet.

Nem lehet büntetlenül beszélni csak úgy a világba! Nem lehet olyat állítani, ami nincs. Összeomlás szélén az MSZP stábja. Teljes a káosz az MSZP kampánystábjában... megvesztegették a postásokat... azt tervezik a szocialisták, hogy valamilyen balesetet vagy betegséget játszatnak el Medgyessy Péterrel... K. O... Ha tényleg velük van az ország, akkor leveszik a kötelet, és a mi nyakunkba teszik... Április 7-én ez lesz a tét: polgárok választhatnak a különböző gondolkodásmódok között. Kiderül, eléggé felnőttek, intelligensek-e...

Kiderült: nem azok. A konzervatív sajtó szerint.

A leírt szó, tetszik, nem tetszik: szent. Nem Lex Pokol és nem Lex Répássy védi, náluk jóval kompetensebb hatóság: az igazság. Az az újság, mely címében viseli e nemzet nevét, átveri, megvezeti, gyereknek és unintelligensnek tartja nemzetét, ha az nem úgy táncol, ahogy ő fütyül, az milyen újság? Konzervatív, nyilván.

Kedves távozó kormány! A sajtó, ha méltóztatnak elhinni, ha nem, nem az, aminek önök gondolják. A magyar nyelvvel hadilábon álló, megvásárolható, egyéniség nélküli szolgák falkája, kár, hogy így gondolják. De ez, elsősorban, kedves távozó kormány, az önök kára, mint látjuk. Ha nem ezt gondolták volna a sajtóról, nem ilyenné szervezik sajtójukat, talán az nem ver ekkora bazi szöget az önök koporsójába, de ez nem érdekes.

Mint ahogy az sem, hogy a konzervatív sajtó önként vagy parancsra olyan, amilyen. Az az érdekes, hogy olyan egyszerűen nem lehet. Mert a sajtó pontosan mindennek az ellenkezője: szabad és igazat mond. Legalább megpróbálhatták volna: nagyon jó érzés!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.