Sárosi Péter

A múlt kontrollja

Miért nem szabad bünteni a holokauszttagadást?

  • Sárosi Péter
  • 2009. május 7.

Publicisztika

"Aki a múltat ellenőrzi, az ellenőrzi a jelent; aki a jelent ellenőrzi, az ellenőrzi a jövőt is" - írja George Orwell az 1984-ben. A történelem hamisítása és tagadása hatalmas károkat okoz a jelen és a jövő generációk számára - különösen akkor, ha egy olyan, az egész civilizációnkat meghatározó eseményről van szó, mint a holokauszt.

Az Egyesült Nemzeteket is a holokauszt és az egyéb náci rémtettek motiválták akkor, amikor 60 éve megalkotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Jogvédőként nem tehetünk mást, mint mélységesen elítéljük a hasonló nézeteket képviselőket. Logikusnak tűnhet, hogy a holokauszttagadókat úgy kezeljük, mint akik az egyetemes emberi jogok fundamentuma ellen intéznek támadást: sújtsuk őket ennek megfelelő büntetőjogi szankciókkal.

*

Bármilyen tetszetős is ez az érv, valójában éppen ellentétes azokkal az emberi jogokkal, amelyeket védeni hivatott. Az államnak számos feladata van a történelemhamisítás visszaszorítása terén, így például az oktatásban és tájékoztatásban nagyobb hangsúlyt kaphatna a kisebbségek kultúrájának és történelmének megismerése - a történelemhamisító vélemények tiltása azonban csupán további károkat okozna.

A holokauszttagadás tiltását nem csak maguk a történelemhamisítók ellenzik - sőt, ők maguk gyakran egyáltalán nem hívei a szólás szabadságának. A gázkamrák létét tagadó David Irving például rágalmazási perrel próbálta elhallgattatni Deborah Lipstadt amerikai történészt, amiért az a holokauszttagadást cáfoló könyvében megírta róla, hogy holokauszttagadó (a pert Irving elvesztette). Maga Lipstadt viszont ellenezte, hogy Irvinget börtönbe zárják pusztán azért, amit a történelemről gondol vagy mond. Három érvet hoz fel a holokauszttagadás tiltása ellen: 1) ütközne a véleménynyilvánítás szabadságával; 2) mártírt kreálna a holokauszttagadókból; 3) azt az üzenetet küldené a társadalomnak, hogy nincsenek ellenük érveink, ezért lépünk fel a büntetőjog eszközével. A TASZ álláspontja teljesen megegyezik Lipstadtéval, még abban is, hogy mi is elsősorban a holokauszttagadók érveinek nyilvános cáfolatát tartjuk a legértékesebb fegyvernek, a tiltás pedig éppen ettől a fegyvertől fosztana meg minket.

A véleménynyilvánítás szabadságának joga az egyik legalapvetőbb emberi jog, ami védelmet nyújt számunkra a totalitárius törekvésekkel szemben. Az első számú lecke, amit a holokauszt megtanított az emberiségnek, éppen az, hogy az ember méltóságát és szabadságát az állam csakis szigorú szabályok és elvek szerint korlátozhatja. Ez alól a társadalom többsége számára visszataszító, népszerűtlen csoportok nem jelenthetnek kivételt - sőt, éppen az minden jogállam döntőpróbája, hogy miként bánik a margóra száműzött, gyűlöletes csoportokkal és véleményekkel, illetve azokkal, akik velük szemben fellépnek.

*

Először is, bár kétségtelen, hogy a holokauszt tagadása sért embereket, különösen a tragédia túlélőit és utódaikat, a jogállamisághoz hozzátartozik a sértés joga is. A sértés ténye önmagában nem jelenthet indokot a kriminalizációra. Gondoljunk csak a Mohamed prófétával kapcsolatos dán karikatúrákra: vajon van-e valami, ami jobban sérthetné több százmillió mozlim hívő önérzetét és legbelsőbb érzelmeit, mint ha valaki gúnyt űz abból, akit a hívő az életénél is sokkal többre tart? Ha viszont a Mohamed-karikatúrák betiltása mellett döntünk, akkor egyben be kell tiltanunk mindazon felvilágosodás korabeli szerzők műveit, akik gúnyt űztek az egyházból és a kereszténységből. A végén jó eséllyel eljutunk egy teokratikus államhoz, amely csak annyiban különbözik a középkoritól, hogy ezúttal nem egy, hanem az összes vallás minden dogmája és szimbóluma megkérdőjelezhetetlenné válik.

De maradjunk csak a történelemhamisításnál: ha büntetjük a holokauszt tagadását, vajon miért ne büntethetnénk az örmény genocídium tagadását (lásd a francia példát), esetleg a katyni tömeggyilkosság tagadását? Viszont ha ezt az elvet következetesen végigvisszük, eljutunk a Nagy Történelmi Kánon megalkotásáig. Wie es eigentlich gewesen, ahogy a valóságban megtörtént - Leopold von Ranke, a rég meghaladott 19. századi pozitivista történész után szabadon. A kánontól mindenki csak a saját büntetőjogi felelősségének tudatában térhet el, és betartására külön inkvizíciót kell alkalmazni. Ha valami, hát akkor ez az igazi agyrém a történettudomány mai komoly művelői számára, bármily erős ellenszenvvel viseltessenek is a könyvesboltok polcait elárasztó történelemhamisító ponyvairodalom iránt.

A holokauszttagadók büntetésének igazolására gyakran felhozzák, hogy a legitim történeti revizionizmussal szemben ők valójában nem a történelem megismerésének igaz szándékával lépnek fel, vajmi kevéssé érdeklik őket a történeti források. A holokauszttagadás tiltása tehát eszerint nem korlátozza a történettudományi diskurzusokat. Ez a különbségtevés jelentős lehet a történettudomány szempontjából, azonban a véleménynyilvánítás korlátozása szempontjából teljesen mellékes: a jogállam nem tehet különbséget vélemény és vélemény között azon az alapon, hogy az egyik tudományosan megalapozatlan, a másik pedig tudományosan megalapozott. Az állam nem osztályozhatja tartalmuk alapján a véleményeket, nem minősíthet pusztán a tartalma alapján az alkotmányos jogvédelemre érdemtelennek egyetlen véleményt sem.

Egy jogállam nem büntetheti a polgárokat pusztán azért, amit gondolnak vagy amit mondanak a történelemről - bármennyire is sértő a véleményük tartalma más emberek számára. Ha valaki kisebbségek elleni erőszakra vagy a demokratikus államrend megdöntésére uszít, az nem ugyanaz, mint ha valaki ehhez ideológiai muníciót szolgáltat - még akkor sem, ha azt tapasztaljuk, hogy a kettő gyakran együtt jár. Elképzelhető, hogy a Mohamed-karikatúrák iszlámellenes indulatokat kelthetnek és ideológiai táptalajt szolgáltathatnak rasszista csoportok számára, amelyek erőszakba fordítják az eszméket. Az ilyen esetekben a büntetőjogi felelősség kizárólag azé, aki ezeket a bűncselekményeket elköveti vagy ezekre közvetlenül felszólít, de nem büntethetjük mindazokat, akiknek az eszméi vagy alkotásai szerepet játszottak az elkövető világnézetének formálásában.

Eberhard Jacker német történész szerint a holokauszttagadókkal nem jogi, hanem tudományos terepen kell felvennünk a harcot. Azon a terepen kell ellenük csapást mérni, ahol ők támadtak - ha nem így teszünk, azzal azt a látszatot keltjük, mintha nem bíznánk saját érveink, saját bizonyítékaink erejében, inkább övön alul próbálnánk ütést bevinni. Sokan erre azt mondják: "Ezekkel nem lehet vitatkozni, mivel nem is vitatkozni akarnak, csak provokálni." Ez lehetséges. De vajon mivel lehetne nagyobb győzelmet aratni a holokauszttagadás felett, mint ha a tagadók hozzá nem értése, aljas indulatai a nyilvánosság előtt lepleződhetnének le? Ugyanakkor, ha belefojtjuk a szót a tagadókba, azzal mártírokat teremtünk egy rossz ügynek, és éppen ellenkező hatást érünk el, mint szerettünk volna. Ne legyenek kétségeink: a gyűlölet meg fogja találni a maga kifejezési formáit, erre jó példát nyújtanak azok az országok, ahol a holokauszttagadás már bűncselekmény. Kódolt, burkolt antiszemitizmusért a hazai gyűlölködőknek sem kell a szomszédba menniük, jó gyakorlatuk van ebben. Egy olyan társadalomban, amely soha nem beszélte ki igazán a holokausztot, nem tabuk gyártására van szükség. Ha valamit el kellene kerülni, akkor az éppen az, hogy a holokauszt tabutémává váljon, amelyről társaságban legfeljebb sokatmondóan hümmögni lehet. A holokauszttagadás büntetésével a múlt egy szeletének kontrolljáról mondunk le - hiszen mintegy kiemeljük a holokausztot a történelmi események dinamikus sodrából, és valamiféle statikus civilizációformáló mítoszt, vitathatatlan vallási dogmát gyártunk belőle, amelyre nem vonatkozik a véleménynyilvánítás szabadsága.

A szerző történész, a TASZ munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

Skócia-Magyarország 0-1, életben maradtak a továbbjutási esélyek

  • narancs.hu

Az újpesti Csoboth Kevin utolsó percben lőtt góljával győztünk. 3 ponttal a harmadik helyen zárta a csoportot a válogatott, a következő napokban dől el, hogy ez elég lesz-e a továbbjutáshoz, a többi csoport végeredményétől függ. A meccsen Varga Barnabás súlyos sérülést szenvedett, mentő vitte el.